Ha színház az egész világ…

A balra a mellettem lévő fülkében egy 36-os gyűlöleletet próbálnak fel épp,
40-es kellene neki, de inkább belepasszírozva büszkén pózol, pedig begombolni is nehezen,
Nem akar kiesni a szerepből, evidens,
Akit nem válogatnak be az életbe, hová jut? S ott játszhat tovább?
Ha színház az egész világ, én az összes színt akarom,
Honnan tudhatnám előre, melyik állna jól?
Nem, köszönöm, nem kérek segítséget!
Miért hiszi minden bolti eladó, hogy jobban tudja nekem a vidámság vagy egy lezser 42-es gorombaság állna jól?
Én akarok dönteni!
Egy, megérett a szépség,
Kettő, a bal oldalamnak ma jól állna egy kis a fasznak van kedve ma beszélgetni veled smink,
A jobb vállamra meg feltetoválhatnám, hogy I love pink,
Illene ahhoz a lábamhoz, amelyikkel ma felkeltem,
Zsibbadt nagyon, vannak napok, amikor nehezen lépek bele a szívfájdalmamba,
De mindig elő van készítve az ágyam mellé, levetkőzöm a depresszióm s felöltöm a kivasalt önbizalmam, ez alatt az sem ismerne fel, akivel egy évig egy csónakban,
Három, ő lett volna a párom, de hát ő nem szerette pinket,
Négy, amikor azt mondták nekem, hogy csak önmagad légy, nem tudtam eldönteni a tükörben állva meztelen, hogy melyik színre gondoltak,
Mindet akarom, minden nap más árnyalatban, amelyikben könnyebb elhinnem, hogy mások is elhisznek,
na, azt szépen magamra akasztom,
A tőlem jobbra lévő fülkében már összekuporodva sír egy férfi, mert nem tudja, egy csokor őszinte sírással vagy egy doboz mosollyal engesztelhetné ki a párját, de ugye a fiúk nem sírnak,
Ha kilép, az összes társadalmi elvárást kínálgatja neki az eladó néni, de ő mindegyiknél csak kipislogja a tegnapi haragot,
A zsebében keresi, melyik színnel fizethetne a semmiért, neki nincs meg mind,
Öt, nekem mind megvan, s mégis nehezen döntök,
Felpróbálok egy kis kék fodros önteltséget,
Ha ma ebben élek, lehet, kevésbé törnek meg az emlékek percről percre,
Én akarok dönteni!
Hat, azt hiszem. engem leginkább a zöld ambícióm mozgat, hogy lenni akarok valaki, hogy emlékezzenek rám és ne vesszek el azokkal, akik megkapaszkodtak abban, hogy lehetett volna valami,
Ehhez illene a barátságos shortom,
Ha hazaértem magamhoz, előkeresem a szekrényem kedvezőbb pitvarából,
Ha az van rajtam, kevésbé fáznak az érzelmek, könnyebben ismerlek meg többek között téged, aki most is az álarcod mögött hallgatsz, minek is beszélnél, mikor helyetted ordítanak a színek, érdekelne, hogy melyikben tudtad megszeretni saját magad,
Hét, csak most veszem észre, hogy a gonosz harisnyám kb. a második sornál repedhetett szét, így kivillan a célorientáltságom, már csak ez kellett ide, hogy meglássák, valamerre én is haladok,
Ez már túl őszinte, majd kifésülöm a hiszékenységemet, s akkor megint egyenesben vagyunk,
Nyolc, jobb, ha tőlem tudod meg, és nem valami idegentől, hogy attól hogy napszemüveget viselsz, még észreveszi mindenki, mekkora döntésképtelenséget hordasz,
Ezeket csak a prémium színek takarnák el, tudod, az a nehéz ebben, hogy senki nem tudja, honnan szerezheted meg,
Egész életedben csak felpróbálod azt az érzelmet, ami szembejön, másoktól átveszed a sérelmeket, s így keverednek a pigmentek,
Játszol, mint mindenki, s talán azt viseled, aminek mások a leginkább képzelnek, mert ha megdicsérik, az volt a tuti befutó,
Kilenc, én akarok lenni az ezerszínű különc,
De úgy, hogy magamat látom ilyennek,
A tükörben állok még mindig,
A boltos eladó néninél már a 42-esért fizetnek, ő elhitte magának,
Hisz végsősoron ez lenne a lényeg, nem?
Tíz, egy pántos felüleletesség,
Azt mondja meg már valaki, hogy a meztelen valóság szerepére hol jelentkezhetnék?