A Diákhálózat hozzájárulását kéri adatainak a következő célokra történő felhasználásához:

Az Ön személyes adatait feldolgozzuk, és az eszközéről származó információkat (cookie-kat, egyedi azonosítókat és egyéb eszközadatokat) tárolhatunk, felhasználhatunk az oldal stabilitásának érdekében és megoszthatunk harmadik féltől származő szoftverekkel. Amennyiben ön nem szeretné, hogy az adatait bárkivel is megosszuk, kérem ellenőrize ezen ablak beállításait.

Technikai sütik

Ezek a sütik az oldal megfelelő működéséhez szükségesek, nem tartalmaznak személyes információt

Statisztikát kiszolgáló sütik

Szolgáltatásaink fejlesztése érdekében a Google Analytics szolgáltatást használjuk, amely névtelen információkat küld az Ön látogatásáról, valamint összesített adatokat gyűjt a látogatói szokásokról, amelynek köszönhetően szolgáltatásainkat napi szinten fejlesztjük.

Sütik kezelése Elutasít Elfogadom az ajánlott süti-beállításokat

„Némán hallgatnak, nézeteiket és álláspontjukat háttérbe szorítják – ezzel esetlegesen alárendelve önmagukat a többség nézőpontjának –, de így csak saját hitelességükből veszítenek.”

Hosszú hetek, hónapok óta húzódó huzavona után a Szövetségnek sikerült jelöltet találnia Nagyszombat megye elnöki posztjára. Azok, akik ismerik, vagy legalábbis fél szemmel követik a szlovákiai magyar politikát, számíthattak ilyen, s ehhez hasonló csatározásokra, azonban ez a vártnál is nehezebben ment. Benne van a pakliban, hogy a nagy ambíciókkal indult összefogás már az első elébe gördülő akadálynál elhasal.

A választók az elmúlt években hozzászoktak a folyamatos civakodásokhoz, az egymásra mutogatásokhoz, így ez a fajta színjáték már egyáltalán nem éri őket meglepetésként. Valljuk be, kicsit naivitás is lett volna azt gondolni, hogy a sikertelen, kudarcnak nevezhető időszak után végre felébred a közélet, és olyan reformfolyamatok kezdődnek, amelyek nem széthúzzák, hanem összetartják a felvidéki magyarságot, egyben megfelelő, hatékony érdekképviseletet biztosítanak számukra.

A probléma az, hogy a Szövetség csupán nevében az, ami szeretne lenni, vagy amit el szeretne hitetni a szavazókkal. Voltaképp semmi sem változott az összeborulással, az összetűzések és üzengetések mindennaposak maradtak az egyes platformok közötti ellentétekből adódóan. A különbség ma már csak abban rejlik, hogy névileg nem három párt között, hanem egy párton belül történik mindez.

Ezen politikai csoportosulás égisze alatt továbbra is nagy számmal megtalálhatók azon megélhetési politikusok, akiket csak személyes karriervágyaik és a jól fizető pozíciók érdekelnek. Megfeledkeznek eredeti feladatukról, s fittyet hánynak azokra, akiket valójában képviselniük kellene. A választók ezt látják, és a közvélemény-kutatások alapján egyértelmű véleménnyel vannak róla: a szavazótábor fogyatkozik, az emberek megelégelték az állandó konfliktusokat és hatalmi harcokat. Fontos ugyanakkor megemlíteni, hogy a szlovákiai felmérések kicsi magyar mintával dolgoznak, ezért az általuk mért értékeket érdemes fenntartásokkal kezelni. A közelgő helyhatósági választások után várhatóan pontosabb képet kapunk a Szövetség valós támogatottságáról, viszont ha jelöltjeik ezeken csúfos vereséget szenvednek, akkor az bizony erősen megkérdőjelezi az eddigi együttműködés létjogosultságát, jövőjét.

Szovetseg valasztasi bilboard jpg

A Szövetségből hiányoznak a megbízható arcok, illetve az olyan személyiségek, akik nyíltan vállalják a véleményüket akkor is, ha az esetleg nem összeegyeztethető az adott platform értékeivel. A párt politikusainak többsége bizonyos kérdésekben inkább elzárkózik a véleménynyilvánítástól, ezzel is megóvva magát a különféle nézeteltérésekről. Némán hallgatnak, nézeteiket és álláspontjukat háttérbe szorítják – ezzel esetlegesen alárendelve önmagukat a többség nézőpontjának –, de így csak saját hitelességükből veszítenek. Ódzkodnak az egyéni megnyilvánulásoktól, igyekeznek megfelelni a magyarországi irányvonalaknak, s próbálnak igazodni a jelenkori magyar kormány minden egyes aspektusához, függetlenül valódi szemléletüktől. Ezt a hamisságot a választók is érzékelik, akik a becsületességet és határozottságot sokkal inkább értékelnék.

Itt jön képbe Gyimesi György, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) parlamenti képviselője, aki nem rejti véka alá a véleményét, s beleáll olyan témákba, amik megosztják a felvidéki magyarságot. Ez a látszólagos gerincesség és őszinteség imponál a kiábrándult szavazók azon részének, akik a Fidesz-féle retorikával is könnyedén azonosulni tudnak. Hangzatos kijelentésekből nincs hiány, amelyekkel ugyan a népszerűség egy ideig növelhető, de felmutatható, kiemelkedő eredmények nélkül ez nem fenntartható, márpedig komolyabb háttér nélkül ez lehetetlen. Egy fecske nem csinál nyarat!

Amennyiben a magyar „egységpárt” folytatja az általa űzött pávatáncot, s nem tudatosít kellő figyelmet annak felismerésére, hogy ezzel csak a saját helyzetét nehezíti az amúgy is megtépázott renoméján, akkor tulajdonképpen akarva-akaratlanul az önmegsemmisülés felé vezető utat választja.