Örökzöld mitológia I.

Talán azért, mert társadalmunkban minden izgalmas, ami csillog és új, de még izgalmasabb kilógni a sorból, vagy mert valóban örökzöldek ezek a sorsok, de a görög mitológia minden jel szerint második fénykorát éli napjainkban. Vitatkozhatnánk, hogy idejétmúlt történetekből lehetetlen bármi frisset kifacsarni, és már-már elcsépelt Odüsszeusszal és Perszeusszal foglalkozni, mikor a fantázia világa annyi új hősnek adhatna teret. Valami mégis megfogja a mai olvasót ezekben az ősi történetekben, és bár hihetetlen, gyakran könnyebben azonosulunk ezekkel a szereplőkkel, mint sok modern, Z generációs karakterrel, akik a telefonjukon lógnak, és eszükbe sem jut istenek bosszúin és háborúkon aggódni.

Bizony, a mitológiai történetek átdolgozásainak széles fogyasztói köre van, szinte biztos sikert jelent felkerülni a Goodreads görög mitológia polcára, amit egyébként meleg szívvel ajánlok a téma szerelmeseinek vagy akár zöldfülű érdeklődőknek is. Ezek az új, a mai olvasókra formázott történeteket rejtő regények nem várják el az olvasóktól, hogy hiánytalan háttértudásuk legyen minden mitológiai alakról és mítoszról. Úgy mutatják be az átdolgozott mondákat, hogy azt mindenki érteni és élvezni tudja.

Egy kis mélyebb betekintés a témába, és azonnal választ is kapunk arra, miért működik ez ennyire hatásosan, és miért nem a mítoszok lebutított, egyszerűbben befogadható változatairól beszélünk. Kylie Elizabeth Rogers a Why Myth Matters: The Value of the Female Voice in Greek Mythology című disszertációjában arra a konklúzióra jutott, hogy ezek a művek a mítoszok lényegét, szívét ragadják meg. Ott van bennük az erőszak, a mágia, a jól ismert alakok, viszont olyan formában, hogy a mai olvasók számára is magával ragadó legyen. Erre több módszert vélt felfedezni. Időnként a modern nyelvezet, a változó színhelyek vagy az író által hozzáadott történések biztosítják a friss hangot.

Kylie feminista szemszögből vizsgálta a modern adaptációkat, és megfigyelte, hogy a klasszikus művekkel ellentétben ezek a szerzők nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a női karakterek miképp élik meg a történéseket, a gyakran megeső bántalmazást, és kellő figyelmet fordítanak arra, hogy érző lényként ábrázolják őket – ellentétben az ókori alkotásokkal, melyekben gyakran csak szolgaként és rabként tekintettek rájuk. Míg a klasszikus művekben mindössze elszenvedői a történéseknek, ezen a mai írók nem féltek változtatni.

Egyike vagyok azon olvasóknak, akik a modern adaptációkon át szerettek bele igazán a görög mitológiába. Persze ez a szerelem maga után vonta a klasszikus műveket is, de az adaptációkhoz mégis más viszony fűz. A The Oxford Blue című online folyóirat egyik cikke külön kiemeli az új köntösbe bújtatott mítoszok ezen vonását. Könnyebben elérhetővé és kevésbé ijesztővé varázsolja ezeket az egyébként értékes történeteket, ezzel inspirálva az ókori kultúrákért rajongók új generációját. Ezek a történetek nem „lebutítottak”, hanem egy új értelmezés kezdetei.

Napjainkban több szerző foglalkozik az irodalom ezen ágának gazdagításával. Az elkövetkezendő cikkekben néhány kedvenc adaptációm fogom bemutatni, mintegy ajánlásként azoknak, akik nyitottak a téma iránt.