Műanyagmentes július augusztusban

Idén ismerkedtem meg a zero/low waste életmóddal, így időközben eldöntöttem, hogy mindenképp szeretném kipróbálni a műanyagmentes július kihívást, de semmiképp sem júliusban, mert akkor túl sok nehezítő körülmény adódott – a kirándulások.

Mi is az a műanyagmentes július?

A kihívás lényege, hogy környezetbarátabbak legyünk egy hónapra: van, aki tényleg próbálja elkerülni a csomagolást és mindent, ami műanyag, van, aki egyáltalán nem foglalkozik környezetvédelemmel, és ebben a hónapban igyekszik beiktatni pár új szokást az életébe – például elkezd vászontáskát használni „igelitka” helyett, vagy elkezdi szelektíven gyűjteni a szemetet. Az én személyes célom a kommunális hulladékom lecsökkentése volt, amit egy dobozba gyűjtöttem egész hónapban, ahogy a menő zero wasterek a befőttesüvegbe.

Itt az életemről fogok írni

Lassan egy éve foglalkozom egyre aktívabban környezetvédelemmel, így nem teljesen kezdőként vágtam bele a kihívásba. A szemetet szelektíven gyűjtöm, igyekszem nem támogatni a fast fashion-t, sokkal inkább vagyok növényi alapú étrenden, mint nem, és igyekszem kerülni a csomagolást. A legjobban talán az ételpazarlás idegesít, és szerencsére a nyáron többször is sikerült ételt mentenem, mert falusiként fenyegetnek az emberek, hogy ha nem veszem el az adott X kiló zöldséget vagy gyümölcsöt, az állataiknak adják.

A kozmetikumaimat igyekszem lassacskán lecserélni fenntarthatóbbakká, viszont még mindig fogyasztom a megmaradtakat. Nagyon szeretek ilyen téren is díájvájkodni, így a kihívás ideje alatt elkészítettem az első fürdőbombáimat és egy újabb adag – már bevált – dezodort.

A napos oldal

A hónap elején rettenetesen izgatott voltam, ugyanis több zöld szokás is volt, amit szerettem volna kipróbálni, hogy lássam, hogyan reagálok rájuk. Ilyen volt például az eldobható intim betétek felcserélése moshatóra (mivel az egyszer használható menstruációs kellékeim elhagyása még túl nagy falatnak tűnik), a szappan tusoló helyett, valamint a papír zsebkendő helyett a mosható. Terveim között volt még mindig saját ebédet főzni, amit aztán el tudok vinni a nyári munkahelyemre, és a saját csoki készítése. Spoiler alert: a legtöbbet sikerült beiktatnom, és szeretném is folytatni.

A sötét oldal

Természetesen rengeteget szorongtam a hónap alatt, és nem mindig tudtam teljes mértékben jól kivitelezni a terveimet. Számoltam vele, hogy így lesz, úgyhogy annyira nem volt meglepő: például egy étteremben nem bírtam megenni az adagomat, így becsomagoltattam az ételt – ez jobb opciónak tűnt, mint a kidobása –, vagy amikor nagyon kellett kávé az első munkanapomon, és nem voltam felkészülve saját pohárral. Ide sorolnám még – talán meglepő módon – a csomagolásmentes vásárlást is. Most próbáltam ki először saját tartóba vásárolni – fürdőbombához és csokihoz alapanyagokat –, de mivel kb. 20 km-re van tőlem a legközelebbi csomagolásmentes üzlet, nem volt kézenfekvő számomra. Biztos vagyok benne, hogy ha közelebb lenne, jobb élmény lett volna.

A szemetes doboz

Ide csak olyan szemét kerülhetett, ami:

–nem ajándékba kaptam (mert arról nem tehetek)

–elkerülhető lett volna

–én vásároltam és használtam el

–nem konyhai szemét (mert nem én vezetem a háztartást)

–nem lehet szelektíven gyűjteni

Úgy érzem, a kommunális hulladékom fele indokolt volt, főleg a buszjegyek és számlák, valamint a vitaminok csomagolása. Ami a képen nincs rajta, az a menstruációs szemetem, és mivel náthás voltam, nagyjából négyszáz darab zsebkendő.

Bár nehéz volt a kihívás (de az is lehet, hogy túl nagy fába vágtam a fejszém), úgy érzem, a legtöbb szokást szívesen beiktatnám az életembe, sőt jövőre újra megpróbálok beiktatni pár újat, és lecsökkenteni a kommunális hulladékom mennyiségét. Ami egyáltalán nem volt praktikus, az a mosható zsebkendő, ugyanis nem minden nyilvános mosdóban van vécépapír, valamint kipróbáltam a cukorgyantát szőrtelenítésre, és elég macerás. Ezeken kívül viszont elégedett vagyok magammal, és bátorítanék mindenkit, hogy próbálja ki a kihívást bármelyik kategóriában, mert egész elképesztő élethelyzetek elé állít, és nem fogja megbánni, maximum egy kicsit többet szorong, de ahhoz már mind hozzászoktunk, nem?