„Az összeborulás nem elég, üres szavak és ígéretek helyett tettekre, megbízható politikusokra van szükség, akik nem a személyes karriervágyaikat, hanem magukat az embereket helyezik előtérbe.”
A szlovákiai magyar pártok a kudarcba fulladt parlamenti választás után végre belátták, összefogás nélkül esélyük sincs nemhogy elérni, hanem még megközelíteni sem a bejutáshoz szükséges alsó küszöböt. A silány eredményeknek köszönhetően elindult egy megújulási folyamat, amelynek eredményeképp létrejött a szavazók által régóta várt egyezség.
Az idáig vezető út korántsem volt zökkenőmentes. A tisztújító kongresszusok után az MKP, a Most-Híd és az Összefogás vezetői tavaly nyáron aláírtak egy szándéknyilatkozatot az egységes felvidéki magyar érdekképviselet megteremtéséről, amelyet több hónapig tartó titkos tárgyalássorozat követett. A csendet egy váratlanul összehívott sajtótájékoztató törte meg decemberben, közvetlenül karácsony előtt, amely nem várt izgalmakat tartogatott. Az egymásra mutogatással, az összeszedetlen nyilatkozatokkal megspékelt, bohózatba illő jeleneteket követően ténylegesen úgy tűnt, a hárompárti együttműködés nem jön össze. Az Összefogás borította az asztalt, így az MKP és a Most-Híd egymásra maradt. Utóbbi úszott az árral, választóik fokozatosan kihátráltak mögülük, számukra az egy pártba való rendeződés jelentette a túlélést. A szlovákiai magyar közélet jövőjét meghatározó év úgy zárult, ahogy az azt megelőző: továbbra is külön utakon, csak más formációban.
2021 első felében folytatódtak a tárgyalások, amelyeknek következményeképp végül megszületett a megállapodás, március 23-án pedig a három pártelnök bejelentette az új, egységes magyar párt, a Szövetség létrehozását. Az elmúlt hónapokat közös kiállások, sajtótájékoztatók jellemezték, ugyanakkor voltak kisebb-nagyobb fennakadások, bökkenők is, mint például az MKP újabbnál újabb feltételei, amit a Most-Híd és az Összefogás sem nézett jó szemmel. Miután az egyes pártok elfogadták a leendő párt alapszabályát, minden akadály elhárult, a Szövetség pedig az elmúlt hétvégén hivatalosan is megalakult.
A Szövetségre nehéz feladat vár, nem dőlhetnek hátra, a valódi munka ugyanis csak most kezdődik. Bő egy év alatt megvalósult a szlovákiai magyar pártok összefogása – a Simon Zsolt-féle Magyar Fórum, illetve a Fehér Csaba vezette Magyar Kereszténydemokrata Szövetség ebből egyelőre kimaradt –, a kérdés már csak az, képesek lesznek-e mozgósítani a politikából kiábrándult, esetlegesen szlovák pártokkal szimpatizáló szavazókat. A legfontosabb teendő az emberek bizalmának visszaszerzése. A Szövetségnek olyan programmal kell előállni, amelyet a választópolgárok is teljes elkötelezettséggel hajlandóak támogatni, emellett fontos, hogy az a fiatalságot egyaránt megszólítsa, hiszen ők jelentik a jövőt. Meg kell hallgatni az elképzeléseiket, ki kell kérni a véleményüket, hogy min kellene változtatni, mit kellene előtérbe helyezni, figyelmet kell fordítani az őket foglalkoztató társadalmi problémákra, azokra megoldást találni. Tudomásul kell venni, nélkülük nem lehet sikeres a felvidéki magyar politika.
A megalakult egységpárt egyik legnagyobb hátránya a korábbi most-hidas politikusok jelenlétéből fakad, akik egyáltalán nem elfogadhatóak a szlovákiai magyarság egy részének. Ez a fajta ellenszenv a volt kormánypárttal szemben akár többet is árthat a Szövetségnek, mint amennyit valójában használ. Az egyesülő pártok hiába állítják, hogy egymás hibáztatása, továbbá a múlt sérelmeinek felemlegetése nem vezet semerre, nem ez fogja megoldani a problémát. Az emiatt kételkedő szavazók meggyőzése nem lesz egyszerű, főleg azért sem, mert időközben új egyének is megjelentek a politikai palettán.
A Szövetséggel kapcsolatban szkeptikusok számára alternatívát jelenthet Gyimesi György, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) parlamenti képviselője, aki kihasználva a magyar pártok mélyrepülését és civakodását, berobbant a közéletbe. A Focus-ügynökség augusztusi felmérése szerint a magyarok több mint harmada pozitívan ítéli meg a politikus eddigi teljesítményét, ami egyáltalán nem mondható rossz eredménynek. Ebből kiindulva pedig könnyen megeshet, hogy a következő parlamenti választáson Gyimesi György lehet a királycsináló. Egy szlovák pártban politizáló magyar nemzetiségű politikus, aki nyíltan beleáll a magyarságot érintő témákba, politikai kommunikációját pedig úgy építi fel, hogy az elmúlt évek csalódott szavazóit megszólítsa. Olyan területeket jár körbe, amelyek mozgatják a szlovákiai magyarságot. Gyimesi szárnyalása töretlen, azonban a nagyotmondásokat és a hangzatos kijelentéseket leszámítva komolyabb eredményt még nem igazán ért el. A jelzőtáblákkal kapcsolatos törvénymódosításával pedig még öngólt is lőhet. Mindenesetre meg kell hagyni, alaposan feladta a leckét a frissen megalakult Szövetségnek.
A választók megosztottak, akik a tetszetős dizájn mögött hiteles arcokat szeretnének látni. Nem elégséges a felszín megváltoztatása, az azonos logó és címer csupán formalitás. A nemzetiségi politika gyökeres átalakítása, az érdekképviselet megújítása elengedhetetlen. Az összeborulás nem elég, üres szavak és ígéretek helyett tettekre, megbízható politikusokra van szükség, akik nem a személyes karriervágyaikat, hanem magukat az embereket helyezik előtérbe.