„Mázoljuk ki
a szobánk falát
fehérre,
s engedjük,
hogy a nap sugarai
felfessék rá
a mosolyod.”
Csak ennyi
Nincs más vágyam, csak újra
hallani a csendet,
ami kitölti az egymást-bámulásunk
idillikus összképét.
Kóricáló ceruzák
I.
Azért készítek ennyi képet,
hogy ha majd
megkérded, milyen
volt a napom,
meg tudjam mutatni, milyen
is lehetett volna a tiéd.
II.
Túl magasra szálltam
az érzelmek szőtte
fátyolfelhők közt.
Tériszonyom lett.
III.
Mázoljuk ki
a szobánk falát
fehérre,
s engedjük,
hogy a nap sugarai
felfessék rá
a mosolyod.
IV.
Az álmok tengerében
úszunk, a magány meg én.
Vajon együtt lépünk ki a partra,
vagy nélkülem nézi már meg
a naplementét?
V.
Képzeld csak el, milyen
lehet lehunyt szemmel
járni a világot,
majd éjjel úgy
aludni el, hogy
olvasod a falról
az álmaidat.
