Az örök dúr

Már megírták több ezren, azt hiszem,
Olvastam sokszor én is, miként adnád mindened, követni a betűket, a leírhatatlant,
Nem értettem igazán,
hogy mindegy, mit, csak vele legyen, egy húron, zendülni a végtelent, az örök dúr
Nem értettem igazán,
Hogy ha nem is ébren, akkor álmodban érkezik, s ha akarod, ha nem, beléd költözve éldegél, otthonos a szív melege, ahogy egymást követték a szótagok, belaktam volna én is,
Nem értettem igazán,
Elfogadni, hogy kulcsot is kapsz, s már te sem bánod, ha nem csengetve érkezik,
Bejárni minden hallgatást,
Már értem én is,
S mikor nyithatom ki a szemem?
Majd érezni fogod…