Pornó kontra művészet

Willendorfi Vénusz, Laokoón-szoborcsoport, Tiziano Vénusza vagy Marina Abramović performanszai. A képzőművészetben végtelen mennyiségű műalkotást találunk, amelyekben a meztelenség jelen van. A legtöbb esetben meg sem kérdőjelezzük, miért. Nem merül fel bennünk például a kérdés, hogy Michelangelo Dávidja vajon miért meztelen.

Csakhogy egy modern – értsd: a 20. század második feléből származó – darabnál már hamarabb megszületik a gondolat, hogy valóban szükséges volt-e elhagyni a ruhát. Ennek azonban nem korunk prüdériája az oka, hisz minden korban találnánk olyanokat, akik megbotránkoztak egy-egy explicitebb mű láttán, mégis, ma már talán senki sem nevezné pornográfiának pl. Gustave Courbet A világ eredete c. festményét (annak dacára, hogy adott egy női szeméremtest premier plánban).

Így felvetődhet a kérdés, hogy hol végződik a művészet, és hol kezdődik a pornó. Több tanulmány igyekszik feltárni a kérdést, és meg kell mondjam, én még egyikben sem találtam meg a választ, sőt a helyzet csak még frusztrálóan bonyolultabbnak tűnt, mint előtte. A legtöbb esetben az a legfőbb kérdése a teoretikusoknak, hogy egyáltalán lehet-e művészi értéke egy pornográf alkotásnak. Talán a legtöbb művészetelméleti szakember azt állítja, hogy igen, hisz az bizonyos mértékig független az alkotás pornográf tartalmától. Meg egyébként is hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a képzőművészeti alkotásokra, mintha azok minden esetben felülemelkednének az emberi gyarlóságon.

Ahhoz, hogy akár egy lépéssel is közelebb jussunk a válaszhoz, elsőként szükséges lenne tisztázni, mi számít pornónak, és mi művészetnek. A pornó definíciója a Merriam-Webster online értelmező szótár szerint: „erotikus viselkedés ábrázolása (képekben vagy írásban), amelynek célja a szexuális izgalom kiváltása”. A művészeté a Wikipédia szerint: „az emberi kreatív készség és képzelőerő kifejezése vagy alkalmazása, jellemzően vizuális formában, például festészetben vagy szobrászatban, elsősorban szépségük vagy érzelmi erejük miatt értékelendő alkotások létrehozása”.

Attól eltekintve, hogy három és annál kevesebb sorban összefoglalható a két fogalom jelentése, sajnos még nem lesznek könnyebben definiálhatóak. Főleg a művészet esetében érzem különösen összetettnek a kérdést. Szakmán belül eleve meghatározott, mi számít(hat) magas (!) művészetnek, azaz mi válhat a művészettörténeti kánon részévé.

Christopher Bartel egy esszéjében arról ír, hogy még ha rendelkeznénk is a művészet kielégítő definíciójával, akkor is meg kellene értenünk, hogy mi az oka annak, hogy a pornográf művek nem minősülhetnek művészetnek. Talán húzódik egy erkölcsi határ, ami elkülöníti egymástól a pornográfiát és a művészetet. Bartel ezt alaptalannak látja. Én is. Hisz erkölcstelennek látunk-e minden pornográf képet? És ha annak látjuk, ez vajon csökkenti egy tárgy művészeti értékét? Erre tökéletes példák a gyakran megfestett Vénusz-alakok. Például Manet Olympiája esetében a nő meztelenségén kívül több apróság is jelzi, hogy kurtizánt látunk a képen, ami a fekete szolgálóval és a „formai hiányosságok” miatt a saját korában már eleve erkölcstelennek hatott. Ma mégis az egyik legmeghatározóbb alkotás a művészettörténet szempontjából.

Szóval elképzelhető, hogy ami a mai kor szemlélete szerint túllépi az erkölcsi határt, egy évszázad múlva a művészeti kánon alappillérévé válik majd. A 2000-es évek Olympiája szerintem Jeff Koons 1991-es Red Butt (Distance) c. képe lehet, amely konkrétan pornográf aktust ábrázol, kontextus nélkül a Penthouse-ban is megállná a helyét, a szakma azonban fenntartások nélkül állította ki a New York-i Whitney Múzeumban számtalan másik, nem kevésbé provokatív alkotással egyetemben. Vagy ott vannak Betty Tompkins képei, amelyek szintén gyakran foglalkoznak a szex és szexualitás témájával cenzúra nélkül.

Összességében tehát úgy érzem, kell, hogy legyen egy közös halmaz, amelyen a pornó a művészettel osztozik. Ebben az esetben azonban mi magunk, a fogyasztók határozzuk meg, pornóként tekintünk-e pl. Jeff Koons Made in Heaven ciklusára, vagy hajlandóak vagyunk azt művészi értékkel felruházni.