Mikor hal meg egy ember? – Mészáros György A kifakuló világ című kisregényéről

A kifakuló világ, Mészáros Gyuri első kisregénye három különböző történetét három különböző világban tárja az olvasó elé, valami mégis szorosan összeköti ezeket a teljesen eltérő sztorikat. Asszem, ha kulcsszavakat kéne kiemelnem, amik átjárókat képeznek a történetek közt: csoda, halál, hit – ezek fűznék össze a kifakuló világot. A Babaházak az örökkévalóságnak egy disztópiában játszódó detektívtörténet az élet valóságáról, A lélek vére egy behúzott szárnyú mélyrepülés¹ a csodák és a vágyak hétköznapiságába, A kifakuló világ pedig egy véres, izgalmas kaland története a bizalomról és a világ dekadenciájáról.

„Rosszabb volt a halálnál. Mert létezett.”

Gyuri hirtelen halála után Lovas Emőkére maradt az „anyag” megszerkesztése szoros barátságuk és szakmai tudása révén; a feladatra legalkalmasabb ember kezébe került a könyv sorsa. Szerencsém volt találkozni és egy nagyon-nagyon jót beszélgetni Gyurival, főleg művészetről, filmekről, élet nagy dolgairól, a könyv olvasása közben rengetegszer jutott eszembe, vajon melyik filmet nézte azon a héten, mikor éppen azt a bekezdést jegyezte le. Kérdéseimre a könyvről, a szerzőről és a szerkesztésének folyamatáról Lovas Emőke válaszolt.

Ivott Mészáros György whiskyt valaha, vagy csak Petőfire játszik?

Gyuri imádta a jó whiskyt :) A hozzá közel állók számára nagyon nehéz nem az ő hangján olvasni ezeket a történeteket. Gyuri egy kicsit a Babaházak nyomozója, egy kicsit A lélek vére fiatal férfije, egy kicsit Victor Sentin, és nagyon Ted Mosby volt. Kereste a csodákat, és időről időre talált is egyet-egyet.

Miért nem hitte el a Gyuri, hogy valóban jó, amit ír? Hogy küzdi le kétségeit egy kreatív művészember?

Mészáros Gyuri – úgy gondolom – azért volt borzasztó bizonytalan író, mert kellő alázattal tekintett az írásra, és mert azon kevesek egyike volt, akik még hisznek a mesterségbeli tudásban. Pontosan tudta, ösztönösen érezte, hogy még tanulnia kell. Egészen elképesztő fantáziával született, de „technikailag” fejlődni szeretett volna. Beszéltünk kreatívírás- és traumaírás-kurzusokról, egyetemre készült, rengeteg terve volt. És persze a vele született szerénysége is közrejátszott abban, hogy ne írózza le magát úton-útfélen. Szerencsére a kétségei leküzdésében eljutott odáig, hogy pár embernek (egy kezemen meg tudom számolni, hányunknak) megmutatta az írásait. Ennek a szűk „olvasóközönségnek” a lelkesedése erőt és némi magabiztosságot is adott neki. De ezzel együtt sem tudom, hogy mikor szánta volna rá magát a szövegek kiadására.

Mesélj a szerkesztés folyamatáról.

A Babaházakon – bár az volt az első szöveg, amit olvastam, és azt ismertem a legrégebben – teljesen egyedül dolgoztam. A lélek vére és A kifakuló világ javítását együtt kezdtük Gyurival. Bár valameddig eljutottunk, és a történetek is kerekek, befejezettek, rengeteg olyan megjegyzésem, jegyzetem, javításom maradt, amit Gyuri már nem érkezett kommentálni, elfogadni vagy épp elutasítani. Nem a storyline-nal függtek ezek össze, hanem sokkal inkább a szöveg mélységeivel. Így több marad az olvasóra. Van pár ötlet, sík, dráma, háttértörténet és mellékszál, ami továbbgondolásra vár. Ki tudja, az is lehet, hogy valakiket annyira megihlet A kifakuló világ című kötet, hogy Gyuri fantáziavilágaiból egyszer új történetek sarjadnak.

Babaházak az örökkévalóságnak,

„életem vége, hírnevem kezdete” – ez áll a könyv első oldalán. Emőke humora páratlan, az biztos, és a babaházak története pedig témába vág. Tudják, mikor hal meg egy ember? Ezt a kérdést egy rendkívül izgalmas sci-fi-detektívbe csomagolja, és az internet-fészbuk-kütyük világában rekedt ember mindennapi problémáit feszegeti.

Amikor elfelejtik. Tehát, előttünk áll a narrátorunk, akit még véletlenül sem keverhetünk össze a szerzővel („ezt most praktikus okokból”²), és aki lázasan keresi a rejtvény kulcsát, ami nyilván a gyilkos meg a motivációja meg minden, amit a krimikben is látni. Mondjuk Monk is végig Trudi halálát próbálja megmagyarázni, hasonlóan a történet nyomozóját is igazából a halál mint tény foglalkoztatja. Nehezen kategorizálom a halált, de asszem, a tény megnevezés most megteszi. A világában „az ember lecserélheti a testét, ha az elhasználódott” a technikai fejlettségnek köszönhetően. Mindenképpen izgalmas ebben a disztópikus kontextusban találkozni azokkal a kétségekkel, amik átisszák a realitásunkat, már ha egyáltalán van ilyen. Bármennyire is elrugaszkodottnak tűnhet veszekedni az otthonod cyber-házvezetőnőjével, mégis azonnal a fentebb említett realitásnak az életünk minden zugát behálózó internet és virtuális világ okozta torz szegmensei jutottak eszembe. A történetmesélésben elengedhetetlen a jó időzítés, a fordulatok megfelelő kombinációja. Apránként nyílik meg a nyomozót körülvevő valóság, a babaházas gyilkos elméje, terve, valamint a halál valósága.

„Volt egy olyan elmélet is, miszerint Isten a cybervilágban gyűjti híveit.”

A lélek vére

A cím sokat sejtet, és ha beírod a Google-ba, rögtön egy Coelho-idézetet kapsz, szóval nem árulok el semmi nagy okosságot, ha elmondom, hogy a lélek vére az bizony a könny, a sírás meg a rívás. De ez a kis történet, annak ellenére, hogy elsőre klisésnek tűnhet, fontos, az egész kisregényt átölelő témakörben mozog. A középpontba a halál helyére ugyanis a csodák lépnek. A storyline itt nem túl mozgalmas vagy kiszámíthatatlan, mégis az emberi kapcsolatok, szeretet, szerelem és a vágyak síkjain vezeti az olvasót. Mivel az irodalom nemcsak attól jó, amit leírnak, hanem a gondosan kiválasztott, tudatosan nem leírt dolgok teszik élménnyé, azt hiszem A lélek vére bensőséges és szinte lírai gondolataitól különleges. Arról tanúskodik, hogy a szerző nemcsak tehetséges és/vagy kreatív, hanem több különböző hangon, stílusban is képes megszólalni.

Emlékszem, mikor Gyurival beszélgettem A ház, amit Jack épített című Lars von Trier-filmről, egyetértettünk abban, mennyire nagyszerű rendezői megoldás, hogy többször is megjelenik a filmben a Fame című Bowie-szám. Asszem, hasonló ereje van A kifakuló világ három, teljesen különböző történetét összekötő érzelmi nüánszoknak, a csodáknak, a hitnek meg persze a halálnak.

„Pegazustoll és a könnycsepp mellett kell egy harmadik összetevő is a csodához. A legfontosabb. A hit.”

A kifakuló világ

Tematikáját tekintve a csodáknál marad, viszont egy teljesen új megvilágításba kerülnek. Egy veszélyes és izgalmas kalandra indul Danton, akinek identitását az olvasó fokozatosan, együtt a többi szereplővel ismeri meg. Viszont, nagyszerű iróniával, a narrátor mellett a döntött betűk nyelvén Danton is megszólal itt-ott. Érdekes ez a kettősség, és a főszereplő pazar humorral fűszerezi az eseményeket. Emellett egészen sok agresszivitás, indulat, csata, bunyó satöbbi jelenik meg, amitől a western műfajához közelít, mégis olyan érzelmi palettával dolgozik, amit olvasva én (nem egy Tarantino-fan) kellemesen meglepődtem, mennyire intenzíven képes vagyok átélni Danton vívódásait. A főszereplő és kis csapata a csodák keresésére indulnak, amihez egyetlen használati utasításuk a hit (jó, talán még a pegazus meg a térkép, de a fő pro-tipp ahhoz, hogy csodát találj, higgy benne!). Nyers, durva ajándéktáskába csomagolt, nagyon őszinte és igaz vallomás a bizalomról és arról, hogyan kell kibékülni saját magunkkal. A lebilincselő, mozgalmas, erőszakkal teli történet tökéletes egyensúlyban jelenik meg Danton lelkének vérével.

Összességében ez a kisregény egy nagyon eklektikus egyvelege rengeteg kulturális referenciának, humornak, valódi érzelemnek és rendkívül kreatív ötletnek. A történeteket összefűző motívumokat teljesen eltérő aspektusokban láthatja az olvasó, mégis koherens egységet alkotnak. Csak ajánlani tudom :)

„Álmokat kergetett, és egy rémálom végzett vele.”

A kifakuló világ Facebook-oldalát IDE kattintva találjátok!

Hivatkozások:
¹ Kiss László–Bérczesi Róbert: Én meg az Ének – behúzott szárnyú felfelé zuhanás
² Simon Márton: Van