Itt a tél, megérett az Alma

Itt a tél, megérett az Alma. Nem úgy, és nem is akkor, ahogyan és amikor vártuk, de annál szebb a termés. Szinte látom, ahogy felhabzik a nedve, amint beleharapok. Látom, ahogyan a jó pár éve elültetett, megmetszett, újra kihajtott, majd újra megmetszett fa ismét gyümölcsöt terem. A jó terméshez azonban idő kell. Türelem. Esetünkben szerkesztői tapasztalat. És rengeteg marketing.

Leülök a tükör elé, hogy kicsit megfésülködjek, és kezdetét vegye az első gyűlés. Hogy beteljesítsem, amit megálmodtam, és amit egy sírással teli nyári napon a naplómba írtam: „Ha én lennék a főszerkesztő, karácsonykor minden szerzőnek mézeskalácsot sütnék, és ráírnám a nevüket”. Megkezdődik a gyűlés, mindenki bemutatkozik: Benyovszky Adél, Fóthi Virág, Gažík Viki, Gerenyi Gergő, Herczog Rita, Hoffmann Lea, Juhos Rebi, Karika Alexa, Kovács Gergely, Nagy Meli, Soltész Luca, Vitálos Etelka. Nekik fogok most mézeskalácsot sütni két évig. Remélem, nem égetem el, és nem marad nyers a közepe, hogy a cukormáz nem lesz túl édes, de nem is folyik szét, és hogy a tészta nem ragad majd a sodrófához, és nem veszítem el a türelmem. Mert ők lesznek a fák díszei.

Etelka szerint az ünnepekre nemcsak romantikus karácsonyi filmekkel, hanem tematikus horrorral is hangolódhatunk, Lea szerint a karácsony pogány vonatkozásait is érdemes megemlíteni, Alexa és Rebi pedig a csillogás mellett a pozsonyi karácsonyi vásár környékén tartózkodó hajléktalanokról és kóbor kutyákról írnak majd. Virág unja, hogy minden évben ugyanolyan a Reszkessetek, betörők! – hát újraírja, Luca egy klasszikus, ünnepi szonettet ír, Meli pedig – szintén a horror műfaj képviselője – azt dolgozza fel, milyen is lehet egy egyedül töltött szilveszter. Adél képviseli a megtestesült karácsonyi komfortzónát, és mindenkit megnyugtat: bátran olvassátok újra ugyanazt a könyvet századszor is.

Most rajtam a sor, hogy a következő két évben gondozzam, metsszem és ápoljam a fát. Hogy türelemmel és csillogó szemekkel nézzem a virágzását, és mosolyogva konstatáljam, amikor beérik a gyümölcs. Remélem, jó kertész leszek. És hogy az alma nem esik majd messze a fájától.