Tudom, nem egyszerű a sulis mindennapokba visszarázódni, és újra felvenni a fonalat. Nekem sem egyszerű. Röpke tizennégy év iskolalátogatás alatt kialakult kis szeánszaimat osztom most meg veletek. Természetesen mindenkinek a saját maga bevált módszereit kell megtalálnia, én csak inspirációs ötletekkel szolgálok.
Első pontban kiemelném a megfelelő testi, lelki „karbantartást”. Biztosan unjátok már ezt hallani, de igyatok eleget és mozogjatok. Ne legyen bűntudatotok, ha úgy érzitek, valamit nem bírtok, és kell egy kis szellemi kikapcsolódás.
Én, mielőtt leülnék az íróasztal elé, készítek egy bögre teát (kamilla, menta vagy zöld) és egy üveg vizet, valamint egy kisebb csokit vagy müzliszeletet viszek be magammal.
A tanulásra szánt idő számomra nincs megszabva, nem skatulyázom be magam kötött intervallumokba, annyi szünetet tartok, amennyire szükségem van. A szüneteim pedig a lehető legváltozatosabbak. Készítettem például egy lejátszási listát a kedvenc táncolós zenéimmel, és „magándiszkót” rendezek magamnak. De olyan is van, hogy eléneklek egy-két dalt, megnézek egy részt az aktuális sorozatból, esetleg elolvasok egy fejezetet. Ha viszont a kiégés szélén állók nekem a sütés-főzés a vészfékem. Nem kell itt hat fogásos, gurmé menüre gondolni, általában palacsinta, valamilyen tészta, vagy csak egy sima szendvics készül. A lényeg, hogy a gondolatainkat kicsit más irányba tereljük, és utána megújult erővel térjünk vissza a százhatvanhetedik oldalhoz.
Második pontban kiemelném a naplózást. A stresszes időszakban felgyülemlett feszültség korántsem teszt jót. Nem tudok úgy tanulni, hogy millió dolog nyomaszt. Nekem erre a naplóírás volt a megoldás. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van egy olyan füzete otthon, amibe azért nem írt még eddig, mert sajnálta elpazarolni, annyira szép. Jó hír: ez a füzet most találta meg a „munkáját”. Írd le, hogy milyen napod volt, hogy hol tartasz éppen az életben, írj egy levelet benne a kiskori önmagadnak, és egyet a jövőbeli énednek. Én rengeteg színes tollat is használok, hiszen nem csak írni, de rajzolni és tervezni is lehet.
Harmadik pontban a társaságot emelném ki. Főleg vizsgaidőszak alatt jó, ha a barátokkal össze tudtok ülni és közösen készültök. Természetesen egyedül is kell tanulnod, de a véghajrá csapatban a legjobb. Személy szerint én az éjszakába nyúló csoportos agytornát ajánlom. Nincs jobb egy ottalvós, tanulós bulinál. Szedjétek össze mindenki kedvenc nasiját, üdítőjét, és találjátok meg azt az ételt, amit mindenki szeret, plusz keverjetek egy jó, mindenki ízlésének megfelelő lejátszási listát, és kezdhettek is. Minden résznél lesz valaki, aki aktívabb a többieknél, ő fogja ösztönözni a többieket. Ugyanakkor a szünetek itt is fontosak, akár egyórásak, akár tízpercesek, de szükségesek. Táncoljatok és énekeljetek együtt, vagy csak beszélgessetek, majd fokozatosan visszazökkenni a tanulós ritmusba.
Végezetül ne felejtsétek, azért tanultok, hogy elérjétek a célotokat. Az elsőéveseknek üzenem, hogy nem lesz egy sétagalopp, de ne adjátok fel. Minden szemeszter más és más lesz, nincs olyan, hogy hozzászoksz, ugyanakkor mindig találsz olyan tantárgyat, ami lelkesít majd. Mindenkinek sok sikert és csudi jó évet kívánok!