A kortárs feminista művészet számtalan formában feldolgozta a „női utazás” témáját. Noha az utazás az európai kultúrában jellemzően egyfajta mentális haladás vagy új paradigma őstoposza, nőként egyedül (el)utazni mégis a menekülés olyan formájaként kap ábrázolást haladó szellemű alkotásokban is, ami szinte mindig a további menekülés helyzeteinek stációit hordozza magával.
Cikkemben szeptemberi, impulzusból lefoglalt balkáni utazásom élményeit felhasználva igyekszem feldolgozni a solo traveling női szempontú aspektusait.
Egyedül, magánytalanul
A solo traveling definíciója saját maga ad talajt egy metafizikai oximoronnak: az egyedüli utazás nem kizárólagosan magányos logisztikai műfaj. Az egyéni napirendtervezés szabadságát nagyon gyakran megbontja az ideiglenes szoba- és lakótársak úti beszámolója, a közös találkozási pont feletti elmélkedés.
Egyhetes utazásom alatt érdekes ismerősre tettem szert egy-egy nap erejéig Szkopjében és Tiranában is. Noha többet nem találkozunk, saját belső útkeresésem mellett az általuk velem megosztott motivációik is velem maradnak. Volt közöttük olyan, aki hamburgi corporate munkahelyét hátrahagyva kezdte el idén márciusban átszelni a kontinenst egy biciklire való felszereléssel, egészen a nyugat-kínai határig való eljutás reményében. Valaki a száraz, esőtlen angol nyár elől menekült először Durresbe, az albán tengerpartra, majd mivel délen Korca éppen leégett, az apró fővárosban próbálta elütni az időt a tervezhető továbbállásig. Megint más, egy angoltanárnő Kaliforniából direkt érkezett arra a helyre, ő arab országokban folytatja az angol tanítást esti képzésű oktatásban felnőttek számára. Állandó témáink az élethosszig tartó utazás, a Guinness-rekorder és Travel Channelnek fotózó extrém történetek befogadása. Egyetlen, névvel és származási hellyel ellátott pillanatfoszlányok vagyunk egymás életében: Daniel, Rachael, Annabella.
Persze – a repülőjáratok magyar társaságainak köszönhetően – saját kultúránktól nehezen tudunk valóban megszabadulni. Ezek a magányos, csendes délelőttökön megfigyeléssel eltelt kizökkentések azok a magyarul elhangzó diskurzusok, amelyek emlékeztetnek rá, hogy honnan is jöttem: a kezemben lévő élelmiszer kielemzése, gyermeknevelés a helyes pózolással kapcsolatban egy szökőkút és rózsabokrok előtt anyával, káromkodás róla, hogy eltévedtünk a régi bazárban.
Tévelygés a Kerouac regények és üzleti modellek útvesztőiben
A Tiranában és Szkopjéban meghallgatott utazási élmények alapján arra a gondolatra jutottam, hogy nőként a solo travelingnek tulajdonképpen nincsen immanens, követhető kultúrája és jó gyakorlat rendszere. Európai horizonton nemrégiben kezdtek el pislákolni olyan előremutató kezdeményezések a biztonságos városnézés[1] és a költséghatékony, higiénikus szálláshely megtalálására[2] szánt platformokon, amelyek a safe travel körülményeiről idővel képesek lehetnek tovább mélyíteni a diskurzust a higiénikus utazás, sőt a cserén alapuló szálláskeresés irányába is. A legnépszerűbb, célzottan nőknek szóló privát Solo traveling Facebook-csoportokban és tematikus Reddit fórumokon utazásom megtervezésekor úgy figyeltem meg, hogy már az utazástervezés logisztikájának java részét is a biztonsági rizikófaktor körülményei uralják. Ezek a terhek utazáskor pedig még tovább nőnek és sokasodnak számunkra.
Anélkül, hogy egy szomorú világnézeti önsanyargatásba fordulna ez a szövegezés, egyértelműen muszáj tisztán látni azt a perspektívahiányt, amely nem feltétlenül, vagy nem teljesen árnyaltan jelenik meg a kortárs művészeti interpretációkban: az egyedüli utazás szinte teljesen kizárja olyan műfajok megszelí dítését, mint az autós stoppolás vagy a zord természetben való kempingezés (reakciósok számára a barlang foglalást is).
Amikor körbetekintettem az üzleti és innovációs startupokon, modelleken a közösségi médiában utazásom rapid megtervezésekor, úgy vettem észre, hogy ezek innovációs értéke nagy részben alapoz arra a (végre!!!) szerencsés és modern feminista gondolatra, ami az unalmasabb, szürke, Szaloniki csodás naplementéjétől távol a kis sufnituning életünkben történik: tevékenységeinket alapozzuk női vállalkozókra, valamint folytassunk valódi kétoldalú diskurzust egymással.
Konzekvenciák, anomáliák, horizontok, egyéb más
A Balkán déli csücske egy luxust mellőző, közepesen pick me lányoknak való hely niche kutatási témával. Még ha én ilyen is vagyok, a Balkánra látogatni sokkal több élményt képes adni, mint a régi bazárok csillivilli választéka és a posh gondolat, hogy a muszlim negyedek protestáns temetőinek padjain Stephenie Meyer retro(!) vörös pöttyös könyveit olvashattam.
Ezen fővárosok, különösen egymás árnyékában szemlélve őket, egészen egyedi képet adnak a női lelkivilágról és annak társadalmi interpretációról. A Teréz anya kultusz Albániában és Észak-Macedóniában is erős. A kortárs albán kultúrában ráadásul teljesen megfér a Dua Lipa iránti általános rajongással. Szkopje még ennél is sokrétűbb annak anyaságról, illetve a női harcosokról az örökkévalóságnak mintázott szobraival, szökőkútjaival és parkjaival.
[1] : A litván meetalocal.lt a Vilniusba látogató turistáknak kínál helyiekkel való biztonságos és aktív időtöltést és városnézést egy-egy délelőtt vagy óra formájában.
[2] Egy az újabbak közül a CheckINN Innovációs Hub friss trendelemzésében szereplő Greether. A platform az utazókat és helyi “greetereket” (helyi női vállalkozókat, városnézésre társaságot kínáló magánszemélyeket) köti össze egymással.
Hazaérkezve, visszaintegrálódva a buzgómócsing mindennapokba mégsem ad világos iránymutatást a saját jövőmről. Egy ilyen solo traveling benyomásait rövid távon nem tudom ésszerűen kiértékelni. Megtörtént és történik a jelenben is. Cselekszik azokban a döntésekben, amelyeket most már újra Barbie core-ban és púderszínekben teszek, egy sötét árnyékszínekben eltelt rövidke periódus után.
Kövess minket
Minden jog fenntartva © 2022