„Belépve kis szobádba
A kabátod mellé akasszál
Rakj körbe az albumokkal
Amiket mellettem lapoztál”
Több estém otthon
Benne minden
Ajtajába
Sok viszlát és kevés pá
Semmi sincsen
Visszajárna
Csak a villanyt leoltaná
Kívül volt csak
Belül lesz majd
Küszöb alatt boldog óra
Rózsaablak
Üresen hagyd
Garbó mellett a tarkóra
Ennyi volna
Éberálom
Tarkabarka medvecsapda
Szégyenfoltja
Ívmagányom
Elengedve, megszorítva.
Rutinműtőt
Sötét van, és nem szólok
én mondtam, érdemes lesz várni
A hiány lesz a legjobb ok
hogy megtanulj időt amputálni
Középre
Érkezem és lehet nehéz
visszafog a halott táj
Apróért kolduló utcazenész
felirat, mi mondja állj
Érkezem és lehet lassú
órámról perceket adtam cserébe
Felhigított, olcsó ború
emlékkel oldva egy porceláncsészébe
Érkezem és lehet bosszant
hogy tévedtem igazat megint
Elnyúlt ez már így is hosszan
már a teremtőm sem legyint
Bőröndként egyedül leszállva
rég lebontott repülőtérre
Így érkezem majd meg akkor
sokadszorra, pont a közepébe
Karma
Kifakult réten egy fehér paplan
szakadt kötél, tompa kés
Zavar támadt a reinkarnációmban
már csak halva újjászületés
A tél első hete
Belépve kis szobádba
A kabátod mellé akasszál
Rakj körbe az albumokkal
Amiket mellettem lapoztál
Ajtódat zárd be jól
Ne léphessen más a csendbe
A kabátod mellé akasszál
Legyek közel ha hideg lenne