Minden szirom

Nehéz megszólalni, amikor kitépik a szíved,
Téglafal zuhan, és könnyebb azt hinni, nem érez már semmit két lélek,
Azt mondtad, hogy nincs olyan, hogy valaki nélkül nem lehetne élni,
Nem akartam a valakid lenni,
Bennem máshogy virágoztak a szépek, s most fáj a dühöm, amit irántad érzek,
Azt mondom, nincs bennem semmi,
Elfogytalak szeretni hiába, s most fullaszt a súlya, fullaszt, hogy a szív képes téged ennyire félreérezni, és egyszerűen csak nehéz,
Egyszerűen bonyolult, pedig a szerelem csakis könnyű lehet,
Könnyű szeretni, ha hagyják, s én elvetettem a szerelmem magját,
Egyedül nem lehet termeszteni,
az effélét nem,
Törött cserép odabent,
Az én dobbanásom nem lát, hanem érez,
Te az eszeddel dobbantál,
Összetaposott mag,
Már én is látom, hogy a kertünk tele van gyomokkal, s nem értem, hova tűnt belőlem az a tavasz, amibe vittelek volna magammal,
Egyedül az ültetvényen,
Kapaszkodtam valamibe, amit idealizáltam, hogy boldog legyek,
Veled akartam, nem egyedül, de hiába fáj a szív, s hiába van meg az akarat legbelül,
Csalódott minden szirom,
Azt hittem jobb, ha magamat szidom, de képtelen vagyok már nem látni téged,
Fura, hogy hiányozhat valaki, akit sosem ismertél igazán, s nem kívánom már, csak azt, hogy megtaláld azt másban, amit az én szememben nem láttál tisztán,
Olvadj fel, jégszív,
Valaki másnak,
Különlegesnek,
Fontosnak…