Szemafor, Válság

szemafor

A szemafor ütemes kattogására alszanak el ők is. Egy láthatatlan százados veri feszesen a taktust, és az utcák álmatagon visszhangozzák kérges tenyerére verődött rezdüléseit. A botnak. Vége van. Vége van, mint a botnak, de a kattogás folyamatos. Végtelen.

Olyan ez egészen, mint nagyanyám házában az aranyszínű karóra-falióra. Ami úgy ötven éve volt divat. Az kattogott így. Timi mindig kivitette a konyhába, mert nem tudott tőle aludni. Pedig ez a monoton zaj… tak-tak, tak-tak… egyszerű ritmus, folytonos dallam, pontos és kimért. Akár az életműködéseink.
Mégsem olyan egyszerű. Két szólam van: a tenor kattogás és a bariton pittyegés, ami mintha épp akkor akarna pittyenteni, amikor a másik kattan, de ez sehogy se sikerül neki. Kergetőznek, de sose érik el egymást. Előbb katt, aztán pitty.

Várom, mikor hagyják abba. Hiszen már nincs kinek pittyegni, üresek az utak, lassan hajnali egy.
Fáradhatatlanok.

válság

a délután öt órai szobában ülök a gép előtt, az előbb még az önmegvalósítás bizonytalan lépcsőjén topogtam biztosan, most meg, hogy megláttam, más mit alkot, mit ér el, sikeres és tehetséges abban, amiben én csak szeretnék az lenni, elfogott a szokásos, rögeszmés, ragadós, sárgán irigy tehetetlenség, ami sehová sem vezet, és akkor most tulajdonképpen úgy írok, mint ő, vagyis próbálok, mert hát ezt kajálják, és igen, nekem is tetszik, vagy nem, nem tudom, de úgy úgysem írhatsz és festhetsz, mint ő, mert az ő, te meg te vagy… én meg én… unalmas már ez a pára nélküli levegő, fojtogat az ihlet, vagy épp a hiánya, így jobb híján más álmai után futkosom a művirágos réten, mert én még azt sem tudok, mármint álmodni, engem nem tanított senki, nem tudom, hogy kell, vagy kell-e egyáltalán... sok autó ment el ez idő alatt, talán negyvenkilenc, most az ötvenedik, ők talán tudják, merre tartanak, anya porszívóz a szomszéd szobában, pontos célja van: felszippantani a piszkot, én meg várom, céltalan, hangtalan, hátha jön valaki a messzi távolból, vagy innen a szomszédból, és kinyit bennem valamit, amiből végre kiszabadul és kiárad, de legalább kicsurran, cseppen, kisurran, vagy egyszerűen kiröppen valami eredeti.