A Diákhálózat hozzájárulását kéri adatainak a következő célokra történő felhasználásához:

Az Ön személyes adatait feldolgozzuk, és az eszközéről származó információkat (cookie-kat, egyedi azonosítókat és egyéb eszközadatokat) tárolhatunk, felhasználhatunk az oldal stabilitásának érdekében és megoszthatunk harmadik féltől származő szoftverekkel. Amennyiben ön nem szeretné, hogy az adatait bárkivel is megosszuk, kérem ellenőrize ezen ablak beállításait.

Technikai sütik

Ezek a sütik az oldal megfelelő működéséhez szükségesek, nem tartalmaznak személyes információt

Statisztikát kiszolgáló sütik

Szolgáltatásaink fejlesztése érdekében a Google Analytics szolgáltatást használjuk, amely névtelen információkat küld az Ön látogatásáról, valamint összesített adatokat gyűjt a látogatói szokásokról, amelynek köszönhetően szolgáltatásainkat napi szinten fejlesztjük.

Sütik kezelése Elutasít Elfogadom az ajánlott süti-beállításokat

„A lenyűgözően modern országban élő nők szintén hátrányos helyzete csak még intenzívebbé teszi a cselekményt.”

Cho Nam-Joo regénye a 2016-os megjelenése után szélviharként söpört végig előbb a dél-koreai, majd a nyugati könyvpiacon. Népszerűsége és a magasztaló kritikák álltak szembe azokkal, akik szerint a regény unalmas, nem történik benne semmi izgalmas, és rövid terjedelme ellenére is vontatott. És érthető, miből indulhattak ki az utóbbi tábort erősítő olvasók. A Született 1982-ben ugyanis szokatlan érzést hagy maga után. Nem több, mint egy átlagos nő átlagos élete – átlagos problémákkal, átlagos örömökkel és átlagos frusztrációkkal… Semmi túl szokatlan, megkapó vagy különleges. Már ha nőként olvassa az ember, persze.

Hallhatjuk a regényről, hogy ez a dél-koreai #MeToo, és a párhuzam adja magát – kénytelen voltam arra a következtetésre jutni, hogy legyen szó New Yorkról, Szöulról vagy Európa városairól, az apó, specifikus részletek kivételével a lényeg azonos. És épp emiatt olyan furcsa az, amit a vékonyka kötet az olvasóban hagy. Először könnyű elvonatkoztatni az eseményektől. A rideg, érzelemmentes és tényekre szorítkozó narráció egy ideig engedi az olvasónak, hogy fiktív regényként kezelje a könyvet – engedi, hogy annak lássa, ami: egy kitalált karakter kitalált életének. Aztán a sorokkal haladva beleköltözik egy érzés, ami többé nem is engedi el a kezét. A düh.

71j NW4 Px6u L

A Született 1982-ben című regény főszereplője Kim Jiyoung. Egy boldog házasságban élő családanya, aki addig gondosan építgetett karrierjét hátrahagyva adja át magát a tőle elvárt anyaszerepnek. Felveszi a tökéletes háziasszony csillogó képét, és önmagát beáldozva szenteli mindennapjait férjének és kislányának. Aztán egy nap a férje különös dologra lesz figyelmes. Jiyoung furcsán kezd viselkedni, mintha nem lenne önmaga. Őrült dolgokat mond, a családi vacsorán a tiszteletnek búcsút mondva fejezi ki véleményét az anyósa előtt... Felháborító. A férj rossz közérzetre hivatkozva szabadkozik, majd aggódva kér időpontot egy pszichiáternél. Vissza akarja kapni a feleségét, aki a jelek szerint bármi előzmény vagy ok nélkül megbolondult.

A következő fejezettől a narrátor a tényekre szorítkozva vezeti végig az olvasót Jiyoung életének különféle állomásain. Megtudjuk, mekkora nyomást helyeztek édesanyjára a férje szülei, hogy fiút szüljön. (Ahogy az a mellékes tény is említést nyer, hogy ez épp abban az időben történt, mikor Dél-Koreában szinte divattá vált, hogy a lánygyermekkel várandós anyák az abortuszt válasszák szülés helyett. A lenyűgözően modern országban élő nők szintén hátrányos helyzete csak még intenzívebbé teszi a cselekményt.)

KIM JIYOUNG

Megtudjuk azt is, hogy a fiúk hamarabb kimehetnek az iskolaudvarra, több időt kapnak ebédkor, saját szobájuk van, és nem kell feszült állkapoccsal tűrniük a férfi tanárok kétértelmű megjegyzéseit az iskolában. Találkozunk Dél-Koreára specifikus (de nem kevésbé felháborító) megkülönböztetésekkel, de olyanokkal is, amilyenekkel minden női olvasó találkozott már. És az évek előrehaladtával a társadalmi nyomás okozta stressz és ezek az események úgy rakódnak Jiyoungra, ahogy mindenki másra élete során.

A patriarchális társadalom minden gyönyöre belefért ebbe a vékony kötetbe, és bár Jiyoung alakját követi szemmel az olvasó, nagy eséllyel helyenként önmagára ismer. Az írónő ugyanis sikerrel gyúrta egybe a nőt Jiyoung személyében – minden kétséggel és elvárással együtt. Nem egy ékes metaforákban lubickoló regény szép szavak giccses tengerével. A nyers emberi valóságot tárja elénk cicoma nélkül, és méltó helyét foglalja el a könyvesboltok kiemelt polcain és a sikerlistákon. Az már a jövő kérdése, milyen hatást gyakorolhat arra a társadalomra, aminek keresztmetszetét lecsupaszítva veti az olvasók lába elé. Mindenesetre aggasztó előjelként könyvelhetjük el, hány dél-koreai nő került kellemetlen helyzetbe már csak amiatt, hogy nyilvánossá tette a tényt, hogy feminista könyvet olvas.