A Diákhálózat hozzájárulását kéri adatainak a következő célokra történő felhasználásához:

Az Ön személyes adatait feldolgozzuk, és az eszközéről származó információkat (cookie-kat, egyedi azonosítókat és egyéb eszközadatokat) tárolhatunk, felhasználhatunk az oldal stabilitásának érdekében és megoszthatunk harmadik féltől származő szoftverekkel. Amennyiben ön nem szeretné, hogy az adatait bárkivel is megosszuk, kérem ellenőrize ezen ablak beállításait.

Technikai sütik

Ezek a sütik az oldal megfelelő működéséhez szükségesek, nem tartalmaznak személyes információt

Statisztikát kiszolgáló sütik

Szolgáltatásaink fejlesztése érdekében a Google Analytics szolgáltatást használjuk, amely névtelen információkat küld az Ön látogatásáról, valamint összesített adatokat gyűjt a látogatói szokásokról, amelynek köszönhetően szolgáltatásainkat napi szinten fejlesztjük.

Sütik kezelése Elutasít Elfogadom az ajánlott süti-beállításokat

A Trepp Színházi Platform elhozta nekünk Nyitrára improvizációra épülő előadását, melynek játékvezetője Csikmák Kati, színészei pedig Bandor Éva, Hostomský Fanni, Michal Noga, Melecsky Kristóf és Szebellai Dániel. Egy független színtársulatról van szó, melynek alapító tagjai a Pozsonyi Színművészeti Főiskola magyar ajkú hallgatói.

Nagyon nehéz egy szövegben visszaadni egy röhögéssel teli másfél órát , aminek minden perce tele volt jobbnál jobb pillanattal. Azért mégis megpróbálkozom egy rövidke élménybeszámolóval. (Ciki vagy nem, én konkrétan 20 percet késtem az elejéről, bocsi srácok, nem jött ki a dolog, de nagyon siettem.)

Fotó: Gál Eszter
Fotó: Gál Eszter

Szerencsére voltak olyanok, akik már az elejétől kezdve élvezhették a Trepp előadását, irigyeltem is őket. Az elején egy rövid bemutatkozást hallhattak a jelenlévők, ahol a műsörvezető tisztázta a szabályokat. Csikmák Kati röviden és tömören elmondta, hogy nem egy színdarab következik, hanem egy improvizációs játék, ahol ő lesz a játékvezető. Szerencsére senkinek sem volt ellenvetése, úgyhogy kezdődhetett is.

Amikor megérkeztem a terembe, körbenéztem és azt láttam, hogy az emberek könnyes szemmel, felfelé konyuló szájjal ülnek, már-már beállt mosollyal az arcukon. Gondoltam, ez rossz nem lehet… Aztán két perccel később én is pont ugyanígy néztem ki, az elején csak néhány könnycsepp csordult ki a nevetéstől, majd egy kis idő után már éreztem, hogy zsibbad az arcom.

Fotó: Gál Eszter
Fotó: Gál Eszter

Hálásak vagyunk a Trepp Színházi Platformnak, amiért elhozták nekünk Nyitrára az improvizációra épülő előadásukat. Elképesztően csodálatossá varázsolták a hétfő esténket és bízunk benne, hogy még látjuk őket. Jó volt kizökkenni a szürke hétköznapokból és belecsöppeni egy családias hangulatú „színházfeelingbe”.

(Talán a legjobb pillanat az volt, amikor a Kristóf unikornissá változott… Aki ott volt, az most biztosan eleresztett egy huncut mosolyt, mert ez volt az a pillanat, amit lehetetlen elfelejteni.)