Másfél hónapnyi szer(k)e(sz)tés

Valami megváltozott az utóbbi másfél hónapban: valódi Alma-főszerkesztő lettem. Nem mintha október vége óta nem lettem volna az, de az ünnepek közötti – ahogy Urbán Péter írta – „senkiföldje” napokban, amikor még az idő is másképp telik, én is évértékeltem. Felidéztem, amikor rajtam kívül csak két másik ember volt a magazin Messenger-csoportjában; hogy nem tudtuk, időben elkészülnek-e a szórólapok az idei Felsőoktatási Tájékoztató Körútra; hogy bejártuk az FTK-s lányokkal (szinte) egész Délnyugat-Szlovákiát, reménykedve abban, hogy a végzősök elraktározzák a szívük csücskében a Diákhálózatot. És az Almát.

Aztán jött a pozsonyi Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék karácsonyvárója, ahol utoljára mondtam el, mi az az Alma Magazin, hogy fog kinézni az én vezetésem alatt, és hogy remélhetőleg „nem esik messze a fájától”. Nem esett. A fél szerkesztőségünk akkor jelentkezett szerzőnek.

A Felvidéki Tudományos Diákköri Konferencia utáni irodalomterápiás foglalkozás után is odajött hozzám valaki, és a kollégiumig elmondtam ugyanezt. Aztán az elküldött hangüzeneteim. Amikor egy író megosztotta az Alma egyik bejegyzését, amiben róla volt szó. Meg a sok gratuláció. És hogy inspirálom az embereket.

És most itt vagyunk, másfél hónappal és tizenhat (!) cikkel és kreatívírás-gyakorlattal később. Enyém lett a világ legcsodálatosabb karácsonyi ajándéka. A szívem mézeskalács, a lelkem almafa. Vagy kertész.

A következő hónapban is izgalmasnál izgalmasabb cikkekkel készülnek a szerkesztők: górcső alá vesszük a Valentin-nap körüli társadalmi megosztottságot; kiderül, milyen, ha az ember február 29-én született; az elsőévesek beszámolnak életük első vizsgaidőszakáról; bekuckózós könyvmolyaink pedig azt elemzik majd, mennyire (nem) öregedett rosszul Leiner Laura Szent Johanna Gimije, vagy hogy mitől Oscar Wilde-os Forstner.

Én pedig szer(k)e(sz)tek majd sok-sok cikket és szerkesztőt Valentin-nap előtt és utána is. A szívem mézeskalács, a lelkem almafa vagy kertész, a szám pedig mosolyra húzódik minden alkalommal, amikor eszembe jut, hogy Alma-főszerkesztő vagyok.