Kísértet
Mindenben téged látlak.
Mindenhol látom a szemed.
Ha sötét van is, ott a neved,
Pedig le sem írtam,
És sírni is csak néha sírtam.
Azt is csak magamban, nekem,
Mert sosem voltál és nem is leszel velem.
Titok
Ha akkor elmondtam volna,
Mit megfogadtam rég,
Hogy nem mondom soha,
Senkinek többé,
S bár megfogadtam, hogy nem teszem,
Elmondhattam volna.
De csak akkor, csak neked.
Éjszaka
Ismersz, ismerlek,
És mégsem tudom ki vagy igazán.
Épp ott állsz háttal, lazán.
Tekinteted a távolba mered.
Van egy lány is, sötét hajjal,
Gyönyörű, akár a hajnal.
S te átöleled.
Úgy fáj, hogy nem én vagyok ott veled.
Post-it
Minden, amit tudnod kell rólam,
Amit elmondhattam volna szóban,
Most itt van e gyűrött kis papíron.
S csak azért írom,
Hogyha egyszer véletlenül elolvasod,
Megértsd, miért voltam néha olyan zavaros.
Féltem elmondani,
Féltem tőled,
És nem tudtam megoldani
Ezt a rejtvényt, mi kialakult bennem belőled.