Budapesti legendás helyek nyomában

„Száz földi fénye ég a pesti estnek.
S minden utat halvány rózsásra fest
A nagy, gyönyörű dáma: Budapest!”

– Juhász Gyula

Nem csoda, hogy a pezsgő főváros számos legendás alkotónknak nagy kedvence volt!

Okkal emlegették a Duna Párizsaként, mivel a művészeti és kulturális élet központjává nőtte ki magát! Azóta is számtalan izgalmas anekdota kering a múlt század nagyjairól, sokan pedig szívesen beszállnánk egy időgépbe, hogy megtapasztaljuk Budapest nosztalgikus, századfordulós atmoszféráját. Úgy döntöttem, amíg nem találják fel ezt a masinát, beérem azzal, hogy megpróbálom felkeresni azokat a helyeket, ahol még elevenen él egy letűnt kor emléke.

Gondolatok a könyvtárban

A Szabó Ervin Könyvtár rengeteg diáknak szinte második otthona a vizsgaidőszakban, pedig megalapítói egészen más célokra szánták.

A Wenckheim gróf nevét viselő palota a család pesti tartózkodásainak idejére báloknak és társasági rendezvényeknek adott otthont. 1927-ben, a gróf halála után az örökösök a fővárosnak adták el az épületet. 1931-ben nyitotta meg ismét kapuit a nyilvánosság számára mint Fővárosi Könyvtár, viszont aki egy hagyományos könyvtárat képzel el, az nagyobbat nem is tévedhet!

Az épület bizonyos részei megmaradtak patinás palotatermeknek, ahová ma bárki besétálhat antik kályhák és meleg fényű lámpák közé olvasgatni, vagy vizsgára készülni és beadandót írni. Én rengetegszer éltem már ezzel a lehetőséggel, és belegondolni is izgalmas, mennyi műalkotás születhetett már a hatalmas, korhű termek, ódon bútorok és kényelmes fotelek bűvöletében. A faragott korlátok és vaskos enciklopédiákhoz vezető csigalépcsők között hajdanán báli ruhák suhogtak és pezsgő társasági élet zajlott! Most pedig az egyik legnagyobb tudománytár az országban, ami diákoknak szinte fillérekért elérhető. Ne csodálkozzanak a kedves ismerőseim, ha az elkövetkező években egy könyvet sem veszek magamnak, mivel akarva sem találnék olyat, amit innen ne tudnék kikölcsönözni.

Irodalmi kávéházak

„A kávéház mélyébe soknak
kitárul az üres világ.”

– Kosztolányi Dezső

Az irodalom tankönyveink lapjain oly sokat emlegetett kávézók közül néhány a mai napig várja még vendégeit. Olyan menedékre lelhetünk itt, ahol az alkotás szelleme szinte tapintható a levegőben.

A híres-neves New York Kávéház előtt ma kanyargó sor várakozik az asztalokra, ahol Kosztolányi és Karinthy hajdanán számtalan játékos szócsatát folytatott a kor leghíresebb irodalmi alakjaival együtt. Egy igazi bohémtanya volt a hely, ahol állítólag a város legjobb káposztalevese várta reggel a macskajajos poétákat. Ezzel szemben napjainkban leginkább a tehetős turisták veszik birtokba, és meg kell hagyni, egy átlagos művészlélek már aligha engedheti meg magának, hogy délután beüljön ide alkotni. Az élmény kedvéért mindenesetre érdemes egyszer ellátogatni, mivel tényleg mesébe illő a környezet.

A patinás Centrál Kávéház 1887-es alapításával a legrégibb pesti éttermek és kávézók közé tartozik. Ma már ugyan nem tart nyitva éjjel-nappal, mint fénykorában, de az elegáns környék és andalító zongoraszó még mindig visszarepít kicsit abba a korba, amikor az épület falai között szerkesztették a Nyugatot, és Szabó Lőrinc is itt vetette papírra a Tücsökzene nagy részét.

Az én választásom mégis a Hadik kávéházra esett, amiről bár Móricz Zsigmond úgy nyilatkozott: „Ez egy túlvilágított, rideg hombár”, mégis az egyik legnépszerűbb találkozási pontja lett az irodalmároknak. Mi több, ez lett Karinthy Frigyes törzshelye, ahogy azt egy emléktábla és a hely desszertkülönlegessége, a Karinthy szelet is alátámasztja. Vitába szállnék Móricz bácsival! Ennél hangulatosabb „hombár” keresve sem akad a városban, ahol a falak évtizedek, sőt egy évszázad titkait és művészeti örökségeit őrzik. Az árak itt még mindig elfogadhatóak a bohém művészpalánták számára is, a tapétáról pedig mindentudó mosollyal néznek le ránk a múlt század törzsvendégei, többek között Kosztolányi, Tóth Árpád, Heltai Jenő és Füst Milán.

A holtak birodalma

„Én hajtott fővel ballagok,
s a néma árnyak szembe jönnek,
s a sírkeresztek rámköszönnek,
és mind az igazi Nagyok”

– Dsida Jenő

Talán a „romantikus” jelző hallatán nem egy temető ugrik be elsőként, de nem kell azonnal visszariadni! Amennyire bizarrnak tűnhet, olyan borzongató szépsége van egy merengő sétának a város leghíresebb sírkertjeiben. Borostyánba burkolódzó mauzóleumok, könnyező kőangyalok és túlvilági dallamokat játszó múzsák szobrai fogadnak, ha belépsz a Fiumei úti sírkert kapuin. Titkokat őrző faóriások vigyáznak itt a holtak álmára, csak egy-egy mókus és kismadár zavarja meg néha a békés csendet. A síremlékek mindegyike felér egy művészi alkotással, ezzel is jelezve, hogy nem hétköznapi emberek számára készültek. Ez való igaz, mivel a múltbéli, tehetős családok nyughelyein kívül itt róhatjuk le tiszteletünket Ady Endre, Babits Mihály, Jókai Mór, vagy éppen Kossuth Lajos emléke előtt, akinek kőoroszlánok őrködnek hatalmas mauzóleumán. Blaha Lujza sírjánál pufók, barokk angyalok siratják a nemzet csalogányát, míg Jászai Mari rendhagyóan egyszerű sírkövén az alábbi sorokat olvashatjuk: „Ti ittátok be lelkem lángját, régi színházunk kedves kövei, ti fogadjátok már ismerős öletekbe kilobbant poromat.”

Néhol hatalmas lugasokon sétálunk át, majd kis tisztásokba torkollik a gyalogút, ahol táblák jelölik a különböző parcellákat, viszont már online térkép is áll a rendelkezésünkre, hogy eltaláljunk legkedvesebb hírességünk sírjához. Valódi hidegrázós élményben lehet részünk, ha belegondolunk, mennyi megíratlan vers, elfeledett történet és el nem múló szerelem nyugszik itt körülöttünk. A nagy mélázás közepette viszont ne felejtsük el megnézni a nyitvatartási időt, mert könnyen ittfelejthetjük magunkat, a temetőben éjszakázás pedig kevesek bakancslistáján szerepel.

Ha a fővárosban jársz, és szeretnéd elfelejteni a hétköznapok zaját, ezeken a helyeken még mindig eleven a múlt varázsa. Akár a történelem vagy az építészeti csodák vonzanak, Budapest számtalan különlegességet tartogat, ha jó helyen keresed. Tarts velem a következő részben, ahol a legendás helyeken kívül helyi legendákról is szó esik majd!