Minek nevezzelek? – karácsonyi Alma-ankét

Összeállította: Benyovszky Adél

A hideg hónapokban gyakrabban engedünk a csillagos hajkoronájú szirén csábításának, és bizony betesszük a lábunkat a Starbucksba. Ősszel a pumpkin spice latte hódított, most pedig mézeskalácsos különlegességek mellett melegedhetünk és hangolódhatunk a karácsonyra. Mondhatnánk, hogy a Starbucksban nem sorszámként, hanem emberként tekintenek ránk, micsoda szívmelengető gesztus, hogy a saját nevünkön szólítanak, ha kész az italunk. Az Alma csapatának egyes tagjai viszont nem értenek ezzel egyet, mert sajnos a poharukon gyakran nem a saját nevük köszön vissza… – derült ki kis közvélemény-kutatásunkból. Fogjátok hát kedvenc forró karácsonyi innivalótokat, és mazsolázzatok az Alma-csapat élményeiből… lehet, hogy magatokra is ismertek!

Vitálos Etelka: „Az Euroveában lévő Starbucksban kértem egy italt Etelka névre a szlovák baristától. Az Etelkából valahogy Atarko lett, a mai napig nem értem, hogyan.”

Szőcs Abigél: „A nevemet láttam már mindenféleképpen leírva, de a Starbucksban ezt egy más szinten csinálják – Ebby, Abi, Abbie... Már megszoktam, csak nevetek rajta, és minden alkalommal várom, hogy most éppen milyen nevem lesz.”

Fóthi Virág Mercédesz: „Csak egyszer próbáltam Virág névre kérni, de pont magyar volt a csávó, szóval ráhibáztam. Kvetkát szoktam mondani, de azt is néha Katkának írják.”

Horváth Réka: „Az én nevem csak magyarul létezik, így a szlovák Starbucksban mindig kisebb problémákba ütközöm. Sokféleképpen írták rá már a nevemet a pohárra, mint például a Rejka, de a legjobb talán a Vejka volt. Amikor leírják a nevemet teljesen ékezet nélkül (Reka), akkor már örülök, mint majom a farkának. Magyarországi Starbucksban sosem voltam, de egyszer nagyon ki akarom próbálni… bár gondolom, ott biztosan le tudják írni a nevemet.”