A Himnuszon túl: a magyar kultúra rejtett szépségei

Ülj le egy percre, fogj egy túrós rétest a kávéd mellé, és gondolkodj el: mit jelent számodra a magyar kultúra? Nem egyszerű kérdés, ugye? Pontosan ezt a dilemmát helyezi előtérbe január 22., a magyar kultúra napja, amelynek apropóját Kölcsey Ferenc 1823-as műve adta. Azon a bizonyos hideg januári napon ugyanis befejezte a Himnusz szövegét, amely azóta a magyar nemzeti identitás egyik legfontosabb jelképe lett.

A Himnusz maga egy tükör, amely egyszerre mutatja meg a magyar múlt dicsőségét és balsorsát, miközben óriási adag melankóliával fűszerezi meg a következő kérdést: „Hogyan éljük túl a mindennapok megpróbáltatásait?”. Ez a nap már évtizedek óta annak az összeköttetésnek az ünnepe, amely a magyarokat a múltjukkal és egymással összefűzi. De vajon tud-e ez a nap valami új értelmet nyerni a XXI. században?

Hogyan ünnepeljük ma a magyar kultúra napját?

A magyar kultúra napja hagyományosan nem a zajos fesztiválok, hanem inkább a mélyen elgondolkodtató és nosztalgikus rendezvények időszaka. Általában szavalatok, kórusművek, néptáncbemutatók és művelődési házak kis színpadainak lelkes előadói jelentik az ünnep gerincét. Ezek az események tiszteletreméltóak, hiszen emlékeztetnek arra, hogy honnan jöttünk, és mit kell ápolnunk a jövő generációinak. De valljuk be, sok fiatal számára ezek a programok kissé nehezen értelmezhetőek vagy idegennek hatnak. Leülni és egy százéves verset hallgatni – szép gesztus, de mitől lesz élő és releváns? A kultúra napjának ünneplése sajnos gyakran kimerül a formális tiszteletadásban, miközben elveszíti az összeköttetést a mai valósággal.

Miért fontos a kultúra és mi is tartozik bele?

A magyar kultúra számtalan rétegű és végtelenül gazdag. Egyszerre jelenik meg benne a múlt tisztelete, a hagyományok ápolása és a mindennapok kreativitása. Sokan a nagy neveket említik, mint Kölcsey, Arany, Kodály vagy Bartók, de a kultúra nem csak az irodalomé és a zenéé. Akkor mégis mit nevezünk kultúrának?

A kultúra ott van mindenhol, ahol kreativitás és identitás találkozik, ahol az egyéni és közösségi élményekből valami maradandó születik. Ott rejlik a metrón olvasott Kosztolányi-kötetben, egy villamos ablakára ragasztott Dr. Bubó-matricában, Kolodko Mihály miniszobraiban, vagy akár egy batikolt vászontáskában. De ugyancsak benne van egy Petőfi verseit újragondoló TikTok-videóban, egy feltörekvő zenekar első fellépésén, egy hajnali sétában a Margit-szigeten vagy egy baráti vitában, amely arról szól, hogy a Testről és lélekről, vagy éppen a Semmelweis miért vált fontos nemzetközi sikerré. Ott van a Művészetek Palotája előtti tér nyári koncertjein, egy városi sétán a pesti bulinegyedben, ahol a falakra fújt street art rejtett történeteket mesél el. Nem beszélve az olyan helyekről, mint a Fiumei úti sírkert, ahol történelmünk alakjait kereshetjük fel, vagy a romkocsmák, amelyek egyszerre ötvözik a múlt romjait és a jelen kreativitását.

A magyar konyha is hozzátartozik: egy jó lángos a Balaton partján, a karácsonyi vásárok mézeskalács-illatú forgataga, a fűzfapoétákat ihlető szilvás gombóc, az egyre népszerűbb kézműves sörök, vagy a hamuban sült pogácsa. Ezek mind-mind részei annak a képnek, amit magyar kultúrának nevezünk, amitől otthon érezzük magunkat, bárhol is legyünk a világban. Ezért fontos, hogy ne csak tiszteljük, hanem éljük is azt.

Hogyan kapcsolódjunk a mindennapokban?

Lehet, hogy a magyar kultúra napjának legnagyobb ajándéka éppen az lenne, ha megszűnne kötelező ünnepnek lenni, és inkább a mindennapok szerves részeként élnénk meg. Hiszen a kultúra nemcsak a múlt dicsőítése, hanem egy folyamat, amelyet napról napra formálunk. Te is alakítod, még akkor is, ha nem veszel róla tudomást.

A magyar kultúra nem egy porosodó kincs, amit csak ünnepnapokon kell elővenni. Ott van minden egyes napunkban – a nyelvünkben, a humorunkban, a gasztronómiánkban, a zenénkben. Az, hogy mit olvasunk, mit hallgatunk, mit nézünk, mind-mind a kultúra része.

Szóval ahelyett, hogy január 22-én egyszerűen csak ünnepi műsorokat néznénk, tegyük élővé a kultúrát! Az egyik legfontosabb lépés az, hogy újraértelmezzük, mit jelent a kultúra ünnepe. Mi lenne, ha az ünnepi szavalatok mellett a mindennapok kis kulturális csodáira is figyelnénk?

Így hoztam pár ötletet, hogy hogyan is lehetne menőbbé tenni a magyar kultúra napját:

1. Olvass el egy verset, amit eddig még nem ismertél.
2. Nézz meg egy magyar filmet, amit régóta halogattál.
3. Készíts Spotify-lejátszási listát magyar zenékkel – keverd a klasszikus dalokat a kortársakkal: Kodály és Krúbi, Bartók és Bohemian Betyars, cserihanna és Weiner Leó…
4. Vegyél részt egy irodalmi kocsmatúrán.
5. Látogass el egy filmklubra.
6. Szervezz utcai szavalóversenyt, ahol magyar verseket szavalhattok.
7. Próbálj ki egy művészeti workshopot.
8. Dolgozd fel barátaiddal a Magyar Népmesék egy epizódját.
9. Fedezz fel helyi magyar emlékhelyeket vagy történelmi sétákat.
10. Rendezz tematikus bulit hungarikumokkal.
11. Tégy kirándulást a Fiumei úti sírkertbe vagy egy helyi magyar történelmi helyszínre.
12. Vegyél részt egy táncházban.
13. Nézz meg egy színházi előadást.
14. Csinálj interjút az idősebb generáció egy képviselőjével.
15. Vegyél részt egy helyi slam poetry esten.
16. Szervezz könyvcsereakciót.
17. Hallgass bele egy kortárs magyar zenekar lemezébe.
18. Hívj fel valakit, és kérdezd meg tőle, ki a kedvenc magyar írója mostanában.
19. Csinálj egy fotósorozatot a városod legszebb, de talán elfeledett építészeti emlékeiről.
20. Sétálj egyet a Margit-szigeten.

+1. Beszélgess valakivel arról, hogy számára mit jelent a kultúra.

Tegyük ezt a napot olyanná, hogy mindenki magáénak érezhesse – a Himnusztól a Mind1-ig, Petőfitől a slam poetryig. Ünnepeljük meg úgy, hogy közben ne csak nézői, hanem aktív alakítói is legyünk! S bár van, hogy az a bizonyos balsors még mindig tép, azért mindig találunk valami okot a nevetésre is. Persze tesszük mindezt egy kis iróniával, humorral és könnyedséggel megfűszerezve, hisz ettől lesz igazán a „miénk”– végül is, ez a magyar kultúra titka.