Ha meghalljuk, hogy Alice Oseman, legelőször valószínűleg a Netflix nagy sikerű, jelenleg is futó brit sorozata, a Heartstopper ugrik be. Engem is a filmes adaptáció vezetett vissza a forrásműhöz, a képregényhez, amelyet a szerző először a Webtoon online portálon publikált. Azóta öt rész jelent meg könyv alakban, és most már magyarul is olvashatjuk őket… ha nem hagyjuk, hogy a fólia az utunkba álljon.
A pasztellszínű levélkék helyét néha sötéten gomolygó krikszkrakszok veszik át, Oseman nem zárkózik el a súlyos témáktól, mint a mentális betegségek, az evészavar, iskolai zaklatás, és nem tesz úgy, mintha a homofóbia nem létezne, de a történet alaphangulata pozitív és felemelő. Vannak, akik húzzák a szájukat, mondván, túl rózsaszín és idilli, mások lelkesek, hogy itt egy queer sztori, ami végre nem a szenvedésről szól, hanem egyszerűen cuki.
A két tinédzser srác, Charlie Spring és Nick Nelson szerelmének bájos története bizony sokszor majd’ megállította a szívünket vagy, hogy a szlovák fordítás elragadó címére utaljak, eszeveszett repkedésre késztette a gyomrunkban szunnyadó pillangókat.
A Heartstopper tehát igazi Valentin-napi édesség, de talán nem (csak) úgy, ahogy azt elsőre gondolnánk. Tele van szeretettel, ez a szeretet viszont nem kizárólag romantikus töltetű. Sőt, Oseman más történeteiben a szerelmi szál teljesen háttérbe is szorul, és inkább a baráti kapcsolatok vannak kidomborítva.
Igen, talán sokan nem tudják, de a Heartstopper messze nem az egyetlen és nem is a legelső műve a szerzőnek. Alice Oseman hat másik könyvet jegyez. 2014-ben, csupán tizenkilenc éves korában debütált a Solitaire (Pasziánsz) című regényével, melynek borítója figyelmezteti az olvasót, hogy „ez nem egy love story”. Tulajdonképpen a Heartstopper ősanyjának tekinthető, mivel Nick és Charlie ebben a könyvben bukkannak fel először, mégpedig epizódszereplőként, a főhős ugyanis nem más, mint Tori Spring, Charlie nővére.
Ahogy látjuk, a különböző könyvek szereplőit szövevényes kapcsolati hálók kötik össze, szívesen átruccannak egymáshoz vendégségbe, a történetek mind ugyanabba az univerzumba ágyazódnak be, amit a rajongók Osemanverse-nek neveznek.
Milyen is ez a fiktív világ? Igazából annyira nem különbözik a való élettől, átlagos, hétköznapi fiatalok lakják, akik többé-kevésbé hétköznapi problémákkal küzdenek. Mindannyian találunk olyan karaktert, akivel azonosulni tudunk, mert az Osemanverse rendkívül sokszínű – személyiség, családi háttér, bőrszín, etnikai hovatartozás, illetve szexuális irányultság és nemi identitásformák tekintetében. A legtöbb szereplőjéhez hasonlóan maga a szerző is az LMBTQ+ közösség tagja: nem bináris, illetve aszexuális és aromantikus. Az utóbbi két kevésbé közismert, irodalomban, médiában ritkán szereplő identitás láthatóságáért nagyon sokat tett.
Az aszexuális mint gyűjtőfogalom azokra vonatkozik, akik kevéssé vagy egyáltalán nem éreznek szexuális vonzalmat, az aromantikus mint gyűjtőfogalom pedig azokra, akik kevéssé vagy egyáltalán nem éreznek romantikus vonzalmat. A két kifejezés kedvelt rövid változata az „ace” és az „aro”. Az aszexualitás és aromantizmus nem feltételei egymásnak, egymástól függetlenek, de természetesen együtt is járhatnak.
Mind az aszexualitás, mind az aromantizmus spektrum, amelynek különböző pontjain helyezkedhet el az illető attól függően, hogy milyen gyakran, milyen feltételek mellett vagy milyen mértékben tapasztal szexuális vagy romantikus vonzalmat – ha tapasztal egyáltalán. Éppen ezért használatosak az aszexualitás, aszexuális, illetve az aromantizmus, aromantikus kifejezések gyűjtőfogalmakként is, több különböző „mikro identitáscímke” (microlabel) tartozik alájuk.
Az Osemanverse-ben több, az aszexuális illetve aromantikus spektrumon mozgó szereplővel találkozhatunk, például a már emlegetett Torival, aki aszexuálisként coming outol vagy Aleddel, aki demiszexuálisként csak olyanokhoz vonzódik testileg, akikkel már kialakított egy mély érzelmi köteléket. Ő a Heartstopper-képregényekben is felbukkan, de a sorozatból hiányzik, helyette az aroace Isaac egészíti ki Charliék baráti körét.
Az aszexuális és aromantikus identitás Oseman Loveless című regényében válik igazán központi témává. Főszereplőnője, az elsős egyetemista Georgia Warr igazi romantikus léleknek tartja magát: falja a fanfictiont, kívülről fújja a romantikus filmeket, és gyakran ábrándozik a saját, mesébe illő esküvőjéről. Még sosem tetszett neki senki, sosem volt szerelmes, de biztos benne, hogy Az Igazi egyszer majd eljön, elvégre nincs azzal semmi gond, ha valaki későn érő típus…
Lassanként viszont rá kell jönnie, hogy a szerelem és szex gyakorlatban sokkal távolabb áll tőle, mint azt valaha is gondolta. A szerző érzékletesen ábrázolja, milyen nehéz elfogadni ezt egy olyan világban, amely elképesztően szexközpontú, és ahol az amatonormativitás uralkodik, amely kimondja, hogy minden ember boldogságának záloga a szerelmi kapcsolat.
Azokról az aromantikusokról, akik nem aszexuálisak egyben, azaz akik szexuális vonzalmat éreznek, de szerelembe nem esnek, kimondottan sok bántó előítélet kering, gyakran szívtelen szexmániás szörnyetegnek állítják be őket. Oseman ezeket a sztereotípiákat érinti (és le is rombolja) Jess karakterével kapcsolatban.
A könyv végére Georgia megérti, hogy aroace-nek lenni nem azt jelenti, hogy az élete magányban és szeretetlenségben telik majd, hiszen a platonikus kapcsolatok (barátságok), illetve a családi kötelékek vannak olyan értékesek, mint a románcok. Semmivel sem kevesebb a szeretet, amit itt adunk, egyszerűen csak más.
Minden egyes Alice Oseman baráti társaságba szívesen tartoznék, legyen az Georgia, Pip és Jason triója a Lovelessből vagy a párizsi csapat a Heartstopperből, izgalmas figyelni, hogyan válik egy paraszociális kapcsolatból barátság az I Was Born For Thisben, de a legszebb barátságábrázolás díját nálam egyértelműen a Radio Silence nyeri. Aled és Frances egymásra találása remek példája annak, hogy egy platonikus kapcsolat is lehet ugyanolyan szép és érzelmileg intenzív, mint egy romantikus… és hogy egy fiú és lány története nem szükségszerű, hogy szerelemmel végződjön.
A Loveless Ellisének szavait kölcsönözve azt üzenem hát, hogy ezen a Valentin-napon – akár ünneplitek, akár nem – adjátok meg a barátságaitoknak (is) ugyanazt a varázst, amit a szerelmi kapcsolataitoknak!
Még több Alice Oseman
Alice írói oldala extra sztorikkal:
Alice Spotify-profilja playlistekkel az egyes könyvekhez:
https://open.spotify.com/user/alice-x
Tudj meg többet az aszexualitásról és aromantizmusról
AVEN – Asexual Visibility and Education Network
AUREA – Aromantic-spectrum Union for Recognition, Education, and Advocacy
Spacey Aces YouTube-csatorna:
Kövess minket
Minden jog fenntartva © 2022