Június 4. Ez az utolsó dátum, amire jelenleg be van írva cikkünk. Ez azt jelenti, hogy a szerkesztőségünknek összesen 28 ötlete volt, mit is szeretnénk írni. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos februári hónapban mindennap mehetne ki cikkünk, ha úgy akarnánk. Ez azt jelenti, hogy legalább 140 ezer karakternyi szöveget fogok olvasni júniusig csak az Almában. Ez azt jelenti, hogy már csak három hónap van hátra a főszerkesztőségemből.
De még nem köszönök el, még nem írok többszörösen összetett mondatokat arról, hogy milyen jó volt, még nem akarom búcsúztatni. Amíg a szakdolgozatomat írom, és amíg le nem államvizsgázok, egyetemista vagyok, egyben Alma-főszerkesztő is. Addig nem gondolkodom olyanon, hogy majd egyszer vége lesz. Na jó, de. De le még nem írom. Még akkor se, ha most amúgy lényegében leírtam. Azt vegyétek úgy, hogy ez még csak említése a dolognak, utalás, előrevetítés, de nem leírás. És végképp nem búcsúztatás.
140 ezer karakternyi szövegig még itt vagyok, a többiek pedig még utána is itt lesznek. És áprilisban olvashattok tőlünk a csokinyuszi eredetéről, gyűjthettek velünk tavaszi gyógynövényeket, nézhettek ajánlásunkra trash horrorfilmeket, olvashattok novellákat, nosztalgiázhattok a tagszervezetek eseményei kapcsán, és ahogy mindig, most is lesz sok vers, sok élmény, sok zene. Sok Alma. 140 ezer karakterig. És azután is.