A Diákhálózat hozzájárulását kéri adatainak a következő célokra történő felhasználásához:

Az Ön személyes adatait feldolgozzuk, és az eszközéről származó információkat (cookie-kat, egyedi azonosítókat és egyéb eszközadatokat) tárolhatunk, felhasználhatunk az oldal stabilitásának érdekében és megoszthatunk harmadik féltől származő szoftverekkel. Amennyiben ön nem szeretné, hogy az adatait bárkivel is megosszuk, kérem ellenőrize ezen ablak beállításait.

Technikai sütik

Ezek a sütik az oldal megfelelő működéséhez szükségesek, nem tartalmaznak személyes információt

Statisztikát kiszolgáló sütik

Szolgáltatásaink fejlesztése érdekében a Google Analytics szolgáltatást használjuk, amely névtelen információkat küld az Ön látogatásáról, valamint összesített adatokat gyűjt a látogatói szokásokról, amelynek köszönhetően szolgáltatásainkat napi szinten fejlesztjük.

Sütik kezelése Elutasít Elfogadom az ajánlott süti-beállításokat

A prágai Márciusi Mulatságok egy olyan eseménysorozat, amit az AED (Ady Endre Diákkör) minden éven megrendez. Koszorúzás, táncház, kvíz, koncertek és magyarbuli. Kell ennél több? Én a március 15-én megrendezett koncerteken tudtam rész venni. A Bogas és a Góbé szórakoztatta a közönséget aznap este, utána pedig Ferdics Ábris Márton tartotta fenn a szuper hangulatot innovatív zenei projektjével.

A Bogas zenekar tagjait szerencsém van személyesen ismerni és barátaimnak nevezni, így egy kávé mellett készítettem velük egy rövid, de igen jó hangulatú interjút. A zenekar tagjai Mezei Ádám (basszus, ének), Mezei Máté (gitár, szintetizátor), Shaggy (dobok) és Gálffy Gergely (gitár), aki a zenekar legújabb tagja. Geri körülbelül három hete csatlakozott a zenekarhoz, és ez a második koncert, amin ő is színpadra állt a fiúkkal.

Az interjú hangulata és kötetlensége bizonyítja, hogy a fiúk nem csupán együtt dolgoznak, hanem jó barátok is. Az interjú során többször megtörtént, hogy cseppet eltértünk az eredeti kérdéstől, amit egyáltalán nem bántam. Ismeretségünk lévén sem a zenekartól, sem magamtól nem vártam halálos komolyságot, de így lett igazán hiteles ez a beszélgetés a négy intelligens és jókedélyű fiatalemberrel.

Bogascsak

Hogy éreztétek magatokat ezen a koncerten?

Ádám: Kisebb-nagyobb technikai nehézségekbe ütköztünk, ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat.

Geri: A közönség nagyszerű volt szerintem, úgy láttam, hogy tetszik nekik, amit csinálunk. Látszott, hogy csak két-három hete játszunk együtt, de szerintem tök rendben volt az egész.

Máté: Jó visszajelzésket kaptunk, amiknek nagyon örültünk.

Geri, milyen érzés spontán tagnak lenni egy zenekarban?

Geri: Hát…spontán. Én alapvetően jazz-zenét játszom, ami egy nagyon szabad műfaj. Nincsenek benne kiállások, és nagyon kevés előre megírt dolog van benne, ezért főleg a számokat memorizálni nehéz, hogy akkor a második refrén végén van egy kiállás meg ilyen apróságok. Azt, hogy egy dal struktúrája, hogy néz ki, nagyon nehezen jegyzem meg. Jazzben azt csinálsz, amit akarsz másfél órán keresztül, ez a zene meg kötött.

Ádám: Nem gátolja ez a kreativitásod?

Geri: Nem gátolja, keretezi. Ad bizonyos határokat, amiket nem szabad átlépnem, nem szabad öntörvényűnek lennem. Bár alapvetően az életemben is csapongok, így a mindenféle kötöttség okoz nekem egy kis frusztrációt. Kitalálok valamit, aztán a színpadon nem az fog megvalósulni, ahogy ezt a tegnapi koncert is mutatja.

Ádám: Az improvizációnak igazából az a varázsa, hogy az akkor történik. A megírt dolgoknak viszont az a varázsa, hogy megírod és aztán lehet benne vicceskedni, játszani vele.

Geri: Igen, de azt először magadévá kell tenni.

Kinek mi a kedvenc Bogas-dala?

Geri: Nekem az Utána csend van, mert nagyon szépen hullámzik dinamikailag. Egy számon belül nagyon szélsőséges emóciókat tud kiváltani. Nagyon tetszik az, ahogy hullámzik, és hogy a csendes rész, annak ellenére, hogy csendes, feszült. Az egész dal olyan, mintha egy kifeszített húr lenne, ami mindjárt el fog pattanni, és szerintem ez marha jól működik.

Shaggy: Ez nagyon nehéz kérdés. Attól függ…Amúgy koncertről koncertre mindig mást gondolok, nincs stabil kedvenc számom. Attól függ, melyik olyan „Azta!” abban a pillanatban. De ha muszáj volna választani, akkor talán a Forradalmár.

Máté: Nekem is nehéz mondani, mert igazából mindegyik dalunkat szeretem. Ha nem szeretném, az elég nagy baj lenne. Nagyon szeretem például a Senkimást, mert ott nagyon nagy terem van gitáron kreatívkodni, hülyeségeket játszani, hangnemet váltani, ilyen-olyan skálákat belerakni. A mostani koncerten például a Megfogtam egy szúnyogot dallamát játszottam bele az egyik szólóba, mert van rá lehetőség. A Sportzakót azért szeretem, mert nagyon ilyen balkáni hangulatot sikerült belőle csinálnunk.

Ádám: Nem tudom, nem akarok szövegre hivatkozni…

Geri: De hát te énekled. Ne aggódj, a többi szöveged nem fog megsértődni.

Ádám: Dehogynem! Én a Forradalmárt mondanám, mert alapvetően egyszerű, ereje van és szerintem jó, hogy blues. A mi zenénk amúgy is porosnak hangzik, tehát ilyen régebbi harmóniákat használunk és a Forradalmárban hangzik talán a legöregebbnek. Meg amúgy marha jó a szövege. Az Utána csend vant meg azért szeretem egyébként, mert annak a végén van egy óriási nagy nyomás.

Shaggy: A vers, amit az elején elmondasz (József Attila: Le vagyok győzve…) nagyon megérint.

Mi a zenekarnév eredete?

Máté: Azért választottuk ezt a nevet, mert a Led Zeppelin már foglalt volt.

Ádám: Nem akartunk elkoptatott nevet. Na de…találkoztunk egy galambbal.

Máté: Balkezes volt.

Ádám: Hát ilyen pecsétgyűrűt hordott a kisujján.

Máté: Kalapot és napszemüveget viselt, és egy ágat tartott a szájában. És hát ez egy ágas galamb volt, és úgy gondoltuk, hogy akár Bogas is lehetne.

Ádám: Egyébként egy undorító városi galamb volt.

Máté: Így van, szárnyas patkány kalapban meg napszemüvegben.

Hol láthatunk titeket legközelebb?

Máté: Szervezés alatt állnak a tavaszi koncertjeink, de nem tudok még konkrétat mondani. Ami biztos, azok a nyári fesztiválok, Gombaszög, Gímes. Minden információ és esemény fent lesz majd a közösségi oldalainkon.