Idén 16. alkalommal került megrendezésre a pozsonyi magyar diákbál. Mit is vártunk ettől a báltól? Legyen jó zene, jó kaja, kapjunk jó nagy szeletet a tortából és táncolhassunk sokat. Szerencsésnek gondolom magunkat, mert mi ennél sokkal többet kaptunk. Legkedvesebb barátainkkal, csodás társaságban tölthettük ezt az estét, őszintén örülhettünk egymásnak, mikor kihúzták valaki nevét a tombolán, és mindezt csodás fotók formájában meg is örökítette nekünk Fekete Nándor.
Hétkor kezdődött a bál, a vendégeket aperitif és mosolygós JAIKosok várták. Miután mindenkit a helyéhez kisértek, és megvolt a sok örömteli „De rég láttalak, hogy vagy?”, Sztyehlík Fanny, a JAIK elnöke megnyitotta a bált köszöntő beszédével, majd jött a nyitótánc.
Ezután jöhetett a vacsora. A vendégek svédasztalról válogathattak a finomabbnál finomabb falatok közül. Vacsora közben mindenki beszélgetett, nosztalgiázott, és mindenki nagyon igyekezett nem iskoláról vagy munkáról beszélni. Mikor mindenki jóllakott, a MIT-Zenekar elkezdte húzni a talpalávalót, és a hangulat pillanatokon belül a tetőfokára hágott. Mindenki táncolt, a szoknyák pörögtek, a nyakkendők lekerültek a fiúk nyakáról, és lassan a magassarkú cipők is tornacipőkké változtak. A tombolát a torta után húzták. Csodálatos nyereményekben részesültek a szerencsések, ezúttal is szeretnénk megköszönni a támogatóinknak, hogy ajándékaikkal hozzájárultak a bál sikerességéhez.
A tánc és a mulatság hajnalig tartott, a zenekarnak és a szuper vendégeknek köszönhetően. Köszönjük mindenkinek, aki eljött és segített abban, hogy ilyen fantasztikus hangulat legyen egész éjjel. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én már számolom vissza a napokat a jövő évi pozsonyi magyar diákbálig.