Apukám nagyon szereti azt a viccet, amiben a jó pap sírjára a “befejezte tanulmányait” feliratot vésik. Ezzel nem sikerült éppen tanulásra ösztönöznie, viszont a szemlélete velem maradt. Beszámolómban a szakmai Erasmus mobilitásban való részvételre szeretnélek ösztönözni titeket 7 napos márciusi mobilitásom bemutatásán keresztül, amit Lettországban töltöttem projektmenedzsmentet tanulva (mivel olyan jól nem tudok viccet mesélni, mint apukám).
A Project Management: Cookbook képzést a lett RED nonprofit szervezet hirdette meg, akik egy, a lettországi egyetemeken használatban lévő, kétezres évek közepén kifejlesztett projektmenedzsment elméletüket frissítették és igazították a modern kihívásokhoz. Az elmélet azt állítja, hogy a projektmenedzsment olyan, mint egy közös konyhai főzés. Mivel a konyháról Balzactól kölcsönzött tudományom van (tehát horribilis és leginkább semmilyen), és mivel fontos hídnak tartottam a munkámban ilyen jellegű ismereteket, az infopacket elolvasva jó korán, már januárban/februárban jelentkeztem a képzésre a Tudatos Ifjúság partnerszervezetnél.
A képzésen 4-4 lett, bolgár, olasz, portugál, belga, spanyol és magyar résztvevő vett részt különböző korcsoportokból és eltérő projektekkel, szakmai háttérrel. Az intenzív képzés március 26-tól április 03-ig tartott egy vidéki helyszínen Drusti közelében, Lettország keleti részén. Mivel a tavalyi tavaszt szintén Skandináviában és a Baltikumban töltöttem, mindenképpen úgy alakítottam az érkezést, hogy egy nappal hamarabb érkezzem. Rigai találkozási helyszínünkre már a főváros nosztalgikus benyomásaival akartam megérkezni.
Az utazást Szalai Zita, a magyar partnerszervezet szakmai igazgatója szervezte meg számunkra, indulás előtt ezenkívül utazási biztosítást is kellett kötnöm.
A Project Management: Cookbook képzés felépítése elméleti szekciókra, csoportfeladatokra és „energizerekre” (rövid, ice-breaker célú kinetikus feladatok, melyek gyermekek nonformális oktatásában, táboroztatásában is hasznossá válhatnak) épült. Ezeket árnyalták drámapedagógiai, pénzügyi, pitch és a Belbin tesztre épülő kérdőívek is. Minden képzési nap első és utolsó programja egy morning circle és záróreflexió volt (bár én ezekhez nem vagyok hozzászokva, így elég cringe válaszokat adtam rá). A képzés célja a lett szervezet projektmenedzsment elméletének gyakorlatba ültetése, ezenfelül már a hét folyamán elkezdtük szervezni a mobilitást követő budapesti záróesemény feladatait.
A zsúfolt programban a 2. nap estéje volt az első valódi közös projektünk, ami egy low-budget, 32 fős vacsora elkészítése volt.
A 3. napon divatbemutató-szimulációban vettünk részt, ahol 25 perc alatt szabászati cafadékokból és a kreativitásunkra hagyatkozva kellett olyan táskát alkotnunk partnerünknek, ami kifejezi a személyiségét.
A feladatok során a délelőttökön tanult elméleti pilléreket gyakoroltuk, mint a profilalkotás egy projekt tervezésében, vagy a projektek örökös alapproblémái (time – quality – resources).
A mobilitás alatt egymással is sikerült jobban megismerkednünk, így értékes kulturális és szakmai tapasztalatcserére is sor került. A szervezető csapat (Laura, Santa, Amanda, Robcis és Linda) tekintettel voltak tapasztalatainkra és képességeinkre is, ezért a projekt utolsó napján a pénzügyekben és marketingben hozzánk képest tapasztaltabb belga csoport is megosztotta velünk történeteit és tanácsait a forrás- és szponzorkezelés ügyében. Szintén az ő kezdeményezésük volt a Wall of Love borítékfal is, ahová pozitív üzeneteket írtunk egymásnak a képzés ideje alatt.
A mobilitásról jó benyomásokkal és barátságokkal távoztunk, a magyar csoporttal pedig még egy záróesemény lebonyolítása is előttünk áll a következő hetekben. Számomra a projektmenedzsment gyakorlati fókuszú tanulásán túl a többiek kultúrájának megismerése és a különböző nézőpontok megfigyelése volt a legizgalmasabb. A differenciált korcsoport és partnerszervezetek következtében sokat tanultam társaimtól a kortárs portugál képzőművészetről, a belga projektmenedzselési mentalitásról és a marketing fontosságáról, egy nagyon érdekes, nosztalgikus művészeti látásmódot a balti művészetről, a spanyol és olasz felsőoktatásról. A 3. napon ellátogattunk Cesisbe, a lettek egy kedvelt történelmi városába, így az egyhetes utazást követően a lett vidéket és kultúrát is sikerült jobban megismernünk.
A képzést követően kihasználtam az Erasmus adta lehetőséget és egy további napot Vilniusban töltöttem, ameddig várakoztam a YouthPass igazolásom kiállítására és feldolgoztam az azt megelőző 7 napot.
Összegezve az elmúlt hetet és a mobilitás élményeit, az Erasmus szakmai képzést mindenkinek javasolni tudom, aki olyan készségeket szeretne elsajátítani és a környezetében, munkájában kamatoztatni, amelyekre nem feltétlenül épül formális oktatási forma és nincs lehetősége Erasmus szakmai gyakorlat vagy tanulmányi mobilitás keretében az érdeklődésének megfelelő területen tanulni.
(A szakmai mobilitások lebonyolításával Európa-szerte nonprofit szervezetek foglalkoznak, amelyek gyakran a közösségi médiában hirdetik meg először képzéseiket –ahogyan én is rátaláltam–, így érdemes követni ezeket a fejleményeket és szervezeteket.)