Nosztalgikus sorozatok, amiken együtt nőttünk fel

„Körzetük az autópálya, ellenfeleik gyorsak és veszélyesek: bűnözők határok nélkül. Minden bevetés életveszélyes a Cobra 11 emberei számára.” – ha ismerősek ezek a sorok, akkor röpke tizenöt évvel ezelőtt te is délutánonként a szüleiddel és/vagy nagyszüleiddel ültél a tévé előtt, és a TV2-t, az RTL-t, a Coolt vagy esetleg a Viasatot nézted, amin éppen az aktuális televíziós sorozat ment. Most mondjátok, hogy nem így volt.

Biztosra veszem, hogy minimum öt olyan sorozatot bárki fel tud sorolni, amit azért ismer és szeret, mert gyerekkorában családi rutin volt megnézni azokat iskola után hazaérve. Elevenítsetek fel velem párat a lelki békénk kedvéért, hogy ne csak a jelenlegi top sorozatokról beszéljünk.

Az elejét már megkezdtem egy nosztalgikus nyitószöveg első pár sorával, ami a Cobra 11 című akciósorozatból van. Középpontban Semir Gerkhan áll, aki harminc éve a kölni autópálya-rendőrség oszlopos tagja, és az évek alatt számos nyomozótársat kapott. Az akciódús történésekből mindenkinek az marad meg, hogy megszámlálhatatlan mennyiségű autó robban fel és törik össze Semir Gerkhan és társai munkája során. Aztán ne feledkezzünk meg a drámákról sem, amelyek párhuzamosan történnek a nyomozásokkal. Drága Semirünk és kedves felesége, Andrea egyszer házasok, egyszer nem, elválnak, másokkal randizgatnak – de hát ettől lesz egy tévésorozat igazán tévésorozat.

Maradok ezen a nyomozós vonalon, így nem hagyhatom ki a saját ultimate kedvenc sorozatomat sem. Jelentkezzen, aki ugyanúgy profilozó akart lenni, mint én, csak azért, mert látta a Gyilkos elméket és oda-vissza volt Dr. Spencer Reidért vagy Morganért. Annyira izgalmas mellék- és főszálakkal rendelkezik a sorozat, hogy a mai napig megnézem a részeit a tévében. Az, hogy betekintést nyerhetünk az FBI különleges profilozó alakulatának munkájába, egyszerre izgalmas és edukatív. Ez a sorozat is tipikusan az, amivel együtt nőttünk fel. Le merném fogadni, hogy rengeteg olyan rendőr és nyomozó van, akinek ez a sorozat is befolyásolta a karrierválasztását.

Kicsit kanyarodjunk az életmentés másik irányába. Mi jut eszetekbe, amikor azt olvassátok valahol, hogy 117? Merem remélni, hogy sokatoknak a Medicopter 117 – Légimentők című német–osztrák sorozat. Ugyan 2007-ben adták ki az utolsó évadot, a televíziós csatornák folyamatosan ismételték és ismétlik még most is az összes részét. A sorozat ikonikus mondata – „Medicopter 117 – Légimentők a központnak” – sokak számára volt adrenalinfaktor. A sorozat a légimentők két csapatának mindennapjait mutatja be: azt, hogy a bevetések során az orvosoknak, mentőknek és pilótáknak milyen fontos és veszélyes munkájuk van, hiszen gyakran kell életről és halálról dönteniük.

Nem lépem át a német határt, és az orvosi közeget sem hagyom magam mögött, csak éppen a fókuszt az emberekről az állatokra – pontosabban egy kis csimpánzra – helyezem. Tudom, hogy mindenki szívébe belopta magát Charly, a Charly, majom a családban című sorozat főszereplője. Könnyed, szórakoztató epizódjai családi és állatorvosi mindennapokat mutatnak be, valamint azt, milyen az élet egy csínytevő csimpánzzal. Tökéletes délutáni program volt kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Hogy kilépjünk a német–osztrák vonalból, de az életmentőket ne hagyjuk magunk mögött, emlékezzünk vissza arra, milyen is volt a Vészhelyzet. Tudjátok– Chicago, sürgősségi, dráma, szakorvosok, rezidensek. A legtöbb orvosos sorozat előfutára.

Ide kell csatolnom a Grace klinikát is, ami pár évvel a Vészhelyzet után indult, és még most is új részeket forgatnak hozzá. Chicago helyett Seattle, az orvosok mások, de a hangulat hasonlóan drámai.

Ebben a témában még megemlíteném az emberek kedvenc orvosát, aki metaforáival, fanyar humorával és iróniájával hódította meg a közönséget: ő nem más, mint Dr. House. Igen, azt hiszem, ő legendás alakja ennek a zsánernek.

Voltak azok az esti órák, amikor a Bűbájos boszorkák varázsoltak el minket, és tettek a mágia fanatikusaivá. Piper, Prue, Phoebe és Paige, a négy Halliwell nővér a húszas éveikben fedezik fel varázserejüket, és mi végigkísérhettük őket ezen az úton.

Ugyanilyen természetfeletti élményekben volt részünk Melinda Gordon mellett a Szellemekkel suttogóban, ahol – ahogy a cím is mutatja – főszereplőnk képes kommunikálni a szellemekkel. Részről részre újabb dolgokat tanulhattunk meg a túlvilágról, az árnyakról, az okkult tudományokról és az emberi kapcsolatokról.

Milyen ember lennék, ha kihagynám a humorforrást jelentő Agymenőket? Biztosra veszem, hogy sokunk napját dobta már fel Sheldon Cooper állandó nyafogása, Leonard és Penny véget nem érő se veled, se nélküled kapcsolata, valamint Howard és Rajesh hódító akciói. A viccek biztosan egy életre elkísérnek minket.

Nálunk nagyon ment anyukám miatt a Csengetett, mylord?, amikor valamelyik tévé ismételte. Akkor valahogy olyan volt, mint egy magyar kabaré jó jelmezekkel, és tök jól visszaadta a tesómmal való kapcsolatomat a Poppy és Cissy páros.

Amikor a KRESZ-vizsgámra készültem, és egyetemistaként visszanéztem, akkor is intelligens, humoros sorozatnak hatott. Nagyon értékelem azt a munkát, amit Szinetár Miklós és a szinkronhangok – például Pásztor Erzsi – beletettek.

Etelka

X-akták: Gyerekkorom nyarainak kihagyhatatlan része volt. Hiába lettek rémálmaim a gyíkemberektől, imádtam. Aztán majdnem sírtam, amikor elmentem nyári táborba, a szüleim pedig nélkülem nézték tovább, így nem értettem, mi lett Scullyval.

Linda: Őszintén, nem sokra emlékszem a sorozatból, csak arra, hogy egészen tetszett, és anyukámék teljesen odavoltak attól, hogy „úristen, sikerült letölteni a Lindát”.

Monk: Mindig erre értem haza az iskolából, anyukám nézte, aztán a Covid alatt újranéztem én is az egészet. Randyre rendesen crushom volt tízévesen.

Zsófi

Poirot: A mai napig elengedhetetlen része a vasárnapjaimnak, mert anyukám rászoktatott még gyerekkoromban. A részeket a mai napig ismétlik valamelyik szlovák csatornán. Először nagyon furcsa volt magyarul nézni.

Gilmore Girls: Szintén anyuval néztük még általános iskolás koromban, igazi anya–lánya program volt. Plot twist, hogy ő is egyedül nevelt engem, mint Lorelai Roryt. A másik plot twist pedig, hogy én is újságíró lettem, mint Rory.

Barátok közt: Anyuék megengedték, hogy ezt a sorozatot nézzem minden este mamámmal és a nagynénimmel, aki akkor még otthon lakott. Nem sok mindenre emlékszem belőle, de nagyon cozy érzés visszagondolni rá – rendes családi rituálé volt.

Ármin

Még annak idején édesanyámmal néztük a Murdoch nyomozó rejtélyeit. Érdekes volt végignézni minden egyes nyomozást, és azt, ahogyan sokszor „sakkozott” a nyomozó a bűnelkövetőkkel.

Később családilag néztük az Oxfordi gyilkosságokat. Pontosabban a családom nézte, mert hétköznap olyankor adták, amikor az edzésről vagy zenekari próbáról este hazaértem, úgyhogy én a televíziónak háttal vacsoráztam, a műsort pedig a tükörből láttam. Valószínűleg ezért nem tudtam sokszor, hogy hol is tart a történet.

Juli

Én blokkos gyerek voltam, és a lépcsőházunkban volt egy barinőm. Míg kicsik voltunk, nem mehettünk le egyedül az utcára. A barátnőm anyukája mindig azt mondta, hogy lemehetünk, ha vége a Marichuynak. Szóval mi azt néztük vele folyton.