Erasmus+ élmények Olaszországból

2025. május 3. és 10. között lehetőségem volt részt venni egy Erasmus+ projektben az olaszországi Bagnacavallóban. A projekt középpontjában a közösségi média és a technológia tudatos használata állt, valamint az, hogyan alakíthatunk ki egészségesebb kapcsolatot a digitális világgal. Az egy hét során workshopokon, közös beszélgetéseken és különböző offline tevékenységeken vettünk részt, miközben Lengyelországból, Görögországból, Olaszországból, Magyarországról, Spanyolországból és Szlovákiából érkeztek fiatalok. A projekt nemcsak új ismereteket adott, hanem lehetőséget teremtett arra is, hogy kicsit kiszakadjunk a mindennapi online térből, és valódi kapcsolatokon, közös élményeken keresztül tanuljunk egymástól.

Már önmagában izgalmas élmény volt egy hétre egy nemzetközi közösség részévé válni, de a program témája különösen aktuálisnak és érdekesnek tűnt. Nagy izgalommal kezdődött a hetem. A szlovák csapat tagjaként utaztam Olaszországba, viszont sem a saját országomból, sem a többi résztvevő közül nem ismertem előre senkit, ami miatt eléggé szorongtam. Nem tudtam, mire számítsak, milyen lesz a társaság, vagy hogy sikerül-e majd könnyen beilleszkednem.

Május 3-án, vasárnap korán indult a napom. Bécsből repültem Bolognába, ahol volt lehetőségem egyedül egy kellemes délutánt eltölteni, mivel a szállásra csak este kellett megérkezni, aminek a helyszíne csupán egy ötven perces vonatútra volt. A városban sétálgattam, nézelődtem és próbáltam magamba szívni az olasz hangulatot, ami már az első pillanattól kezdve nagyon különlegesnek tűnt. Természetesen az ebéd sem maradhatott el. Bolognában megkóstoltam a bolognai tésztát is, ami különösen autentikus élmény volt. A vonaton később már találkoztam az egyik szlovák csapattársammal és a görög csapattal is, így onnantól már együtt utaztunk tovább.

A szállásunk egy gyönyörű, régi kolostor volt, amelyet szálláshelyként alakítottak át Bagnacavallo városában. Különleges hangulata volt az épületnek, és már az első pillanatban nagyon megtetszett. A szobatársaim öt magyarországi lány lettek, nagyon örülök, hogy megismerhettem őket. 

Hétfő, az első teljes nap az ice breaking és team building jegyében telt, ahol különböző ismerkedős és csoportos feladatokon keresztül kezdtük jobban megismerni egymást. A nap fénypontja egy városi feladat volt. Csoportokra osztottak minket, és kaptunk egy feladatlapot, amelyet telefon használata nélkül kellett teljesítenünk a városban. Ez azt jelentette, hogy térképpel kellett tájékozódnunk és a helyiekkel beszélgetve oldottuk meg a kihívásokat. Szerencsére a csapatunkban volt egy olasz fiú is, akinek a nyelvtudása sokat segített. A feladatok között olyan dolgok szerepeltek, mint például: hívd meg magad egy kávéra egy helyivel, beszélgess a város legidősebb emberével, akivel találkozol, vagy üljetek le csendben egy csoportként, majd közösen írjatok egy verset. Nagyon érdekes volt telefon nélkül, térképpel és idegenek segítségével eligazodni, és közben teljesen más módon kapcsolódni a városhoz és az emberekhez.

A második nap a screen time és a digitális detox témájára épült. Több feladat során saját digitális szokásainkat vizsgáltuk, például egy napunkat kellett lerajzolni és bejelölni, mikor mennyi időt töltünk telefonnal vagy különböző alkalmazásokon. Ez segített jobban átlátni, mennyire automatikusan nyúlunk a telefonhoz a mindennapokban. A nap során arról is beszélgettünk, milyen változtatásokat szeretnénk bevezetni, és mindenki megfogalmazott saját „szabályokat”, amelyeket a jövőben szeretne betartani a tudatosabb telefonhasználat érdekében.

A harmadik nap középpontjában a mentális egészség és az online határok álltak. Arról beszéltünk, hogyan tudunk egészséges kereteket kialakítani a közösségi médiában és hogyan védhetjük meg saját lelki egyensúlyunkat az online térben. A nap egyik legérdekesebb része egy szerepjáték volt, ahol négy csoportra osztottak minket, és két-két csapat ugyanazt a szituációt dolgozta fel. Mi például azt kaptuk feladatként, hogy mutassuk be, hogyan lehet határokat szabni akkor, ha valaki tolakodó üzeneteket küld, úgy, hogy közben nem a tiltásra vagy az „eltűnésre” (ghostingra) építünk. Nagyon tanulságos volt látni, mennyire különbözően közelítettük meg ugyanazt a helyzetet.

A negyedik nap az identitás és önreprezentáció témájáról szólt. Itt egy különösen kreatív feladat során saját „online profil feedet” kellett készítenünk papíron: kilenc olyan képet vagy szimbólumot rajzoltunk, amelyek valamilyen módon minket képviselnek. Ez segített átgondolni, hogyan mutatjuk meg magunkat a külvilágnak, és mennyire más lehet ez az online térben és a valóságban.

Az ötödik napon kirándulásra mentünk Luggóba, ahol egy múzeumot látogattunk meg (Baracca Múzeum), majd egy közös ebéden vettünk részt. A nap végén egy Matétea workshopon is részt vettünk, ami egy nyugodt, közösségi lezárása volt a napnak.

A hatodik nap a projekt lezárásáról szólt. Értékeltük a hetet, megkaptuk a Youthpass bizonyítványokat és közösen visszatekintettünk az élményekre. Ahogy említettem, a szállásunk egy különleges helyszínen volt, egy régi kolostorban, ahol a hétvégén egy kulturális esemény, a Sonora Radio Fest is zajlott. Ez egy fiataloknak szóló zenei és kulturális fesztivál, amelyet helyi rádiósok, zenészek és tartalomgyártók is színesítettek. A Radio Sonora élőben közvetítette az eseményeket. Én is résztvettem pár eseményen a fesztiválon, és nagyon tetszett a hangulat.

A hét során többször is elmentünk reggel futni , ami közös szokássá alakult ki. Először csak a szlovák csapat fele kezdte, de napról napra egyre többen csatlakoztak hozzánk más nemzetekből is.

A visszaút vasárnap hajnalban indult, fáradtan, de rengeteg élménnyel és tapasztalattal a hátunk mögött.  Amennyire szorongva indultam el erre az útra, annyira boldogan szálltam le egy héttel később a repülőről hazafelé. Az elején még tele voltam bizonytalansággal, hiszen senkit sem ismertem, és nem tudtam, mire számítsak. A hét végére viszont rengeteg kedves embert ismerhettem meg, egy közösség részévé válhattam, és olyan élményekkel gazdagodtam, amelyekre még sokáig emlékezni fogok. Egy érdekes, tartalmas és feltöltő hét volt, amelyért nagyon hálás vagyok.