Sokak elfeledett gyerekkori álma a régészet és kincskeresés a minket körülvevő meséknek és kalandfilmeknek köszönhetően – de vajon hogyan is néz ki egy régészeti feltárás a gyakorlatban? Beszámolómban saját, első kézből vett tapasztalataimat osztom meg veletek egy ásatás munkálatairól.
A régészeti munka hátteréről néhány szó
Magyarországon a régészeti feltárás kötelező minden depó és iparlétesítmény kivitelezési munkálatainak megkezdése előtt, amelyet a 9/1999. (VII. 16.) NKÖM rendelet szabályoz, és amelynek feltételeit a kivitelező cég biztosítja a régészeti munkálatot végző brigád számára.
Ezt persze árnyalják és kiegészítik olyan események, mint a Mohács500 jubileum égisze alatt megvalósuló ásatási projektek, amelyek egy-egy esemény vagy korszak magasabb fokú megismeréséről hivatottak később beszámolni.
Összességében elmondható, hogy régészeti ásatások sokkal gyakrabban vannak (szerte az országban), mint képzelnénk.
A térség sajátosságai
Komárom-Esztergom megyében az elmúlt években több nagyszabású ásatás valósult meg a tatai Kuny Domokos Múzeum közreműködésében, ezek között volt mások mellett az epöli, nyergesújfalui, grébicspusztai projekt. A térségből jellemzően római, avar, honfoglaláskori és török leletek kerülnek elő.
Mivel a kisalföldi régiót a török pusztítást megelőzően kisebb falvak hálószerű láncolata jellemezte – amelyeknek ma a falvak közti puszták elnevezései állítanak emléket –, illetve a honfoglalást megelőzően is kultúrák olvasztótégelye volt, így ideális terep régészeti és helynévtörténeti kutatásokhoz is.
Az ásatás
A tömördpusztai ásatási projekt 2026 márciusától május első hetéig tartott, ahová a Kuny Domokos Múzeum régészei által kerültem be kíváncsiságból.
A brigáddal az első napokat egy római kori falrészlet kiásásával töltöttük, ahonnan cserepek és kisebb állati csontok is előkerültek a munkálat során. Bár az ásatás egyébként önmagában sok porral járó, kemény fizikai munka, sokat tanultam annak folyamatairól Dezsőtől, az ásatás régészeti technikusától. Többek között megtudtam tőle azokat az alapvetéseket, hogy hogyan zajlik egy kiásott objektum lerajzolása, és hogy mire lehet következtetni az előkerülő cserepek minőségéből és mennyiségéből.
Az ásatás területén többféle objektum (így nevezik a kiásandó területet) került elő: utaltak nyomok edények melegítésére (korsócserepek, áthevült kövek, korom- és agyagmaradványok alapján), melegedésre és kemence helyére, kialakított csatornára is. A tömördpusztai területen többféle helyiséget kiástak a brigádok, ezek egy egységes, 4-6. századi római településről árulkodtak, ahol kiszolgáló személyzet lakhatott a nagy számú leletanyag alapján.
Az ásatás számomra leginkább izgalmas része egy olajmécses és egy római kori csikó maradványainak feltárása volt, utóbbi “baba-bontását” nekem is volt szerencsém végezni az ásatás vége felé tapasztaltabb segítség mellett. Emellett rengeteg szarvasmarha szarv került elő, emiatt egyébként egy bikaáldozó mirtusz kultúra spekulációja is felmerült a feltárás alkalmával. (Viszont ez nem bizonyítható, a múzeumba szállított és megtisztított csontokat pedig egy archeozoológusnak szükséges megvizsgálnia elsőként.)
Az ásás alatt főként ásóval és kőműves eszközökkel dolgoztunk, itt nagyon sokat segítettek a tapasztaltabbak, akik a sokadik ásatásukon voltak túl munkavégzés vagy hobbi céljából. Sokan közülünk helytörténeti érdeklődésből járnak ásatásokra, vagy egy-egy adott korszak leleteire kíváncsiak, tőlük informálisan is sokat tanultam a régió kultúrájáról. A Múzeum főrégészétől, Győri-Pórszász Annától szintén sok új információt tanultam a munkálatok során a pannóniai terület római telepeseiről, amelyeket nem tudtam volna meghallgatni az egyetemen.
Beszámolómat a Kuny Domokos Múzeum igazgatójának, Dr. Schmidtmayer Richárdnak gondolataival zárom, amelyeket még egy 7-8 évvel ezelőtti előadásán gimnazistaként hallottam:
“Ma ismert világunk a korábbi korszakok rétegeire és azok mementóul szolgáló tárgyaira épül.”
Kövess minket
Minden jog fenntartva © 2022