Az ősz első almája

A nyár egy csodálatos évszak. A hosszú nappalok megannyi lehetőséget rejtenek magukban, a langyos éjszakákon a csillagok alatt beszélgetve pedig az ember úgy érzi, a következő gondolata megváltja a világot. A színes, rövid ruhák kiegészülnek műanyag gyöngyökből készült karkötőkkel, papírból hajtogatott, virágos hajpánttal és a végtagokat díszítő hennarajzokkal, melyekben mind ott lapul viselője személyiségének egy darabja. Valóban rengeteg dolog miatt lehet szeretni és hiányolni a nyarat, azonban az ősz legalább ugyanennyi szépséggel bír.

A hőrekordok helyét átveszik a kellemesen meleg nappalok és a hűvös esték. A hőmérséklet csökkenésének köszönhetően pedig a mindennapi étkezésbe visszatérnek a különböző levesek, amik az esős napokon átmelegítik az ember minden porcikáját. Szép lassan mindent át fog járni a sütőtök és a fahéj illata, a tábortűz mellett elsuttogott rémmeséket felcserélik az ikonikus horrorfilmek mozis újravetítései. Arról nem is beszélve, hogy az ősz beköszöntésével az Alma is visszatér.

A nyár alatt lehetőségünk volt kicsit kiszellőztetni a fejünk és ötleteket gyűjteni, most pedig teljes erőbedobással nézünk szembe az új szemeszterrel. Visszatérnek a novellák, az ajánlók, de még nem mondunk teljesen búcsút a nyárnak: élménybeszámolók formájában emlékezünk meg a nyaralásokról. Utazást teszünk a Diákhálózat és a magazin múltjába, továbbá az ínyencekről sem feledkezünk meg ezúttal sem. 

Remélem, hogy az Alma ismét társatokká válik az új szemeszter alatt, és ha csak pár pillanatra is, de kikapcsolódást tud nyújtani, akár az akadémiai élet dimbes-dombos útján, akár a hétköznapok során. És akkor most, a nyári hónapok kihagyása után újra: ne csak harapd, olvasd is az Almát!