A nyögdécselve csoszogó, oszló hullák jó ideje uralják a popkultúrát: filmek, képregények, gyerekjátékok és filléres halloweeni (vagy mifelénk farsangi) jelmezek képében nap mint nap találkozunk a zombikkal. A különböző mesék halloweeni különkiadásainak köszönhetően egészen korán megismerkedünk az élőhalottakkal, a szórakoztatóipar pedig tesz róla, hogy később sem tudjunk tőlük elszakadni. Bár a The Walking Dead javított egy kicsit a megítélésükön, mégis nagyon sok embertől hallom, hogy unják a zombikat, főleg a zombiapokalipszist bemutató világvége-sztorikat. Valóban, Dunát lehetne rekeszteni a zombikat ostoba szörnyekként bemutató alkotásokból, a kérdés pedig továbbra is bennünk él: mégis kinek az ötlete volt, hogy bambán óbégató holtaktól féljünk? Vajon van-e a zombimítosz mögött több, mint amit a B-kategóriás tucathorrorok kihoznak belőle?
Dicstelen múlt
A válaszok felgöngyölítéséhez vissza kell utaznunk az emberiség történelmének egyik nagy szégyenfoltjához. A transzatlanti rabszolga-kereskedelem során több millió embert hurcoltak el afrikai szülőföldjükről a kolonista birodalmak gyarmataira, ahol rabszolgaként a helyi ültetvényeken kellett robotolniuk. Bár ez egy több évszázadon és birodalmon átívelő folyamat volt, számunkra időben a 17-18. század, földrajzilag pedig a mai Haiti Köztársaság területén valaha létezett francia gyarmat, Saint-Domingue lesz releváns.
Saint-Domingue egyike volt azon területeknek, ahol a gazdaság nagy részét a cukor, a kávé és a gyapot termelése, valamint annak exportálása tette ki. A térséget az „Antillák gyöngyeként” is emlegették, ugyanis az ültetvények olyannyira jövedelmezőek voltak, hogy a 18. században a világ egyik leggazdagabb gyarmatának számított, mely Európa cukor- és kávéellátásának jelentős részét biztosította. A káprázatos gazdagság mögött azonban ott volt az ültetvényeken dolgozó rabszolgák sanyarú sorsa.
Az igény a rabszolgák iránt olyan nagymértékű volt, hogy a 18. század vége felé a transzatlanti rabszolga-kereskedelem során elhurcolt afrikaiak harmadát Saint-Domingue vásárolta meg. A körülmények hihetetlenül kegyetlenek voltak: a rabszolgák átlagos élettartama, amit a földeken robotolva eltöltöttek, csupán pár év volt, gyakorlatilag halálra dolgoztatták őket fogvatartóik. A magas halálozási arány még inkább hozzájárult a rabszolgák tömeges behozatalához. Ilyen feltételek mellett nem csoda, hogy az öngyilkosság megemelkedett a fogvatartottak körében, ez azonban tiltott volt nemcsak a rabszolgatartók bosszúja, hanem vallási okok miatt is. A rabszolgák úgy vélték, haláluk után visszatérhetnek szülőföldjükre, Afrikába. Ha azonban valaki önnön kezével vet véget életének, lelke átkozott lesz, és lelketlen teste örök időkig az ültetvényeken fog robotolni. Ezzel az elképzeléssel próbálták elérni a rabszolgahajcsárok (akik maguk is rabszolgák voltak), hogy társaik öngyilkosságot kövessenek el.
A forradalom után: vodou és a zombik
A haiti forradalom az 1791-es rabszolgalázadással vette kezdetét, és 1804-ben, Haiti függetlennek nyilvánításával ért véget. Hasonlóra még nem volt precedens – a haiti forradalom máig az egyetlen olyan rabszolgalázadás, melynek eredményeként létrejött egy szuverén állam, melyet az egykori rabszolgák irányítottak. A rabszolgaság eltörlése után a zombikról alkotott elképzelés is megváltozott.
Ezen a ponton beszélnünk kell a haitira hurcolt rabszolgák vallásáról, a vodouról. A Saint-Domingue-ra hurcolt rabszolgák zöme Nyugat-Afrikából származott. A térség egyes országaiban (Benin, Togo, Ghána) a lakosság jelentős része a vodún vagy vodúnsínsen nevű vallást követi. Ennek a vallásnak nincsen központi vezetője vagy székhelye, de még csak egységes vallási dogmái sem. Régiónkként eltérések lehetnek a vallásban, valamint az évek során a vodún érintkezett és szinkretizmusba lépett más vallásokkal, mint például a yoruba törzs vallása vagy a kereszténység. A vodúnt az otthonról elhurcolt rabszolgák magukkal vitték Haitira, ahol erősebb keresztény hatás érte, így született meg a haiti vodou. A vallástörténészek a változatok elkülönítésének céljából különböző írásmódokat használnak: nyugat-afrikai vodún, haiti vodou és louisianai voodoo. Fontos kihangsúlyozni, hogy a vodou egy vallás, a hívők hite, vallásos szertartásai nem egyenlőek a popkultúra által lefestett vuduvilággal.
A zombi szó felbukkanása a 18. századra nyúlik vissza. Eredete valószínűleg a bantu nyelvekhez köthető vissza, mint például a kimbundu nyelv nzumbi szava, mely szellemet jelent. A szó haiti kreol alakja zonbi, haiti francia nyelvben tűnik fel ma is használatos alakja, a zombi.
Haiti új társadalmi berendezkedésének fejlődésével a zombimítosz is fejlődött, és a haiti folklór fontos elemévé nőtte ki magát. Az örök kárhozatot azonban ezúttal nem az öngyilkosság, hanem a vodoumágusok hozták el. A haiti vodouban jelenlévő mágus, az úgynevezett bokor egy olyan személy, aki ugyanúgy gyakorolja mind a fehér-, mind a feketemágiát, és szolgáltatásait pénzért cserébe kínálja. A bokor képes arra, hogy a holttestekből zombit készítsen, melyek azt a célt szolgálják, hogy véghezvigyék a bokor parancsait és utasításait. Orvostudományi kutatások szerint a bokor birtokában volt olyan tudatmódosító szereknek, melyek tényleg előidézhettek egyfajta „zombi állapotot” az embereknél, így lehetséges, hogy a zombiknak parancsoló bokor nem pusztán a képzelet szüleménye. Jól látható, hogy a zombi rabszolgajellege megmaradt. Hiába lett eltörölve a rabszolgaság, a generációs traumák nem szűntek meg: a zombi alakja egy örök emlékeztető a múlt borzalmairól.
Hollywood és az élőhalottak
Haitiről most egy ugrással átkerülünk Los Angelesbe. Az első egész estés zombifilm az 1932-ben megjelent White Zombie, főszerepben Lugosi Bélával. Már maga a cím is beszédes, és a fent leírtak tudatában kissé problémás, de vessünk egy pillantást a történetre.
Haitin járunk, ahol egy vudumágus, Legendre (Lugosi Béla) zombivá változtat egy szépséges, fiatal nőt, Madeleine-t (Madge Bellamy). Nem Madeleine az egyedüli zombi a filmben, Legendre cukormalmában kivétel nélkül üveges tekintetű élőhalottak munkálkodnak. A sztori vége happy end, Madeleine visszaváltozik emberré, miután a gonosz vudumágus meghal. A film egyértelműen merít a haiti folklórból, ám azt nem tényszerűen használja fel, hanem túlzásokkal és sarkításokkal építi be saját narratívíjába. A gonosz vudumágus karaktere megerősíti a vodout övező negatív sztereotípiákat, ráadásul a főbb szereplők – akik ugyebár mind fehér amerikaiak – lenéző és kolonista módon nyilatkoznak Haitiról és annak kultúrájáról. A filmben csupán egy maroknyi fekete színész játszik, a legtöbb szerepet blackface-t viselő fehér színészek alakítják. Sajnos ez a kor történelmi kontextusát figyelembe véve nem egyedi és meglepő eset, viszont szerintem egy ilyen témát feldolgozó, valamint a fekete rabszolgák kultúráját felhasználó filmnél igenis fontos kiemelni. Bár találkoztam olyan elemzésekkel, mely szerint a film kritikával fordul a faji megkülönböztetés felé, nem mehetünk el a tény mellett, hogy a film egyetlen szereplője, aki visszanyeri emberi mivoltát Madeleine, a szépséges, fiatal fehér nő.
A zombifilmek következő nagyágyúja a George A. Romero rendezte Élőhalottak éjszakája, mely 1968-ban jelent meg. Ez a film már elhagyja a zombik haiti gyökerét, és teljes egészében Amerikában játszódik. Itt nem kapunk magyarázatot a holtak feléledésére, viszont megjelenik a zombifilmek mára már lerágott csontnak számító kliséje: a gyomorforgató marcangolás és vérontás. Egészen idáig a zombik munkavégzés céljából lettek teremtve, és félni inkább magától a lélek elvesztésétől, valamint a bokortól kellett, mintsem ténylegesen a zombiktól. Az Élőhalottak éjszakája viszont új értelmet adott a rettegésnek: az élőholtak már nem parancsokat teljesítenek, hanem válogatás nélkül gyilkolnak, saját éhségük enyhítésére. Maga Romero egyébként sosem hívta zombinak a filmbéli lényeket, és teljesen elhatárolódott a haiti kultúrában jelenlévő lényektől, a közönség körében azonban műve zombifilmként terjedt el, így soha nem tudta magáról lemosni ezt a jelzőt. A film megjelenésekor nagy port kavart, nemcsak a benne ábrázolt erőszak miatt, de azért is, mert a főszerepet, Ben karakterét egy fekete színész, Duane Jones alakította.
Szorongásunk allegóriái – a későbbi zombifilmek
A White Zombie és az Élőhalottak éjszakája megalapozta egy olyan popkultúrális jelenség alapjait, ami a mai napig jelen van. Csakúgy, mint a rabszolgaság eltörlése után, a zombik Amerikába kerülésükkel új értelmet kaptak. Kezdetben a fekete rabszolgák szorongásit és félelmeit testesítették meg, s ez az aspektusuk ugyan megmaradt, de mára az adott társadalom általános szorongásait és félelmeit hivatottak szimbolizálni. Bár az Élőhalottak éjszakájában nincs kimondva, mi okozta a zombik tömeges felkelését, a kor kontextusából és az utalásokból az atomkísérletekre következtethetünk. A film a hidegháború idején jelent meg, az atombombák bevetése után, amikor a lakosság körében igen nagy aggodalomra adott okot a nukleáris fegyverek rapid fejlesztése.
Ahogy az évek teltek, úgy jöttek az újabb félelmek és a társadalmat megrendítő kihívások: a Holtak hajnala (1978) a 70-es évek kapitalista Amerikáját eleveníti meg, ahol a zombik haláluk után is egy bevásárlóközpontban gyűlnek össze, mivel ez az egyetlen emlékük emberi létükből, valamint főszereplőink is itt lelnek menedékre. A 2002-ben megjelent 28 nappal később már egy olyan zombiapokalipszist mutat be, ahol az emberek átváltozását egy vírus okozza. Pár évvel a AIDS krízis és az Ebola-vírus burjánzása után nagyon is valós félelem volt egy ilyen világvége-kép.
A zombik felhasználása a kellemetlen és rémisztő témák feldolgozására azért is lehet ennyire sikeres, mert pont az emberi és a nem emberi közé esnek: bár már nem mondhatóak teljes értékű személyeknek, akármennyire is roncsolt a testük, még mindig van bennük valami emberi, hiszen egykoron maguk is azok voltak. A néző így jobban el tud távolodni a számára kellemetlen témáktól, mint például a kannibalizmus, nekrofília vagy erőszak. Hiszen ha nem emberek, hanem szörnyek hajtják végre ezeket a borzalmakat, akkor a való világ nem is olyan ijesztő hely, nem igaz?
A zombi diéta: miért esznek agyat?
Oldalakat írtam eddig a zombik eredetének magyarázatáról, de az agy szó még egyszer sem hangzott el. Valóban, ha ma a zombikra gondolunk, az agyevés jut eszünkbe. Pedig ha jobban megnézzük, az idáig emlegetett filmekben a zombik sosem csak az ember agyát fogyasztották el, hanem az egész testben lévő húst és belsőségeket marcangolták. De akkor mégis honnan ered az agyevés gondolata?
A ludas ezügyben az Élőhalottak visszatérnek (1985) és a Simpson család. Az Élőhalottak visszatérnek egy horrorkomédia, mely a zombifilmeket parodizálja ki. A cím egyértelmű utalás a már sokat emlegetett Élőhalottak éjszakája filmre. Ebben az alkotásban a zombik azért eszik meg az élők agyát, mert az agyban lévő hormonok enyhítik a zombilét kínjait. A film saját korában moderált sikert aratott, ám később kultfilmmé nőtte ki magát.
A Simpson család ezt a filmet vette alapul saját zombiparódiájához, mely a 4. évad 5. részének, a Rémségek Simpson házának (Treehouse of Horror) harmadik története, a Z, mint zombi (Dial ” Z” for Zombie). Ebben a részben Bart feléleszti a Springfield temetőjében nyugvó holtakat, akik zombikként megrohamozzák a várost, emberi agyakra vadászva.
A Simpson család ezen epizódját valószínűleg sokkal többen látták, mint az Élőhalottak visszatérneket, és ha figyelembe vesszük, hogy mekkora kulturális befolyásra tett szert a sorozat az évek alatt, nem csoda, hogy egy vicces halloweeni különkiadásból új adalékot tettek hozzá a zombimítoszhoz.
Zárógondolatok
A nagy számok törvénye alapján elkerülhetetlen volt, hogy a zombik populárissá válásával felhíguljon a felhozatal, és kevésbé igényes ábrázolások is megjelenjenek róluk. Mára már lerágott csont lett a zombiapokalipszis gondolata, és a fekete gyökereiktől is megfosztották a zombikat. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, mit jelentett eredetileg a zombivá válás, valamint, hogy a nyöszörgő alakok mögött valós félelmek lapulnak meg. A zombi egy sokrétűen használható metafora, mely valódi emberi szenvedésből ered. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne nevethetnénk jóízűen a hatezredik bugyuta zombis tucatfilmen, de ne feledjük, hogy szórakozásunk tárgya valaha egy kizsákmányolt embercsoport legsötétebb szorongásából született.
Kövess minket
Minden jog fenntartva © 2022