Virtuális ajándékajánló

Ugyan az ajándékozásnál a szándék a fontos, tízszer is érdemes meggondolni, kiadjuk-e a pénzt valamire, ami már az ünnep másnapján örökös porgyűjtésre ítéltetik. Ezt próbálja elkerülni az „ajándékozz élményt” megközelítés, amely a világ pillanatnyi helyzetét elnézve szintúgy problémás alternatíva. A keserű valóság mellett azonban egy pár évtizede ott szunnyad a virtuális világ is. Bizony, videójátékot ajándékozni (főleg fiataloknak) egyáltalán nem ciki, sőt igazán pazar ötlet lehet, ha a szóban forgó alany a frissen Év Játéka-díjas It Takes Two. Egy meseszerű, kooperatív többjátékos kaland, melynek hatalmas előnye, hogy elég a két játékos egyikének birtokolnia, a másikat egy ingyenes letöltőkódon keresztül meg tudja hívni a közös játszásra.

A kooperatív többjátékos módok legalább olyan múltra tekintenek vissza, mint az egyértelműen népszerűbb kompetitív módok, ám előbbit művészi értékkel felruházni viszonylag kevés játéknak sikerült. Josef Fares, az It Takes Two író-rendezője eddigi játékfejlesztői karrierje során viszont pontosan ezt kísérelte meg újra és újra. Első próbálkozását, a kissé esetlen, nehezen irányítható Brothers: A Tale of Two Sons-t egy sokkal ambiciózusabb projekt követte az A Way Out képében. Fares minden játékával fejlődött, az idei It Takes Two pedig sok szempontból a mesterművének tekinthető. Már a játék alaphelyzete is érdekesebb az elődöknél, B-filmeket idéző bűnsztori helyett ugyanis ezúttal egy hamisítatlan kortárs mesét kapunk, melynek töretlen sikere különösen érdekes a brutális, „felnőtt” történetek uralta modern játékvilágban. Érdekes, de nagyon is megérdemelt!

A játék egy válófélben levő házaspár, Cody és May vitákkal, ellenségeskedéssel teli hétköznapjaiba csöppent minket. Fiatal lányuk, Rose természetesen magát hibáztatja szülei zátonyra futott kapcsolatáért, megnyílni viszont csak a mintájukra készült játékbabái előtt tud. Egy őt is érintő, különösen heves vita után végül elsírja magát, ahogy pedig az a mesékben lenni szokott, könnyei váratlan következményekhez vezetnek. Cody és May ugyanis délutáni pihenésükből Rose játékbabáiként ébrednek fel, velük együtt pedig a ház szinte minden tárgya életre kel. Ebbe beletartozik Dr. Hakim, a híres párkapcsolati pszichológus könyve is, amely azonnal hozzálát, hogy helyrehozza Cody és May kisiklott házasságát. A párnak azonban esze ágában sincs kibékülni, ideiglenes szövetségük egyetlen célja, hogy bármi áron megtörjék az „átkot”, amellyel lányuk akaratán kívül sújtotta őket.

Az It Takes Two kisregényként vagy animációs filmként is lazán megállná a helyét, ám egyedül játékként képes a történetet két ember szemén keresztül elmesélni. Egyjátékos mód ugyanis nincs, a cselekményt csakis ketten (lokálisan vagy interneten keresztül, utóbbinál nagy segítség az ingyenes letöltőkód), egymást segítve vagy éppen hátráltatva lehet átélni. A játékmenet is Cody és May kapcsolatára épül, eltérő személyiségeik miatt ugyanis minden problémát egészen máshogy közelítenek meg. A történet során Dr. Hakim megannyi ideiglenes képességgel ruházza fel a főszereplőket, melyek szintúgy a két figura magatartásához illeszkednek, és hatványozottan érdekesebbé teszik a köztük feszülő sajátos dinamikát. A játék 8-9 órája alatt megannyi műfaji elem visszaköszön, melyeknek köszönhetően mind az avatott gamereknek, mind pedig az egyszeri, tapasztalatlan játékosoknak izgalmas és változatos élmény lesz. Na, de miért is beszélünk erről pont karácsonykor?

Könnyű azt gondolni, hogy popkulturális szinten a karácsony kimerül a hóban, a csilingelésben, valamint a giccses, reduktív tanulságokban, melyeket idegesítőbbnél idegesítőbb gyerekszereplők vonnak le. Azonban a meghittség ünnepéhez úgy illik a mesék ártatlansága és allegórikus jellege, mint bejglihez a kakaó. Mindezt ötvözzük az It Takes Two remek többjátékos elemeivel, és szinte garantált a felejthetetlen, hangulatos családi program, melynek végeztével egy igencsak érett tanulságot vihetünk majd magunkkal. Fares története ugyanis szokatlan érzékenységgel közelíti meg a család és a szülői felelősségvállalás komplex kérdéskörét, viszont mielőtt még egyáltalán esélyünk lenne elmerülni annak intrikáiban, szinte azonnal magával ragad a sajátos látványvilág.

Nem lehet elégszer leírni, mennyire csodálatosan működik kortárs meseként az It Takes Two. A családi ház életre kelt padlásától kezdve az óriási, udvari fa odúin át egészen a nappaliban szunnyadó hógömb és kakukkos óra mesebeli színterein megfordulunk. Az egész utazásnak van egy sajátos, ártatlan sármja, mely számtalan aranyos, szívmelengető pillanatot eredményez, viszont tökös, intenzív kalandoknak és frappáns humornak sincs híján. Egy modern kori metamorfózis történet, melyben Dr. Hakim karaktere remekül testesíti meg a mesélőt és a kortárs spirituális vezetőt is egy személyben (vagy könyvben). A tengernyi szórakoztató elem mögött pedig egy valóban meghitt, átgondolt, kellemesen cinikus sztori lappang tömve összetett érzelmekkel, valamint a válás igencsak hálátlan, de parádésan kivitelezett témájával.

Amikor erről a jelenségről van szó, különösen családbarátabb műalkotásoknál, gyakran fennáll a veszély, hogy egy sarkított, a valóság tükrében akár károsnak is tekinthető üzenet fogalmazódik meg. Mind tudjuk, hogy az emberi kapcsolatok nem egyszerűek, hogy a kompromisszummentes kibékülés, az együttmaradás nem mindig a helyes megoldás. Ezzel Fares is tisztában van. Főszereplőinek elsősorban nem a házasságukat, hanem a tágabb értelemben vett kapcsolatukat kell helyre tenniük. Bevett szokássá vált ellenségeskedésük mögött rá kell ismerniük saját hibáikra, és újra kiépíteni egymás iránti tiszteletüket, ha nem is házastársakként, de egy közös gyermek felelős gondozóiként. Ami igazán bravúros, hogy Cody és May a történet során nemcsak csapatként fejlődnek, de individuumokként is ismét magukra találnak, elejét véve annak, hogy a válás után megtört, hiányos egyénekként sétáljanak majd el. A kezdetben humoros Dr. Hakim pedig a főszereplőkkel együtt fejlődik, cinikus megjegyzései mögött egyre gyakrabban sejlenek fel valóban bölcs meglátások, Cody és May mesebeli utazása pedig egy roppant hatásos, ha ugyan a nagy egész szempontjából kissé elsietett fináléban csúcsosodik ki.

Talán a témából is leszűrhető, hogy az It Takes Two rajzfilmes jellege és bája ellenére nem kimondottan gyerekjáték. Ezt fontos kijelenteni, errefelé ugyanis gyakori téveszme az, hogy a mesék eredendően kicsiknek valók. Az angol nyelvtudás hiánya már önmagában gátat szabhat az élménynek (bár számítógépen tudtommal létezik magyarítás), de egy Netflixen nevelkedett generációnak a viszonylag egyszerű szövegkönyv sem kéne, hogy akadály legyen. A nyelvezet, a feldolgozott témák, valamint a helyenként tényleg zavarba ejtő mesei abszurditás azonban egyértelműen megkövetelik a legalább 10 éves közönséget, a jó hír viszont az, hogy felső határ szerintem nincs. Tinédzser, huszonéves, szülő, de akár még nyugdíjas is bátran nekivághat az It Takes Two-nak, mert képében egy vérbeli modern klasszikust üdvözölhetünk a művészet palettáján.

Keresve sem találhatnánk jobb és interaktívabb szórakozást egy bezárt karácsonyra, szóval javaslom, hogy ajándékhiány esetén mindenki bátran tartsa a szemét a játékplatformok ünnepi leárazásain!