„Nélkülünk és velünk lázas a Hold és a Csillagok.
Szabadon szerethető szerepre untál.
Szabadon szerethető szerepre untam.”
Ködös-szürke
Szörnyű léptekkel vonaglott előttem, mint aki a végét járja már. Haláltánc ez, dance macabre. Így, halálhörgést halogatva, hallgatva, ballagva lépek át ösvények keresztjén. Túl a zen-nen lelki fröccs a mámor, máskülönben átok. Bántó a látó, mert ártó a mezítelen igaz', és még így sem lehet hamis, ami illúzió. Ami illúzióm. Lélektelen viaszpötty a bátorság, s végtelen, nem félek, és nem is áramlom tovább az árral, csakis a színtiszta homály-bájjal. Lénye egésze a Szép.
Majdnem valami
Árnyak. Legyek. Fél-kész emlékezet.
Átbeszéltem feletted.
Átbeszéltél felettem.
Lelkeden ezüstfoltok. Füst-játék a fényben.
Háromszor estünk egymásba.
Háromszor estünk egymásba.
Ütemtelen hangok. Formáltlan zaj. Fények.
Hervad a szíved.
Hervad a szívem.
Nélkülünk és velünk lázas a Hold és a Csillagok.
Szabadon szerethető szerepre untál.
Szabadon szerethető szerepre untam.
Tüdőgyulladás. Félig megélt homály.