Anya-szövegek

tehénbőgés, fűnyíró

a jelenség, amikor a falun felnőtt hatvanas anyám meg én ülünk a teraszon egy agglomerációbeli kisvárosban, és valami furcsa hangra leszünk figyelmesek. először nehezen beazonosítható.
– hát ez mi volt? – kérdezem.
– egy tehén – mondja anyám.

a faluban (ami kisváros) négy-öt évvel ezelőtt adta el a tehenét az utolsó család, akiktől gyerekkoromban hordtuk a „bocimeleg” tejet. a valóban tehénbőgésszerű zaj újrakezdődik, de ezúttal folyamatossá válik néhány másodpercre.

anyám bólogat:
– igen, ez tehén.
én nevetek:
– anya, ez fűnyíró!
– hát. kinézhetnél, hogy nem szállítanak-e itt teheneket, mert Ráckeresztúrról, a tejüzemtől csak nem hajtották ide őket a Béke utcába...
a hang abbamaradt. nem tudtunk megegyezni, hogy tehén volt-e, vagy pedig fűnyíró.

Kanadában egy fogtechnikus ámokfutó

most gondold el, beöltözik rendőrnek és úgy lövöldöz az utcán. ott nincsen most vírus? meg hogy tud leteríteni annyit futtában… mocskos, gyilkos hülye. hát mit ártottak neki? bíznám rá a fogamat… – ezen a ponton kitör belőlünk a jóízű kacagás. – akartam egy kis hangulatot csinálni – mondja.

sáskajárás

(Péter, a kőszikla c. film nézése közben, tíz csapás Egyiptomban rész) nézd meg, ezek a sáskák, ezek mindent lerágnak, ha egyszer valaki idehozza őket, és biztos, hogy ide is hozza! berakja egy zsákba, elég abból pár is, leeszik az összes kertet, mindent a kertben meg a hegyen…

karantén

értettik, a nyavalyát, ha rájöttek volna az értékekre az emberek a karanténban, akkor nem szaladgálnának itt előttünk az úttesten, mint akinek az eszit kivettik, fogják ezek megérteni a csudát, hogy mi az emberi érték, az élet, amit az Isten megadott…

kézimunka

(a kanapén ülünk, mindketten szöszölünk valami varrnivalót, este fél tizenegy, apáék bent a tévénél) mi itt ám dolgozunk keményen, műszak van! – kiáltja befele.
(kuncogok)
ó, de azok a hímzések, ó, de gyönyörűek voltak, azok a varrottas kézimunkák, amiket ma mutattak a tévében! … sose szerettem kézimunkázni. én inkább kézilabdázni szerettem.