Nem telik el nap

Nem telik el nap, hogy ne látnám utolsó pillantásod, amivel búcsúzáskor betakartál,
Ha tudtam volna, hogy az lesz az utolsó, még egyszer visszafordultam volna, hogy lássam, hogy nézel rám, mikor nem figyelek,
Nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe mosolyod, határozott tűz, simogató homály, s érző sejtelem,
Minden görbéjére újjáéledek,
Mióta nem vagy, minden magára hagyott sejt elemeire esett szét,
Nem telik el nap, hogy ne hallanám szívritmusod szabad, hullámzó versét,
Merre szaval most?
Nem telik el nap, s mégis eltelik mind,
Szabadon szárnyal, kinek szívének zajára az agy csak békésen legyint,
Mindig csak eltelik,
Éberen,
A valóságból mikor kelhet fel az ember, kérdezem?