Versválogatás III.

Éjjeli dallam

Volt hajdan egy hajnali dallam,
Mely fülemben dübörgött halkan,
Azt mondta, hogy csak halljam, halljam,
Az összes érzést eme dalban.

De mit nekem egy dallam, éjjel,
Mikor démonnak vagy kitéve,
És szembenézel minden téllel,
Ami múltadnak volt az érve.

Volt hajdan egy hajnali dallam,
Mely fülemben dübörgött halkan,
Mért nem játszhattak le, halljam?

Mért nincs egy válasz sem egy dalban?
Mért jön mindegyik után éjjel?
Mért vagyok démonnak kitéve?

2021.02.06.

Szíved szólt

Most álmomat tárom eléd,
Amelyben leülök melléd,
És füledbe súgom halkan,
Miért jutsz eszembe gyakran.

Szívem fáj, ha elmész messze,
Néma üzeneted persze
Még onnan is kést szúr belém,
Ahonnan nem is sejteném.

Gyengéd hangod megnyugtat,
Kedvességed példát mutat,
Mosolyod szívet melenget,
Ez a szív téged szerethet!

Szeretlek, hisz érted halnék,
Veled örökké szárnyalnék
Nekem örömöd ajándék,
Nálad jobbat nem találnék.

Emléked már szívemben él,
S történetet arról mesél,
Hogy volt valamikor régen
Egy szép szerelem a légben.

2019

Szeretetmadár

Egy öreg fára hullott alább a zápor,
Virág nőtt, és meglátta egy égivándor.
Egy kis jégmadár volt, ki türelmesen várt,
Hiszen meglátott benne egy reménysugárt.

Óvta, gondozta és közeledett hozzá,
De a virág úgy tett csak, mintha hallaná.
Azonban a csicsergő nem tántorított,
S a napsütés láttán jobb jövőben bízott.

Sajnos a napsütéssel csak a nyár jött el,
És a virág vissza még mindig nem ölel!
Játszadozik a madárral, nem engedi,
És csak nem is sejti, hogy még megmentheti.

Jött az ősz, és a fa már nagyon elgyengült,
S a szél mellett még a levegő is lehűlt,
S egyetlen fuvallattal a növény elszállt,
Gondolata máshol, teste már messze járt.

A patak habjai között úszott a gyopár,
S először nem volt mellette a kismadár,
Nem hallotta hangját, nem hallotta bókját,
Nem látta lépéseit, várta a csókját.

A madár visszatért, s nem látta szerelmét,
Gondolta, hogy megint összetörte a lelkét,
Így nyomába nem eredt, s könnye megeredt,
A virág szándékáról megint tévedett.

Élvezte a vicceket a bölcs hernyóról,
Nem feledkezett a hideg éjszakáról,
Tetszett a táncban a bizonytalansága,
S a mosolya gondolatát is imádta.

Nélküle nem volt érdemes léteznie,
S muszáj újra karjai közt éreznie!
Mert már az a csodálatos hegyi virág,
Számára az egész csodálatos világ.

Repül, hasít, megállás nélkül keresi,
Sehol semmi nyoma, s azt gondolja, ennyi,
Amikor meglát egy szépséget a folyóban,
De látja azt is, hogy a folyó fogyóban,

Érte repül, közeleg a szikla széle,
A növény úgy érzi, hogy már itt a vége,
De még elkapja őt szárnyas megmentő,
Viszont a víz hőmérséklete dermesztő,

Partfelé menet, madár tolla megmeredt,
Utolsó erőjével, virág téged mentett,
Hogy még más is láthassa a szép szemedet,
S közben remélte, hogy soha nem feleded!

2019

Nyugati szél

Messzi tenger szélén állva,
Egy Nyugati szélre várva,
Küzd állva egy árva gyáva,
Eljön Nyugat szele hátha.

Nyugat szele nélkül gyáva
Nem épít magának házat,
Saját sírját lassan ássa,
Minden nap vár másik százat.

2021.02.06.