Ember, Mindenki

ember

akárhányszor térdre esel kénytelen vagy felállni
nem várhatsz csodára a jó utat neked kell
s ajánlott megtalálni nem baj ha nehéz
mert akadályok gördülnek eléd ez ilyen
az élet maga mert nélküle nem lenne értéke
se neked se nekem s ha magamba néznék
nem látnék semmi csillogót csak ócskaságot
mit sokszor látok ha orcámat pillantom meg
egy árokparti pocsolyában pedig mondták
szeresd magad ott kezdődik minden de azt
nem mondták hogyan kell mert nem egyszerű
nem lehet tanulni de nem is így születsz a hamuból
hogyan szítasz újra tüzet hogyan építesz várat
ha nincs alapanyag hogyan lesz jó a jövő
ha a ma hallgatag hogyan szeress kérdezem én
hogyan nevess ha a szemed könnyekkel teli
hogyan nézhetsz rá ha nem engedi
érdekes érzések támadnak mert érted él
lelkedbe véste útját amikor tűzön s vízen
átkeltél hát emlékezz azokra a napokra
mikor kívántad őt a pokolra s mégis
utolsóként nyújtott kezet rád mosolygott
hisz ő szeret mert kitartó hűséges s tudod
milyen olyan mint aki te voltál pár éve
mikor még nem volt mindennek vége
még hittél bíztál szerettél selymes kezeddel
másoknak segítettél hát akkor nézd végig utadat
nem lehetsz gyáva tudjuk mindennek megvan az ára
törj előre ha elesel állj fel mert ilyen egy valódi
küzdeni akaró de nem mindig boldog ember

mindenki

mindenki megteszi mert azt hiszi lehet
hogy rám hangot emel s eltemet
a múltban hagy némán elfeledve
de a sebek ezzel nem lesznek befedve
eltakarhatod de nem tűnik el mert
idő meg tér kell neki s talán ha
szerencséd lesz majd elmúlik
múlna gyorsabban de élvezi hogy
kínoz s újra meg újra fájdalmat okoz
mindenki tudta mégis megtette
szárnyait letörte de nem feledte
hogy mulandó a lét s így nézz rájuk
mert mindenki érzi lelki hiányuk
azoknak a dolgoknak mik nincsenek
már rég veszni hagytuk a kincseket
s most én mit tegyek nem vagyok más
csak egy nincstelen mindenki nevet
rám ragasztottak sok csúf nevet
nem szóltak nem hívtak csak vad
tekintettel vicsorogtak fekete lepel
alá bújtak mint maga a kárhozat
ki gondosan számol vissza mert
várja a halálodat s te nem tudsz
mit lépni ez az érzés téged szét
fog tépni mert nem hagy majd élni
én te ő meg mindenki állj be a sorba
de ne higgy neki mert sokszor csalfa
csak belehúz a bajba őt meg kell
ismerni nem szabad viccelni mert
némán ezt súgta mindenki