Versválogatás III.

Bájtól várt mámor, majd a beteljesülés. Minden összerezonál, s ez a Minden mintha komponálva volna.
Lobbanok tőled, ha lángra – kékfényű világra
Olvadok benned, s ez olvadásban mindig hanyatlással tér a Tél.
Hangok nélkül lényed hallom, mert ha látni tiltott még a Titkot, őrzöm is én minden dalod. Így a lant nemesen.
Ürességben veszni téged – érted érzem –, nőni éned, kell, hagyom, ha hagyhatom. Mindenmentes tiszta szerelem.
Te találtattál, végül énbennem. Lenke szelek, szólamok – szívre szótag íratott.

Éjjeli csillagfény – (nyárfa)szösz

Hol fényeink összeérnek, tengersok csillag ragyog az égen. – Milyen szöszös most az éj... – mondod te.
Ez szösz. Egy olyan szösz, amely bárhol ott lehet, mert megvan rá a lehetősége; képes rá. Mi pedig képesek vagyunk ránk.