Lélegzetelállító Machu Picchu, izzó neonfény, kortárs irodalom és izomláz. Látszólag talán semennyire sem függenek össze a felsoroltak, viszont március 17-től 21-ig ezek az elemek szőtték át a Tavaszi Ifjúsági Napok programsorozatot, mely a Juhász Gyula Ifjúsági Klub szervezésében valósult meg Nyitrán.
A hét Szeles Pál Ildikó Valami (Dél-) Amerika című előadásával indult, mely során a résztvevők csak kapkodták a fejüket a zúduló vízesések, kacskaringós halálutak és a sült tengerimalacok fotói között, közben pedig ámulattal hallgatták az indián kultúrától és a káprázatos színkavalkádoktól lüktető történeteket.A keddi program, enyhén szólva, egy icipicit másfelé kalauzolta el a szórakozni vágyó egyetemistákat, hiszen egy időgép segítségével konkrétan visszarepítette őket a múlt századba. A villódzó fényekben felbukkanó merész sminkek, tupírozott hajzuhatagok és retro ruhaösszeállítások teljes mértékben uralták a Luna Disco táncparkettjét, melyet szétfeszítettek a nyolcvanas évek legkedveltebb slágereinek dallamai.
Miután kellőképpen enyhültek az időzónaváltás okozta kóros nehézségek a diákok körében, megtöltötték a következő helyszínt is, hogy Matuš Lilla, Matuš Dóra, Marton Máté és Berényi Mátyás segítségével elmerüljenek a slam poetry világában, esetleg bemutassák saját léleköntésüket, vagy meghallgassák társaik alkotásait.
Ami a korábban említett izomlázat illeti, az nem csütörtökön ütötte fel a fejét, hanem a Tavaszi Ifjúsági Napok utolsó eseményén, a röplabda- és kidobómeccsekután.. A Zobor kollégium tornatermében, a háló kifeszítését türelmetlenül várták a helyi sportkedvelők, akik a mennyezetet sem kímélve, hatalmas erőbedobással küzdöttek a csapat győzelméért, a játszmák végére azonban a jókedven és a fair play-en kívül már semmi sem érdekelte a játékosokat. Főleg nem a végeredmény.
Hogy mi is köti össze akkor a romvárosok teraszait a szaggatott farmerrel, vagy a metaforákat az alsó szervával? Természetesen a Tavaszi Ifjúsági Napok. És persze a JUGYIK.