Úgy látom, a nyugati típusú Valentin-nap ma a csöpögős filmekről, a (védekezés nélküli) szexről és az iszonyúan giccses szívecske-rózsa-cukiság témájú feleslegesen túlárazott ajándékokról szól. Mindenki tudja, hogy február 14-ét rózsaszínű szívecskével jelöljük a naptárban, de kevesen ismerik az ünnep valódi történetét.
Véráldozat, közszeméremsértés és „szaporodás mindenek felett”
A mai „szerelem ünnepének” elődje egészen a Kr.e. 6. századig nyúlik vissza. A Luperkália egy ókori római pogány termékenységünnep volt, minden évben február 15-én tartották.
A természet és a mezőgazdaság római istenének, Faunusnak, és Róma alapítóinak, Romulusnak és Remusnak szentelt ünnep hagyományai közé tartozott, hogy egy papokból álló csoport kecskéket és kutyákat áldozott fel, melyek nyers bőréből készült korbáccsal nőket kergettek a városban, hogy rájuk suhintva megtisztítsák és termékennyé tegyék őket.
Egy másik szokás szerint a nőtlen férfiak kerámia korsóban összekevert cetlik segítségével véletlenszerűen választottak maguknak párt az ünnepség idejére, akivel aztán gyakran életük végéig együtt is maradtak.
A Szent Bálint-mizéria
Na de várjunk egy pillanatot, hogy lett a pogány termékenységünnepből Szent Bálint napja?
Sokan úgy tartják, hogy a mai Valentin-nap azért esik pont február 14-re, mert ez volt Szent Bálint halálának évfordulója. Nos, egyes teóriák szerint a keresztény egyház kizárólag azért tette február közepére Szent Bálint napját, hogy „elkeresztényesítse” a pogány Luperkália ünnepét.
Hogy ezt még fokozzam, a megfelelő kérdés nem is az, hogy mikor halt meg igazából ez a bizonyos Szent Bálint, hanem az, hogy melyik Szent Bálint az „igazi” Szent Bálint. A keresztény egyház 3 szentet ismer Bálint/Valentin/Valentinus névvel, akik közül mindhárman mártírhalált haltak.
Bálint 1.0 egy római pap volt valamikor a 3. század második felében, és II. Claudius császár végeztette ki, miután kiderült, hogy illegálisan esketett keresztény fiatalokat „a szerelem nevében” – a császár ugyanis betiltotta a házasságot a fiatal katonák körében, mert az „elterelhette a figyelmüket” hivatásukról. Bálint 2.0 halálát szintén II. Claudius rendelte el.
Ezzel szemben Bálint 3.0 azért végeztetett ki, mert keresztény rabokat szöktetett meg borzalmas római börtöneikből. Egy legenda szerint ő küldte az első Valentin-napi üzenetet fogva tartója lányának, mialatt börtönben volt, „a te Valentinodtól” aláírással – ez a kifejezés a mai napig használatban van a Valentin-nap kontextusában.
Bár A Szent Bálint története vitatott, minden forrás egy együttérző, hősies és romantikus alakként írja le őt.
Valentin a világ körül
A nyugati típusú Valentin-napi szokásokat mindenki ismeri, na de mi a helyzet a világ többi (nem az USA kultúrája által befolyásolt) részével?
Dél-Afrikában például a párok a ruhájuk ujjára tűzve viselik szerelmük nevét, és a Valentin-napot február 15-én tartják, éppen a fentebb említett római pogány ünnepre, a Luperkáliára emlékezve.
Norvégiában az egyik partnernek rejtélyes nyomokkal teliszőtt verseket kell megfejniük, hogy felfedhessék titkos hódolójuk kilétét.
Japánban a nők küldenek csokoládékölteményeket a férfiaknak Valentin-napon, akik ezt egy hónappal később, az úgy nevezett „Fehér napon” viszonozzák. Van egy „Fekete nap” nevű, a kontextushoz kapcsolódó ünnep Dél-Koreában a szinglik számára – melyet tudatosan a Valentin- és Fehér nap ellenpólusaként, április 14-én tartanak és a csadzsangmjon nevű tésztaétel elfogyasztásával ünneplik.
Finnországban nem minden a romantika – ők Valentin-nap helyett ún. „Ystävänpäivät” ünnepelnek, melynek jelentése laza fordításban „barátság nap”.
Spanyolországban „amerikai módon” ünneplik a Valentin-napot, viszont náluk nem ez az egyetlen szerelemnek szentelt nap az évben. Október nyolcadikán San Dionisiót (Szent Deniszt), a szerelem védőszentjét ünneplik. Ezen alkalomból számos régióban rendeznek fesztiválokat és más ünnepségeket, és a férfiak szokás szerint selyemkendőbe csomagolt marcipánt ajándékoznak kedveseiknek.
Csehországban is ünneplik a Valentin-napot, azonban „a szerelem napjaként” május elsején. Úgy tartják, hogy szerencsét hoz a pároknak, ha e napon egy cseresznyefa alatt csókolóznak. Emellett szokássá vált, hogy a szerelmesek meglátogatják a cseh költő, Karel Hynek Macha szobrát, mely egy cseresznyefaliget közelében található.
Németországban szívecske helyett a malac a menő, ugyanis az ő kultúrájukban ez az állat szimbolizálja a szerelmet és a vágyat.
A Fülöp-szigetek érdekes szokásai közé tartozik a Valentin-napi „tömeges esküvő” jelenség. A kormány ezen a napon szívesen támogatja mindazokat, akik valami miatt nem engedhetnek meg maguknak egy „önálló” esküvőt – ebből kifolyólag ebben a régióban február 14-ére esik a legtöbb házassági évforduló. Mi ez, ha nem extra romantika?
Ecetes Valentin
A Valentin-nap egyik előnye évszázadokig az volt, hogy a hősszerelmesek a visszautasítástól való félelem nélkül vallhatták be érzelmeiket a hőn áhított személynek, a viktoriánus korban azonban minden megváltozott: a 19. században népszerűvé váltak az úgynevezett „ecetes Valentin” (vinegar Valentine) lapok, melyekkel nem csak, hogy bárkit névtelenül visszautasíthattak, de arra is felhasználták őket, hogy „poénból” családtagjaikat és barátaikat inzultálják. Az üzeneteket díszítő karikatúrákra és a feladók gúnyos szavai alapján kijelenthetem, hogy igazán találó a jelenség elnevezése – biztosan csíptek legalább annyira, mint amennyire az ember orrát az ecetszag.
Történelmi csókfülke
Bár a történészek vitatják, hogy a csókolózás hogyan alakult ki – trendként terjedt-e el az összes kultúrában egy kiindulópontból, vagy függetlenül jelent meg egyszerre több helyen. Annyi biztos, hogy az első feljegyzett csók Kr.e.1500 körülre datálható, és a szanszkrit Védák feljegyzéseiben, India legrégibb írott emlékeiben leltek rá.
Később az indiai Kámaszútra (a szexualitáskultúra ősi, szanszkrit összefoglalója) egy egész fejezetet szentelt a csókolózásnak, és a csókok különböző fajtáinak.
Egy csók azonban nem csak romantikus szándékú lehet – a történet szerint Júdás éppen egy csókkal fedte fel Jézus kilétét, ezzel árulva el őt 30 ezüst fejében.
Sokan úgy gondolják, hogy a történelem egyik leghíresebb csókja az ikonikus 1945. augusztus 14-én lencsevégre kapott „tengerészgyalogos csókja”. A katona a Japán feletti győzelemtől örömittasan alig fért a bőrébe, így megfogta az első nőt, aki a keze közé került, és megcsókolta. Kevesen tudják azonban, hogy a fénykép elkészülte után a „lekapott” nővér egy (talán megérdemelt) pofonnal hűtötte le a heves férfit.
Az első filmre vett csók May Irwin és John C. Rice színészek közt csattant el 1896-ban, hatalmas felháborodást keltve a médiában. A Csók című rövidfilmet New Jersey-ben forgatták Thomas Edison stúdiójában újraalkotva a New York-ban játszott színdarab zárócsókját.
1977-ben egy Ruth van Herpen nevű hölgy megcsókolt egy monokróm Jo Bear festményt az Oxfordi Művészeti Múzeumban, vörös rúzsfoltot hagyva az alkotáson. Az eset bíróság elé került, melynek kihallgatásán Ruth ezt mondta: „Olyan hidegnek tűnt. Csak azért csókoltam meg, hogy feldobjam.” Mindezek ellenére a bíróság a helyreállításai költségek kifizetésére kötelezte őt.
Az első azonos neműek közt filmvásznon elcsattant csók Peter Finch és Murray Head színészekhez köthető, és az Átkozott vasárnap (Sunday Bloody Sunday) című film forgatásán történt meg. A felvétel közben azonban valaki a rendezőre kiabált. A forgatókönyvben eredetileg csak egy ölelés szerepelt, így nem meglepő, hogy Finch felesége megrökönyödésében nem tudta türtőztetni magát. Peter Finch, mikor a csókról kérdezték, csak annyit mondott: „Angliáért tettem.” – heteró színészként „hazafiasságáról” viccelődve.
1979 júniusában, az NDK (Német Demokratikus Köztársaság) fennállásának 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen került sor a valaha volt egyik legikonikusabb (elvtársi) csókra a keleti blokk két államfője, a szovjet pártfőtitkár, Leonyid Brezsnyev és a NSZEP (Német Szocialista Egységpárt) központi bizottságának főtitkára, Erich Honecker közt. Bármilyen meglepőnek is tűnhet ez a momentum (még így, majd’ 50 és távlatából is), a férfiak közötti elvtársi ölelkezés-puszilkodás hagyomány, mely a szláv ortodox egyházhoz köthető. Ez az én személyes kedvencem.
Galentin-nap
Igen, jól olvastad, és nem, ez nem egy elírás. A Galentin-nap (Galentine's Day) egy nem hivatalos ünnep, amit minden év február 13‑án tartanak a női barátság elismeréseként.
Az ünnep a Városfejlesztési osztály (Parks and Recreation) című amerikai sorozat forgatókönyvíróinak fejéből pattant ki, és ennek hála terjedt is el. A kifejezés egy meglehetősen egyszerű szóösszevonással keletkezett: „gal” (angol szlengkifejezés, mellyel lényegében egy nőnemű „haverra” szokás utalni) + „Valentine’s day” (Valentin-nap).
Ezen a napon a barátnők valamilyen közös programot szerveznek, vagy csak „együtt lógnak”, hogy megünnepeljék barátságukat.
Bálint-napi magyar szokások
Noha az ünnep még viszonylag „újnak” számít a magyar kultúrában, több hiedelem is kapcsolódik hozzá.
Ilyen például, hogy ha egy hajadon ezen a napon verebet lát, szegény emberhez fog hozzámenni, de boldog lesz – ha azonban egy tengelice repül át felette, akkor gazdag férfi felesége lesz, de szomorú.
Ha egy fiatalasszony Bálint napján félbevág egy almát, amennyi magot talál benne, annyi gyermeke fog születni.
Bálint-napon a hiedelem szerint babérlevelet kell a párna alá tenni, így a fiatal leány megálmodja a jövendőbelije nevét.
És végül, de nem utolsó sorban a magyar szokások szerint Bálint-nap reggelén a szerelmes csók szerencsét hoz.
Következésképpen:
Nem tudom, mi tartja egyben ezt az instabil alapokra épült marketing-atomfegyvert, de abban biztos vagyok, hogy nem a Szentlélek az. Az ünnep kusza történetének ismeretében kicsit abszurd századszor is elindítani a Valentin-nap című filmet, de ez sem tántorít el attól, hogy minden pillanatát élvezzem – nyálas, közhelyes és imádnivaló, mint mindig.
Kövess minket
Minden jog fenntartva © 2022