„Időzítés beállítva" – ilyen volt 40 nap közösségi média nélkül

„Időzítés törlése” – nyomok rá a gombra április elsején, negyven nappal azután, hogy a kihívást elkezdtem. Úgy döntöttem ugyanis, hogy idén nem fogom használni a közösségimédia-platformokat a böjt időszakában.

Te, aki ezt most olvasod, rögtön eszedbe juthat, hogy „hát de láttam én a Csóka Zsófitól posztot, mit teszi magát, hogy böjtölt”, ami igaz is, úgyhogy az elején leszögezném, hogy ez nem egy radikális „social media detox” volt. Február elején írtam magamnak egy listát, hogy mit engedek magamnak meg és mit nem (például a posztolás, YouTube-videók nézegetése és az 5 perc pinterestezés mellett zöld pipa volt), elsődleges célom pedig az volt, hogy a görgetésről szoktassam le magam, ami korábban egy-egy egész estényi szabadidőmet töltötte ki. Angolul van rá egy találóbb kifejezés: „mindless scrolling” („esztelen görgetés”), ami pontosabban írja le, miről is szerettem volna leszokni.

Korábban valahol azt hallottam, pont 40 nap kell ahhoz, hogy egy-egy új szokást beiktassunk az életünkbe. Így február 14-én 5-5-5 perces időzítést raktam a Facebookra, az Instagramra és a Pinterestre, mivel ezeket a közösségimédia-platformokat használom a legtöbbet. A legnagyobb „bűnös” az én esetemben a középső volt, de kár lenne az Instagramra kenni ezt a jelzőt, ha mindenki tudja, hogy igazából a felhasználó dönti el, mivel mennyi időt tölt.

A görgetéssel az a legnagyobb gond, hogy az ember rutinból csinálja, az unalom vagy a fáradtság elűzéseként, viszont gyakran megesik, hogy végül az egész estéje azzal telik, hogy rövid videókat néz. Én pedig ezt az időt szerettem volna valami mással tölteni. Életem legnagyobb plot twistje volt, hogy nem is szenvedtem közben. Meggyőződésem volt ugyanis, hogy közösségimédia-függő vagyok, és majd biztosan időnap előtt ki fogom törölni az időzítéseket, és félbehagyom az egészet. De nem így történt.

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a görgetés eredendően káros, szerintem igenis, szüksége van az embernek arra, hogy csak úgy „kikapcsolja az agyát”, és ártalmatlan tartalmakon szórakozzon. Csakhogy engem ez az utóbbi időben eléggé untatott, valószínűleg ezért is élveztem annyira ezt a kihívást. És hogy mi mindent lehet „agykikapcsolásként” csinálni?

Az első pár hétben találtam rá Leiner Laura pár éve megjelent trilógiára, az Iskolák Országos Versenyére, amit használtan, összesen 15 euróért meg is vettem, és ugyanennyi nap alatt el is olvastam. Kiadványszerkesztő szakos diákként ugyanis paradox módon szabadidőmben nem sok kedvem van olvasni, mivel az egyetem miatt egy csomó kötelező tanulmány, regény vagy vers van, amit „magamévá kell tennem”, de így az estéim felszabadultak. És Leiner Laura könyvei abszolút kitöltötték azt a rést az agyamban, amit a görgetés szokott: nem kellett elemeznem (bár az így is megtörtént), beleélhettem magam a cselekménybe, szurkolhattam szereplőknek, abszolút olyan volt, mint tinikoromban. Ez a szokás már annyira beépült a napi rutinomba, hogy a „detox” után is folytatom.

Letöltöttem a Super Mario Run nevű játékot az iPademre, és annyira nosztalgikus volt futkározni a kis, piros sapkás karakterrel, hogy nem sokkal ezután egy – pár éve vágyott – Nintendo Switch készüléket is beszereztem, így egy régi-új hobbival is gazdagabb lettem.

Ezeken kívül pedig főleg gondolkodtam, hangozzon ez bármennyire is furcsán. Ötleteltem verseken, cikk- és receptötleteken, írtam egy csomó dolgot a telefonom „jegyzettömbébe”. Máskor meg játszottam a macskámmal, és közelről megfigyeltem textúrákat: a jógamatracé volt a kedvencem. Bár ez tényleg úgy hangzik, mint valami végső elkeseredettség, valójában nem volt az. Az egyik ilyen „detoxra” felkészítő videóban elmondták, hogy a görgetés csupán az „olcsó dopamin” után való sóvárgás. Amint ezt a szokást elhagyjuk, megtapasztaljuk a valódi boldogságot. A valódi boldogság pedig gyermeki: a minták érdekesek, az ételek finomak, az ember játékos (és most mindegy, hogy Nintendóról vagy macskáról beszélünk-e). És boldog.

„Időzítés törlése” – nyomok rá a gombra április elsején, tudva azt, hogy ezt bármikor megtehettem volna a 40 nap alatt. De nem tettem.