Pár hete egy, számomra éles hangvételű cikk jelent meg a világsajtóban. A Harry Potter-filmek sztárja, Miriam Margolyes, a Pomona Bimba tanárnő szerepét alakító színésznő durva kritikát fogalmazott meg a film- és a könyvsorozat rajongói kapcsán. Állítása szerint komolyan aggódik azokért a felnőttekért, akik még mindig, a mai napig a filmek és könyvek világában élnek, Harry Potter tematikájú esküvőt terveznek, és gyermeki lélekkel rajonganak a varázslóvilág iránt. Rajongóként én is megilletődve olvastam ezen sorakat, bődületes sületlenségnek gondolva a színésznő szavait. Az interjú megjelenése óta azonban már eltelt pár hét, így volt időm bővebben gondolkodni rajta...
A legelső könyv, amely a Harry Potter és a bölcsek köve címet viseli, 1997 nyarán jelent meg a brit könyvesüzletek polcain, ezzel elindítva a világszintű „Harry Potter-hullámot”. A magyar fordítást két évvel később, 1999-ben adták ki, és gyorsan rengeteg rajongót szerzett: gyerekek, fiatalok milliói vették kezükbe, és szívták magukba a varázsvilág minden egyes precízen kifejlesztett részletét. A könyv fiatalok ezreivel szerettette meg az olvasást.
A nagy sikeren felbuzdulva a 2000-es évek elején a Warner Bros. stúdió berendelte a könyv filmadaptációját, melyben elismert brit színészek szerepeltek. A film szintén hatalmas sikert aratott világszerte, így az írónő, J. K. Rowling további hat kötetet jelentetett meg. Filmekből további hét készült, mivel az utolsó kötetet két részre darabolták, hogy minél jobban és hihetőbben vissza tudják adni a könyv által adott élményt a filmvásznon. Ezen részek is óriási sikereket arattak, többek között a szlovák mozik vásznain is. Fiatalok milliói „nőttek fel” Harryvel, Ronnal és Hermioneval. Évről évre tűkön ülve várták, hogy mikor jelenik meg a következő kötet. Tehát kimondhatjuk, hogy sokak életének szerves részévé vált a könyv- és filmsorozat, akik „menedékként” használták a Rowling alkotta varázsvilágot.
Térjünk vissza az eredeti témánkhoz: túlzás vajon egy Harry Potter témájú esküvő, születésnapi parti vagy tetoválás? A jelenség nem csak Rowling művét érinti: A Gyűrűk Ura, a Csillagok háborúja, a Star Trek, a Bosszúállók, a Trónok harca és még sok más Harry Potter-kaliberű történet kapcsán kérik fel esküvőszervezők százait megszervezni egy-egy adott lakodalmat. Az én véleményem szerint a tematikus esküvő talán túlzás, viszont tetoválásom nekem is van: jobb alkaromon ott tekereg a Mardekár jellegzetes kígyója.
Nehéz felnőni ezen világ sokaságából, nehéz lezárni egy történetet, ami az ember gyermekkorát ennyire meghatározza, és egy korszakot, amely biztonságot nyújtott számára a legborúsabb napokon is. Részben tehát egyetértek a színésznő kijelentésével, mert meg kell húzni azt a bizonyos határt, ami elválasztja a realitást a fantáziától. Szerintem meg kell találni az arany középutat a rajongás és a valóság szűk, elmosódott határán.
Felnőttként az ember teljesen más szemszögből tekint az adott művekre, mint gyermekkorában. Sokkal kritikusabb szemmel olvassa őket és fogalmaz meg építő jellegű kritikát az adott könyvekkel, filmekkel kapcsolatban. Rá kell eszmélnie, hogy a körülöttünk lévő világ nemcsak fekete és fehér, hanem a színpaletta minden egyes színe megjelenik benne. Rájön, hogy az egyes karakterek is jóval összetettebbek, mint amilyennek az írónő (a Harry Potter esetében) jellemzi őket. Egy felnőtt sokkal inkább rávetíti a történetet a valóságra, és próbál vele ily módon azonosulni.
A felnőttkori rajongás már nem olyan intenzív formában jelenik meg, mind gyermekkorban. Egyetemistaként vagy éppen dolgozó felnőttként ideje sem jut az embernek egy adott könyv A-tól Z-ig való áttanulmányozására. A mindennapi kötelezettségek elveszik az idejének jókora részét és már csak minimális idő marad a rajongásra.
Végezetül pedig meg szeretném osztani, hogy mit is jelent számomra ez a különleges, varázslatos világ. Számomra egy életérzés, egy rejtekhely a mindennapi problémák elől, egy olyan világ, ahol igazán önmagam lehetek, ahol kibontakozhatok. A Harry Potter-filmek és -könyvek a gyerekkoromat szimbolizálják. Ez a történet szerettette meg velem az olvasást és magát az irodalmat is. Miatta kezdtem el angol nyelven olvasni és általa értettem meg, hogy mi is az igazi barátság, szerelem és szeretet.