Miben rejlik a Ghibli Stúdió varázsa?

A Ghibli Stúdió olyan nevet visel, amely mára a művészet és a varázslat szinonimájává vált az animációs filmek világában. Bár sokan anélkül ismerik egy-egy meséjüket, hogy hallották volna a stúdió nevét, a történetek így is képesek elvarázsolni az embereket. De vajon hogyan tudja megragadni és megtartani ennyi ember figyelmét egy egyszerű rajzfilmkészítő társaság? Vajon mitől válnak műalkotássá a meséik?

Először is beláthatjuk, hogy Mijazaki Hajao és Takahata Iszao művei olyan magával ragadó és lenyűgöző látványvilágot teremtenek, ami elkápráztat bárkit, aki csak beléjük pillant. A hangulat és az ábrázolásmód egyedi és jellegzetes, így egy Ghibli-film akár egyetlen képkockából is felismerhető. A színek kellemesek, a vonalak valós, mégis varázslattal teli érzést keltenek a nézőben – mintha apró kezek ragadnák meg az ember figyelmét, amik addig nem eresztik el a tekinteteket, amíg véget nem ér a film. Különösen nagy hangsúlyt kap a természet: a készítők az összes falevélre érkező napsugarat csodává változtatják, így mutatják be az élővilág természetes mágiáját. Elvarázsolt tájak ajtaját nyitják ki, amely saját környezetünk szépségének felkutatására buzdít. Rendkívül részletes és gondosan kidolgozott képek rajzolódnak ki a képernyőn, mindegyik elem megkapja a maga jelentőségét és pompáját, amely hozzájárul a mesék atmoszférájához és a nézőre gyakorolt érzelmi hatáshoz.

Természetesen nem ez az egyetlen ok, amiért ennyire elragadóak a Ghibli-filmek, hiszen attól, hogy valami szép, még nem feltétlen jó is. Ezek a történetek betekintést engednek a japán hagyományokba, hiedelemvilágba, mindamellett, hogy a mindennapi helyzetek és vívódások kapnak mágikus köntöst. Valódi érzelmeket és dilemmákat fedeznek fel, így sokszor érezhető az, hogy saját életünk képkockái sétálnak ki a filmekből. Gyakran központi szerepet kapnak az emberi értékek, többek között az empátia, a kitartás, az önfeláldozás és a barátság. Ezek nem csak egydimenziósan jelennek meg, helyet és időt kapnak, hogy a nézők feltérképezzék őket – ahogy a karakterek fejlődnek, egyes erények kikristályosodnak és elmélyülnek. Visszatérő elemként jelenik meg a természet és az ember közötti kapcsolat fontossága, valamint az álmok megvalósítása, de egyes mesék olyan kérdések felé is kitérőt tesznek, amelyek társadalmi és kulturális problémákat vetnek fel, lelki tusákat, mint a megbocsátás, a megbékélés, az önismeret és az identitás megtalálása.

A japán mondakör, hiedelemvilág, legendák és a mindennapi, „lelki” témák mesés keveredéséből mindegyik film egytől egyig lázálomra hajazó hullámvasutat állít elénk, persze ez is hozzátartozik a Ghibli-bűbájhoz. Talán épp emiatt képes megmarkolni, tenyérbe zárni és nem ereszteni mindenki figyelmét – a kicsiket megigézi a fantasztikum, a rengeteg mágia, az élethű állati szereplők, akik pimasz humorukkal felvillanyozzák az eseményeket, míg a nagyokat elgondolkodtatja az emberi természet sokszínűsége, az abszurd, izgalmas cselekmény és minden bizonnyal mindenki szívébe belopják magukat a kicsi, furcsa lények, akiknek tömege minden Ghibli történetben megjelenik.