A bestia születése

Ajánlott lejátszási lista:

https://www.youtube.com/playlist?list=PLVVQEnAVqKysGMLXtYTXP1O9rRznNsE0G

Delia hagyta az arcán végig folyni a könnyeket. Nem zokogott. Nem üvöltözött. Valami mégis végleg és megváltoztathatatlanul eltört benne. A konyha közepén állt. A házban sötétség, az egyetlen fényforrás a kinti közvilágitás gyér fénye volt. A ház előtt elhaladó autók jelezték egyedül, hogy az idő könyörtelenül haladt tovább. Delia odalépett a hűtőhöz és kivett egy üveg prémium vörösbort. Türelmetlenül nyitotta fel, a poharat ezen a ponton teljesen feleslegesnek találta. Remegő kézzel emelte szájához az üveget. Nagyokat kortyolt a hűs vörösborból, azt akarta, minél hamarabb csituljon el az elméje, szélsebesen cikáztak a gondolatai. Felettébb szórakoztatónak találta, hogy az érzelmeinek egyetlen fizikai tünetét csak a kezei árulták el, pedig az a vihar, ami benne kavargott, cseppet sem volt humoros. Minden erejét bevetette, hogy megfékezze önmagát és az indulatait. Érezte, ahogy leér a bor a gyomrába, majd enyhe maró érzést hagy maga után. Élvezte. Nagyon jól tudta, hogy lassan bekövetkezik az enyhülés, el fog lazulni. Gondolatban szidta magát. Három év az életéből, három átkozott év, amit elpazarolt egy semmirekellő, galád férfira. Az emlékek kezdték elárasztani az agyát, undorodott magától és végtelenül mérges volt. Hogyan engedhette eddig fajulni az eseményeket?

***

Rakodás közben egy ékszerdobozt talált Oliver ruhái közt. A kíváncsisága erősebb volt, nem tudott ellenállni a kísértésnek. Felnyitotta a díszes kis dobozt, egy gyönyörű gyűrű volt benne. Nem hitt a szemének, szeretett volna visítva ugrándozni, mint egy ötéves kislány. Boldog volt, úgy érezte ezzel teljes a világa. Ha minden jól megy, hamarosan menyasszony lesz, egyébként is csak hetek voltak az évfordulójukig, így az apró tárgy teljesen logikus volt, micsoda ajándék. Gondosan visszacsomagolta a dobozkát és mintha mi sem történt volna, folytatta a napját. A tudata mélyére süllyesztette ezt az aprócska információt.

Az évfordulójuk napján Oliver látszólagosan megfeledkezett a jeles alkalomról, ha számára nem is jelentett sokat, tudhatta volna, hogy Deliának ez mennyire fontos. Delia nem tudta, hogy mi lett volna a jobb, ha tényleg elfeledkezett volna róla a férfi vagy előáll valami puccos meglepetéssel, amit ki nem állhatott. Sok felhajtásnak és felesleges pénzkidobásnak találta a grandiózus lánykéréseket. Viszont mikor a nap hátralévő részében sem kérte meg Oliver a kezét, és nem is tett semmiféle erre utaló cselekedetet, Deliának elfogyott a türelme. Jobb megoldás hiányában kénytelen volt valahogy kiszedni Oliverből a terveit. A vacsorájukat fogyasztották, Delia egész délután a konyhában sürgött-forgott, amit egyébként cseppet sem bánt, szeretett sütni-főzni.

- Nos szívem, hogy telt a napod a munkában? – kezdte tapintatosan.

- Csak a szokásos őrültek háza, egyik ügyfél a másik után, mindegyiknek kellett valami, természetesen a lehető leghamarabb. – felelte Oliver unottan.

- Terveztél valamit az estére? – Delia egyre nehezebben palástolta a türelmetlenségét, mondjuk sosem arról volt híres, ami azt illeti, elég forrófejű volt.

- Nem hiszem, eléggé fáradt vagyok, szerintem hamarosan megyek aludni.

- Nem szeretnél kivenni pár nap szabadságot? Az utóbbi időben minden nap túlórázol, gyakran hétvégén is bejársz vagy valami céges rendezvényen kell lenned.

- Mire szeretnél ezzel célozni? Nincs energiám a hülyeségeidre.

- Csak azt mondom, hogy hetek óta nem töltöttünk el minőségi időt egymással, és egyébként is ma volt az évfordulónk. – Delia tagadhatatlanul ideges volt, igyekezett a tőle telhető legjobb mértékben kontrollálni a haragját.

- Basszus, annyi minden van most a cégben, hogy teljesen kiment a fejemből, majd kárpótollak. Viszont tényleg fáradt vagyok, jobb lesz, ha ledőlök. – Oliver hanyag modora csak még jobban szította haragját, kezét ökölbe szorította, a fogait szorosan összezárta, igyekezett nem elveszíteni a hidegvérét.

- Rendben – az állkapcsa megfeszült, míg kurtán kimondta, ezt az egy szót. Ennyi telt tőle. Nem szeretett volna hálátlannak tűnni, hisz Oliver keményen dolgozott, pláne az utóbbi hónapokban. Igaz nem ment neki rosszul az üzlet, nem kellett szűkölködniük semmiben, tudta, hogy élettársa a nagyobb jutalom érdekében áldoz ennyi időt manapság a munkájára. Oliver jobb életet szeretett volna a családjának biztosítani, ami jelenleg csak Deliát érintette, de reménykedett benne, hogy hamarosan elkezdik tervezgetni a gyerekvállalás kérdését. Kicsit jobban megnyomja a karrierjét, addig míg bírja a hosszú munkaórákat és a kevés alvást. Vagyis a kapcsolatuk elején ezeket az ambiciózus terveket osztotta meg vele a férfi, igaz, kicsit mindketten ittasak voltak.

Oliver távozott az étkezőből, Delia a gondolataiba temetkezve elrakodott a vacsora után. Nem akarta belátni, de hetek óta volt egy olyan érzése. hogy a párja szeretőt tart. Reménykedett benne, hogy csak neki ment el a józan esze és nincs igaza. De egyre jobban kezdett gyanakodni. Elszánta magát, résen lesz és utána jár a dolognak. Élt benne a remény, hogy nem neki lesz igaza.

Az első nyomokra nem is kellett sokáig várnia. Pár napra rá, mikor a férfi hazatért és megölelték egymást, egy hosszú szőke hajszálat húzott ki az ingje gallérja alól, mindezek után egy virágos női parfüm csapta meg az orrát. Semmi esetre sem lehetett az övé, gyűlölte a virágos illatokat, inkább a fás, markánsabb parfümöket szerette magán viselni. Delia szóra sem méltatta, elraktározta az elméjében. Másnap kicsit nyúzottan ért haza a férfi, mondhatni még szórakozottnak is tűnt, ami az ő összeszedett és precíz temperamentumától eléggé távol állt. Delia megjegyezte volna, hogy ismét késett, de annyira rendszeressé vált a férfinál a többórás késés, hogy az volt a csoda, mikor időben érkezett. Delia is látta a kapcsolatukban beállt változást, Oliver szinte soha nem volt otthon, még hétvégén sem. Delia hiába dolgozott hétközben és végezte el a mindennapi házimunkát, már hétvégén sem látta a férfit. Abba kellett hagynia, hogy állandóan mentegeti a furcsa viselkedését. Elkezdték váltani egymást az ágyban, mikor a férfi hazaért és ledőlt aludni, kicsivel később Delia felkelt és elkezdte a napját, szerette a kora reggelek hangulatát, egyébként is sokkal produktívabb volt a nap első felében. Majd fordítva, mikor Delia nyugovóra tért volna, a férfi sosem volt otthon, vagy csak futólag tért haza, aztán sietett is tovább. Azt, hogy kövesse, még ő is soknak találta, viszont eljött az az idő, amikor ez sem tántorította vissza többé. Eleget tűrt, egyre hajthatatlanabb lett, szomjazott az igazságra. Ahogy a férfi egyre trehányabb lett azt illetően, hogy eltűntesse a nyomokat, úgy növekedett Deliában a vágy, hogy végre véget vessen ennek a nevetséges színjátéknak. Elege volt, hogy csak így kiszolgáltassa magát és vesztegesse az idejét. A férfi már rá se nézett, beszélni sem lehetett vele az utóbbi időben.

Delia megvárta, míg Oliver beszáll a fekete Mercédesébe, sietősen kitolat majd elhajt. Delia gyorsan copfba kötötte hosszú, fekete haját, megragadta a saját autója kulcsát és a telefonján megnyitotta a GPS-t, amit a férfi telefonjára is telepített. Tudta, hogy amit tesz, nem helyes, sőt törvénybe ütközik, de túlságosan kétségbe volt esve, hogy érdekelje. A város másik felében, egy kertes, kis ház előtt állt meg Oliver. Delia tisztes távolságban leparkolt és végignézte, ahogy Oliver üdvözlés gyanánt szájon csókol egy magas, szőke nőt. A nő igazi természetes szépség volt. Delia nem tartozott ebbe a csoportba, átlagos, kissé alacsonyabb magasságával és törékenynek tűnő, ámbár fit alkatával, sohasem tudta volna felvenni a versenyt a modellekkel. Szeplők tarkították az arcát, zöld szemei a fenyőfák tüskéinek színében pompáztak. Fehér bőre erős kontrasztot alkotott a sötét hajával és éles arcvonásaival. Delia tisztában volt a kinézetével, reménykedett benne, hogy az általa képviselt értékek jobban fognak számítani, mint a kinézete. Az erkölcsi iránytűje többségében helyes utat mutatott számára, ami kárpótolta. Kétség sem fért hozzá, hogy az az erkölcsi iránytű igencsak elferdült az utóbbi időben, de még maga sem döntötte el, hol kezdődik az őrültség és hol a józan ész. Észre sem vette, hogy már tíz perc is eltelt, mióta Oliver eltűnt a bejárati ajtóban a szőke nővel az oldalán. Úgy vélte, bármi is zajlik a ház falai közt, éppen elég ideje volt kibontakozni a dolgoknak. Kiszállt az autójából, egyenesen a bejárati ajtóhoz ment, és minden hezitálás nélkül benyitott. Folytot hangok hallatszottak az emeletről, mintha csak az elméje autópilótára váltott volna, követte a hangot. Nem gondolkodott, benyitott a szobába. Oliver szőke haja kócosan és izzadtan tapadt a homlokához, szaporábban vette a levegőt, épp valami disznóságot súghatott a nő fülébe, mivel az elkezdett vihogni. Mindez pár másodperc volt, Oliver felkapta a fejét, mintha csak érezte volna, hogy valaki nézi. A férfi óceánkék szemei az ajtóban álló nő zöld íriszeibe mélyedtek. Delia nem szólt semmit, torkára forrott minden szó, tudatosította az eléje tárult bensőséges, szemérmetlen jelenetet. Rezzenéstelen arccal, aprót bólintott, sarkon fordult és elkezdett visszasétálni az autójához. Nem rendezett jelenetet, pedig nagyon is jogosan kikelhetett volna magából.

Annyira ostobának érezte magát, pedig nagyon jól sejtette, hogy a férfi félrelép, de szembesülni a ténnyel más volt. Az elméje teljesen átváltott automatavezérlésre, nem érzékelte a környezetét, ráadta a gyújtást az autójára és hazahajtott. Minden átértékelődött benne. Miután hazaért, egyenesen a konyhába vette az irányt, nekidőlt a pultnak és csak bámult maga elé, igyekezett felfogni az eseményeket. Legalább tíz perccel később Oliver viharzott be a házba. A ruhái a szőke nőcskétől bűzlöttek, feltehetőleg sietősen öltözhetett, mivel a nadrágjában az öv túl laza volt, a cipője nem volt bekötve és az ingje is félre volt gombolva, ez miatt pár helyen magányosan árválkodtak a gomblyukak. Jobban szemügyre vette a férfit, aki csak szótlanul állt előtte a konyhaajtóban. Oliver nyakán és a kulcscsontjánál láthatóan elkezdett foltokban lilulni a bőr, a szöszi biztos harapós kedvében volt. Delia röhejesnek találta a helyzetet, ahogy Oliver egyhelyben áll és bámul rá. Nem tudta, miben reménykedik a férfi. Jobban belegondolva talán abban, hogy rossz álom az egész és még véletlenül sem bukott le előtte. Oliver minduntalan csak ácsorgott, ő pedig üveges tekintettel nézett a férfira. Az összes érzelmét elzárta, abban a pillanatban, mikor pár órával ezelőtt bekapcsolta a GPS-t, hogy követni tudja Olivert. A férfi szólásra nyitotta a száját, majd összezárta ajkait, végül beszélni kezdett, igyekezett lágy hangnemet megütni, tapogatózott, hogy Delia mennyire lehet kiakadva.

- Édes, tudod jól, hogy csak téged szeretlek, Elis nem jelent a számomra semmit. – a szeretlek résznél Delia félmosolyra húzta a száját, legalább fél éve nem mondta ki ezt a három szótagot, most pedig milyen könnyen dobálózik vele. Még mindig sokkban volt a felfedezés miatt, az egyetlen, amit érzett, a harag volt. – Tudom, hogy meg tudjuk beszélni, ezt a kis bukkanót, helyre tudjuk hozni, ezt a káoszt. Tudod, mert mi vagyunk Oliver és Delia, a fergeteges kettős. Elválaszthatatlanok örökké.

- Bármennyire is szórakoztat a szenvedésed, végeztünk. Nem akarlak többet látni. – Még Delia is meglepődött mennyire könnyen és ridegen mondta ki a szavakat egymás után. A férfi lassan közeledni kezdett felé, szerette volna megsimítani a kezével az arcát, de már a gondolattól is undorodott, hogy ez a lény, aki egykor a világot jelentette számára, hozzáérjen. – Bármit is tervezel, nagyon ajánlom, hogy tartsd a tisztes távolságot tőlem, imádkozz az Istenedhez könyörületért, mert tőlem sohasem fogod megkapni.

Oliver hátrált két lépést, a színtiszta sokk tükröződött az arcán, nem számított arra, hogy a nőnek van egy sötétebb oldala, nem tudta hova tenni. Deliának sok tartaléka volt, igaz a legsötétebb énjét nem engedte szabadjára mióta együtt voltak, hisz a férfi hozta meg életébe a nyugalmat és az állandóságot, de most ez is szertefoszlott. Eljátszotta a bizalmát, elárulta őt, ennél nagyobb bűnt ellene nehezen tudott volna elkövetni. A gondosan összeforrasztott maszk, amit eddig viselt, a ragasztásnál megrepedezett. Az önkontroll, amit egész eddig birtokolt, a láncok, amik lekötötték az igazi valóját, elszakadtak. A maszkja repedéseiből elkezdtek a felszínre szivárogni eddig elfojtott érzései. Deliából feltört a legösztönösebb énje, aminek a túlélését köszönhette akkor, mikor a mindennapjait csak a sötétség töltötte ki. Nem volt fény, nem volt menekvés, azok a hosszú, borzalmas évek megnyomorították a lelkét. Az erőszak és a tomboló düh volt az egyetlen kapaszkodó, semmi más nem maradt belőle. A lelke volt az ára a túlélésnek. Most ugyanazzal a tajtékzó tekintettel meredt Oliverre, mint azokban a kritikus pillanatokban, mikor mindent felégetett abban a lepusztult házban, ahol a drogfüggő anyja és alkoholista nevelőapja kegyetlensége azzá tették, ami. A férfi, aki a világot ígérte számára, mégis elárulta őt. Oliver nagyon jól tudta, hogy a nő bizalma nagyon törékeny, ha visszaél vele, annak következménye lesz. Igazság szerint, alábecsülte a nőt, nem hitte, hogy bármire is képes lenne egy nagyobb hisztin kívül. Delia elméje csak vörösből és feketéből állt. Harag, vérszomj, bosszú és elégtétel. Annyira naivnak gondolta magát amiatt, hogy bízott a derűs végkifejletben.

- Jó, úgy látom szükséged van egy kis időre, holnap megbeszéljük. Ma a kanapén alszom.

- Drágám, nem érted. Nincs miről beszélnünk, jobbnak találtad más nőkben keresni az élvezetet és a kielégítést, most pedig viseld a következményét. Figyelmeztettelek, nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy megalázzanak. Te is nagyon jól tudod, hogy túl hosszú ideig éltem mások jóindulatának kiszolgáltatva. Nem tűröm többé, legfőképp tőled nem. Egy esélyed volt és te mégis behódoltál az élvhajhászásnak. Takarodj a házamból és ezt vedd első felszólításnak, a harmadikat nem fogod megköszönni.

Olivert szemmel láthatólag elfogta a halálfélelem, megrémítette a Delia személyiségében és hangnemében történő éles váltás, a nő, akit évek óta ismert a légynek sem tudott volna ártani. Tény, hogy Delia gyerekkorában éveken keresztül tűrte a mentális terrort, ami néha tettlegességig fajult, de ő csak a kedves és odaadó oldalát látta a nőnek. Nem volt árulkodó jele a nő szeszélyes hajlamának, Oliver fejében mégis harsányan szólt a veszélyt jelző sziréna. Tudta, hogy amilyen gyorsan csak lehet, minél messzebbre kell rohannia a nőtől, mert a haragját nem biztos, hogy túléli. Oliver, amilyen gyorsan csak tudta, összepakolt pár napnyi ruhát és elviharzott a házból. Felesleges lett volna ellenkeznie, hogy őszinte legyen, nem is tartotta jó ötletnek. Elszúrta, lebukott. Annak örült, hogy legalább csak Elissel való viszonya látott napvilágot. Remélte, Delia sosem szerez tudomást az igazságról, hogy mennyi nővel folytatott viszonyt az elmúlt időszakban. Mondjuk ő sem tudta volna pontosan megmondani, kicsit elszaladt vele a ló, csak mert megtehette. Igaz, nem volt már olyan jóképű, mint a húszas éveiben, de a karizmájának egy része megmaradt, és amíg csak lehetett, szerette volna ezt kihasználni. Nagyon jól állt anyagilag, külföldön több számlája is volt. Lehet a kapuzárási pánikja kicsit alaptalan volt és korai, de túlságosan sok izgalommal töltötte el őt a sok settenkedés és a Delia háta mögötti tervezgetés. Élvezte, hogy sokkal okosabb volt a nőnél. Csak hitte, hogy felsőbb rendű nála, legvadabb álmában sem gondolta volna, hogy egyszer majd az önbizalma és az elfogultsága okozzák a vesztét.

***

Másnap reggel Delia enyhe fejfájással és egy visszavonhatatlan elhatározással ébredt fel, a biológiai apja nyomdokaiba lép. Bevett egy fájdalomcsillapítót, majd leült és elkezdte kidolgozni a tervét. Életében egyszer találkozott az apjával, méghozzá a végzetes este után, ahol a tűz nemcsak a régi otthonának nevezett patkánylyukat égette fel, de anyját és nevelőapját is. Derek, az apja, magas, izmos, sötéthajú férfi volt, valószínűleg már negyven után járhatott akkortájban. Mint kiderült, Derek szemmel tartotta a lányt, segített neki eltüntetni a bizonyítékokat, rutinja volt benne. Majd nyomtalanul eltűnt. Fejvadász volt, nagyon is jártas volt a sötétségben. Delia Blackfoxnak a törvény és a hivatalok szemében meg kell halnia. Csak akkor járhat sikerrel, ha a valódi személyazonossága semmivé válik. Szerencsére a múltjából épp elég embert ismert ehhez, a valódi apjával eltöltött rövid idő alatt sikerült néhány hasznos kapcsolatot kialakítania az alvilágban. Egy hónapjába telt a tervét véghezvinni. Eladta a házat, kizárt minden érzelmet, csak az elhivatottság maradt. Hazudott volna önmagának, ha azt állította volna, hogy mindent sikerült kizárnia, tomboló haragja makacsul a húsába vájta karmait, irányította őt, de ott volt a megbánás, a sértettség, a csalódottság és megannyi más, erőteljes érzés. Delia engedte, hogy feleméssze őt a sötétség, ami ellen annyi éven át harcolt. Nem volt már többé vesztenivalója, az érzelmei egy bombabiztos ládikóba zárva lapultak meg a tudata mélyén. Egy fejvadász lánya volt, az ereiben ott lüktetett a ridegség.

Becsatlakozott a Törvényen Kívüliek Bandájába. Egy éves, intenzív kiképzés után már ő is állandó helyet kapott a nagy asztalnál, ahová másoknak évekig tartott eljutni. Vér tapadt a kezéhez, a lelkéhez, az egész lényéhez. A vérszomja nem csillapodott, ez volt számára a legközelebbi dolog az otthon érzetéhez. Olyan hosszú ideig nyomta el magában ezt a nagyon is önkéntelen hajlamot, hogy most megtorlást követelt. Az a káosz, amiben felnőtt, olyannyira a részévé vált, hogy már csak a sötétségben lelt nyugalomra. A hétköznapi derűs dolgok, nem adtak számára enyhet, feloldozást vagy örömöt. Kit akar áltatni, azt sem tudta, mi az az öröm. Talán soha nem is tudta, csak elhitette magával, hogy bizonyos érzelmek kavalkádja lehet az öröm. A derű és az önfeledt szabadság feleslegessé, értelmetlenné váltak számára. Nem volt konkrét stratégiája, ösztönösen mészárolt. Az emberek megérezték az őt körbe vevő aurát, tartottak tőle. Nem voltak bizalmasai, csak saját maga tudta, mi lesz a következő lépése, másnak esélyt sem adott, hogy találgathasson. A végső célja az volt, hogy levadássza Olivert és tönkre tegye, de nem akarta elhamarkodni. Nem szeretett volna semmibe forrófejűen belerohanni, egyebként is, élvezni fogja azt a pillanatot, mikor Oliver könyörületért fog esedezni a lábai előtt, amit természetesen nem fog garantálni. Az alvilágban gyorsan híre ment Delia vérszomjának, mindenki csak Bestiaként emlegette.