A Diákhálózat hozzájárulását kéri adatainak a következő célokra történő felhasználásához:

Az Ön személyes adatait feldolgozzuk, és az eszközéről származó információkat (cookie-kat, egyedi azonosítókat és egyéb eszközadatokat) tárolhatunk, felhasználhatunk az oldal stabilitásának érdekében és megoszthatunk harmadik féltől származő szoftverekkel. Amennyiben ön nem szeretné, hogy az adatait bárkivel is megosszuk, kérem ellenőrize ezen ablak beállításait.

Technikai sütik

Ezek a sütik az oldal megfelelő működéséhez szükségesek, nem tartalmaznak személyes információt

Statisztikát kiszolgáló sütik

Szolgáltatásaink fejlesztése érdekében a Google Analytics szolgáltatást használjuk, amely névtelen információkat küld az Ön látogatásáról, valamint összesített adatokat gyűjt a látogatói szokásokról, amelynek köszönhetően szolgáltatásainkat napi szinten fejlesztjük.

Sütik kezelése Elutasít Elfogadom az ajánlott süti-beállításokat

A Splatter University egy 1984-es slasher horrorfilm, amit Richard W. Haines írt és rendezett. Talán nem ő a legismertebb személy a filmiparban, viszont olyan alkotások köszönhetők neki, mint A Toxikus Bosszúálló, vagy a Soft Money. Mindenképpen megér egy misét.

Aki esetleg nem tudná mi a slasher műfaj, a horror egyik alkategóriája, amely ámokfutó sorozatgyilkosokra fókuszál. Elnevezése az angol slash (vágás) szóból származik, mivel ezekben a filmekben különféle szúró- és vágófegyverekkel gyilkolnak.

A Splatter University mindenképpen egy figyelemreméltó film, csak azt sajnálom, hogy nem kapott magyar szinkront. Érdekesség, hogy 1981-ben forgatták, azonban túl rövidnek bizonyult, ezért pár évvel később vettek fel hozzá pár pluszjelenetet.

Kép 2

Történetünk azzal indul, hogy egy William Graham nevű sorozatgyilkos megszökik egy elmegyógyintézetből. A film elején a gyilkosnak csak a lábait mutatják, ezért érdemes figyelni végig a szereplők alsó végtagjait. Megsúgom, sokat elárulnak. Három évvel később a Szent Trivians Kollégiumban meggyilkolnak egy egyetemi tanárt. Megérkezik a főszereplőnk, Julie Parker, az új professzor. Julie eléggé fiatal, ezért a hallgatók nem veszik komolyan. Az új állása mellett új lakásba is költözik. Itt van egy tipikus feszültséget okozó jelent, ahol a sejtelmes vágóképből látjuk, hogy valaki közeledik a lakás ajtajához, majd bekopog. Julie félve nyit ajtót, de „csak” az idős Mrs. Bloom, a házvezetőnő az. Azért teszem idézőjelbe a „csak”-ot, Mrs. Bloom ugyanis eléggé ijesztő, halál nyugodtan, mosolyogva beszél az újságban látott holttestről. Azt a benyomást kelti, hogy ő is lehetne a gyilkos.

Bulik, lazaság, hormontúltengéses fiatalok, pia, szerelem, minimális tanulás – így ábrázolja a film az egyetemistákat, ami azért nem teljesen adja vissza a főiskolai élet valóságát. Persze bemutat egy komolyabb témát is. Az egyik egyetemista lány, Cathy, megtudja, hogy terhes, viszont fél a következményektől, és a barátja véleményétől.

Miss Parker eközben Markkal, az egyik munkatársával randizik, és beszélgetnek a meggyilkolt tanárnőről. Mark nagyon gyanús, mivel a meggyilkolt tanárnő utolsó szava az ő neve volt. Julie előtt azonban tagadja, hogy közeli viszonyban volt az elhunyttal.

Három hét múlva végre kezdenek beindulni az események. Cathy el akarja mondani a pasijának, hogy terhes, azonban nem sokkal később megölik a lányt. Julie éjjel értesül a hírről, de nem tudja elérni Markot, szóval nyomozásba kezd.

Na de vajon ki lehet a pszichopata gyilkos, akit már a rádióban is emlegetnek? Talán Mrs. Bloom, a furcsa házvezetőnő? Cathy pasija? Esetleg a gyanús Mark? A film végét nem fogom lespoilerezni, de annyit elmondhatok, hogy meglepő fordulatokat tartogat.

A Splatter University határozottan egy pörgős, jó sztorival rendelkező film. Tény, hogy eléggé elcsépelt a történet, viszont ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem állná meg a helyét a horrorfilmek közt. A történetvezetést jól eltalálták, a vágásoknak köszönhetően fenntartja a figyelmet. A technikai rész is tűrhető, érződik, hogy egy alacsonyabb költségvetésű 80-as évekbeli film, de például a gyilkossági jeleneteket szépen kivitelezték. A színészi játék néhol eléggé gyenge, nem hiteles, ami zavaró tud lenni. Illetve a háttérzene gyakran hangosabb, mint a párbeszédek, azonban a film előrehaladtával ez a probléma megszűnik. Vagy hozzászokott a fülem, vagy a technikusoknak sikerült kiküszöbölni a problémát.

Tehát ezek alapján elmondhatom, hogy sztori ügyileg egy egész jó film a Splatter University, bár azért érződik benne a trashfilm-vibe, de minimum egyszeri alkalommal elnézhető alkotásról van szó. Az egyetemistáknak kötelezően meg kell nézni halloweenkor, hogy stressz mellett egy kis félelem is legyen.