A Diákhálózat hozzájárulását kéri adatainak a következő célokra történő felhasználásához:

Az Ön személyes adatait feldolgozzuk, és az eszközéről származó információkat (cookie-kat, egyedi azonosítókat és egyéb eszközadatokat) tárolhatunk, felhasználhatunk az oldal stabilitásának érdekében és megoszthatunk harmadik féltől származő szoftverekkel. Amennyiben ön nem szeretné, hogy az adatait bárkivel is megosszuk, kérem ellenőrize ezen ablak beállításait.

Technikai sütik

Ezek a sütik az oldal megfelelő működéséhez szükségesek, nem tartalmaznak személyes információt

Statisztikát kiszolgáló sütik

Szolgáltatásaink fejlesztése érdekében a Google Analytics szolgáltatást használjuk, amely névtelen információkat küld az Ön látogatásáról, valamint összesített adatokat gyűjt a látogatói szokásokról, amelynek köszönhetően szolgáltatásainkat napi szinten fejlesztjük.

Sütik kezelése Elutasít Elfogadom az ajánlott süti-beállításokat

A gyilkos paradicsomok támadása (Attack of the Killer Tomatoes) egy 1978-as amerikai horrorparódia, amelyet John DeBello rendezett Costa Dillon eredeti ötlete alapján. A forgatókönyvet Dillon J. Stephen Peace és DeBello közösen írták. A film kevesebb mint 100 000 dolláros költségvetéssel készült, és a horror filmműfaj legjelentősebb alapköveit parodizálja ki: mint például Steven Spielberg A cápa és Alfred Hitchcock Madarak című alkotásait. De burkolt kritikát is megfogalmaz az államigazgatási szervek, a médiaegységek és az emberek félrevezetésével kapcsolatban. Ez egy olyan film, amit az elején nehézkes nézni, és csak egy idő után rántja bele az embert a maga kis világába, és a paradicsomlébe.

Természetesen meglátszik a filmen a 70-es évek filmtechnikája, amiből valószínűleg kicsit többet is ki tudtak volna hozni, ha több pénzt szánnak a film megalkotására. A vágások gyakorisága mindig új és új impulzust ad, ezzel a képernyőhöz szögezi a nézőt, és segít abban is, hogy kevésbé legyen feltűnő a megfelelő technika hiánya.

A történet Amerikában játszódik, 1978-ban, amikor is több embert rejtélyes módon meggyilkolnak. A gyilkosságokért egy zöldségfajta (vagy gyümölcs?) vonható felelősségre: a paradicsom. A paradicsomok valamilyen úton-módon öntudatra ébrednek, és perzselnek, fosztogatnak, erőszakolnak, gyilkolnak, rosszabb esetekben pedig egyenesen felfalják az embereket. Az elnök sajtófőnöke, Jim Richardson megpróbálja meggyőzni a közvéleményt arról, hogy valódi fenyegetés nem áll fenn, és hogy ez a katasztrófa valójában áldás. Az elnök egy szakértői csapatot állít össze a paradicsomok megállítására egy Mason Dixon nevű ember vezetésével. Dixon csapatában van Sam Smith, az álcázás szakértője; egy búvár, Greg Colburn; Gretta Attenbaum olimpiai úszó és Wilbur Finletter ejtőernyős katona. Eközben Lois Fairchildet, aki a Times magazin eltökélt riportere, a főnöke arra utasítja, hogy derítse ki, mit titkolnak el a paradicsomokkal kapcsolatban. Lois ezért követi és megfigyeli Dixont.

A paradicsomvész megállíthatatlannak látszik, a zöldségfajta már betört Los Angelesbe, Bostonba, Chicagóba és Seattle-be is. Az emberek között már a paradicsom szó hallatától is pánik tör ki. Az emberek még nem is tudják, de egy kém bújik meg köztük, aki egy titokzatos módszerrel képes irányítani a paradicsomokat. Vajon ez a módszer lesz a kulcs a paradicsomok legyőzéséhez? És sikerül végleg megszabadulni tőlük? Ezekre a kérdésekre akkor kaphatunk választ, ha végignézzük ezt a maga módján remek alkotást, ami ötvözi a komédia, a horror és a musical elemeit.

A film fokozatosan juttat el minket a „kiégéshez”, viszont ha az ember túl tudja magát tenni a komolyabb filmekkel kapcsolatos alapelvárásain és kikapcsolja az agyát, akkor mindenképpen egy érdekes és humoros élményt nyújt.