Az évem: almafa

Amikor kezembe vettem a 2024-es évösszegző munkafüzetet, már akkor tudtam, hogy az évem nagy részét az Alma töltötte ki. Azt viszont sosem gondoltam volna, hogy szinte minden oldalon ez fog majd állni: az almásokkal voltunk piknikezni, az almás csapatépítő, az almás szerkesztések, cikk megy ki, FB-megy ki, novella megy ki. Az évem: almafa. Almáslepény. Almáspite. Almakompót. Alma mater.

Mindennap hálát adtam, amiért Alma-főszerkesztő lehetek. Pedig nem volt egyszerű. Hogy érkezzem az Almán kívüli cikkeimmel és a csapatépítő megszervezésével is, „szabadnapokat” vettem ki az egyetemről. Hogy érkezzem a cikkek szerkesztésével, lekéstem egy-egy villamost, aztán a bambuszpoharammal a kezemben rohantam az előadásra. Hogy érkezzem mindenkinek visszajelezni, néha hetekig nem olvastam el cikkeket, hogy aztán tényleg a szövegre odafigyelve tudjak dicséretet és kritikát mondani. De mindebbe belegondolva is úgy érzem, megérte. Mert rágondolok a szerkesztőségre, és azt látom, hogy mosolyogva reagálnak minden főszerkesztői lépésemre, hogy néha megkérdezik a gyűlésen, hogy nincs-e „túl sok” ötletük (te jó ég, hogy lenne!), és hogy mindenki legalább három különböző cikkműfajban vagy témában próbálta ki magát, amióta az évem: almafa.

Az évem almafa, a gyümölcsök gyönyörűek és sokan vannak. Túlcsordulnak. Ezért úgy érzem, szívesen adnék belőle a barátaimnak, a családomnak meg a szomszédnak. Mert a szomszédnak mindig adva van. Ezért mostantól kezdve összesen négyen fogjuk szerkeszteni az Almát. Így mindenkinek lesz elég: frissen, lepénynek, pitének, kompótnak, maternek.

Tartsatok velünk a következő néhány hónapban is: januárban mi is megünnepeljük a magyar kultúra napját, egyszerre avatunk be titeket a boszorkánykonyha és a gyertyaszentelés rejtelmeibe; ajánlunk nektek zenéket, könyveket, filmeket és túlélési tippeket a vizsgaidőszakhoz, illetve Valentin-napkor sem leszünk csendben – egy egész kosárnyi Almával készülünk nektek!

Van az a jó mondás, hogy is van a vége: ne csak harapd, olvasd is…?