A farsang eredete és szokásai

A farsang története

Gyökerei egészen az ókori Görögországig nyúlnak vissza, ekkor tartották a kis Dionüsziát, Dionüszosz, a bor és mámor istenének ünnepét, amikor vigasságokat és álarcos felvonulásokat tartottak, sőt, még a rabszolgák is helyet foglalhattak az uralkodók asztalánál. Később ezt az ünnepet a rómaiak is átvették, Dionüszosz helyett Bacchus boristen képében ünnepelték a Bacchanaliát, a Saturnália alatt pedig a rabszolgák megdobálhatták rózsaszirmokkal az uraikat.

A farsang elődjének számít még a kelta imbolc (jelentése megtisztulás, a tavasz megszületésének ünneplése), illetve a germán Freya istennő ünnepe, ám ez nem bizonyított.

A középkorban már álarcos felvonulásokat tartottak, melyek nagy sikernek is örvendtek. Mátyás király korában Velencéből hozattak álarcokat és ruhákat a reneszánsz bálokhoz. Kezdetben az egyház elítélte a mulatozást, Temesvári Pelbárt ferences szerzetes szerint: „Az emberek a farsangban az istenüknek választják az ördögöt, amit álarcos mulatsággal, fajtalan énekekkel dicsőítenek”. Ennek ellenére az egyház nem tudta visszaszorítani a farsangi mulatságok megtartását.

Farsangi ételek és érdekességek

Mivel a farsang a böjtöt előzi meg, a mulatságokhoz hozzátartoznak a zsíros és fűszeres ételek, alkohol fogyasztása. A fánk mellett az étkezéshez kapcsolódó, híres dramatikus játék, Cibere vajda és Konc király harca is ismert. Kétszer is megküzdöttek egymással; vízkeresztkor Konc király kerekedett felül ellenfelén, aki a húsos, zsíros ételeket jelképezte, húshagyó kedden Cibere vajda, aki pedig a böjti ételt.

A „farsang farka”, karneválok és a busójárás

A „farsang farka” a felszabadult ünneplés utolsó három napját jelképezi farsangvasárnaptól húshagyó keddig – ekkor lehet utoljára húst fogyasztani. Az utolsó nap a tél- és farsangtemetés ideje, ezért jelképesen elégetik a tél koporsóját vagy a kiszebábot, és éjfélig mulatoznak. Ebben az időben tartják a világviszonylatban is ismert karneválokat, mint a velencei és riói karnevál.

A karnevál szó több helyről is eredeztethető; egyik elmélet szerint a farsang latin megfelelőjének számít, a másik szerint a díszes szekeret nevezték carrus navalisnak, amelyet egykoron vidám, álarcos menet tolt végig Róma utcáin.

Magyarországon ismert a mohácsi busójárás, idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Eredetét a törökűzés legendájával magyarázzák – a Mohács környéki mocsárvilágba menekült őslakos sokácok (kisebb délszláv népcsoport) megelégelték a török fennhatóságot, és ijesztő álarcokba öltözve, zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkeltek a Dunán, és elzavarták a törököket Mohácsról. Ennél az elméletnél valószínűbb azonban, hogy a sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást.

Farsangi köszöntők

Magyar nyelvterületeken a köszöntőkkel és jókívánságokkal szerették volna biztosítani a jó termést, szerencsét és az állatok egészségét.

A farsangi dőrejárás csallóközi eredetű. Férfiak csoportja jelmezbe öltözött, majd esküvői menetet imitáltak. Elmaradhatatlan szereplők voltak az ördögök, vele együtt házról házra jártak.

A bakkuszjárás Felvidéken szlovák minta alapján terjedt el, eredete a római istenhez köthető – kecskebőrbe bújt alakok ijesztgettek és tréfálkoztak.

A nagybőgőtemetést húshagyó kedden tartják, a hangszert éjfél előtt fél órával a kocsma legnagyobb asztalán ravatalozzák fel, mellette siratókat énekelnek. Ezzel együtt temetik el a farsangot is.

Párválasztási szokások

A farsang alkalmat adott azok figyelmeztetésére, akik még nem mentek férjhez. Egyik változata a vénlánycsúfolásnak a tuskóhúzás volt – a tuskót végighúzták az utcán, majd a vénlány ajtajához vagy kapujához tették. További változatok voltak a szűzgulyahajtás, állakodalom és a kongózás.

A legtöbb lakodalmat ekkor tartották, az eladósorba kerülő lányokat és a házasulandó fiatalembereket a farsang időszakban vezették be a társasági életbe.