Ikervers

Amit nem szeretek az emberekben

nem szeretem, amikor folyton csak magukról beszélnek.
amikor minden témát magukra fordítanak vissza,
és nem érdekli őket, hogy nem érdekel.
nem szeretem, ha valaki nem érti meg a szarkazmust vagy az öniróniát,
vagy még akkor is magyaráz, amikor már rég érted, mit akar.
nem szeretem, ha valaki mindig ugyanazokat a vicceket süti el.
amikor már mennél, de ő csak azért is marasztal.
nem szeretem, ha álszerénykednek,
majd kikerekedett szemmel várják, hogy dicsérd őket.
ki nem állhatom, amikor valaki megígér valamit a jövő hétre, és aztán két hónapig nem lehet elérni.
azt meg igazán nem szeretem, amikor bűntudatot keltenek bennem a semmiért.
amikor azt hiszi valaki, hogy csak mert ismerem, olvasok is a gondolataiban.
nem szeretem azt sem, hogyha kiforgatják a szavaim, vagy a hátam mögött terjesztenek rólam valótlant.
de a legrosszabb az, amikor nem lehet valakivel anélkül kommunikálni, hogy valami gyerekes félreértés ne történjen.
gyűlölöm, ahogy kitágul az orrlyukuk, amikor egymás szavába kiabálnak,
és mire elcsendesülnének, újra felhorkant az egyikük, mert csak azért is.
csak azért is.
nem szeretem, ha valaki minden áron meg akarja határozni, hogy mi normális és mi nem.
nem szeretem a normális szót. mert mi az a normális?
nem szeretem azt se, amikor valaki teljesen triviálisat vagy közhelyeset mond, mégis büszke magára, mert azt hiszi, ő találta ki.
vagy mikor valaki mindig mindenre talál kifogást.
azt meg végképp nem szeretem, ha erőszakoskodnak, hogy igyál velük egyet, csak hogy lesüllyedj az ő kognitív szintjükre.
vagyis nem szeretem, amikor glorifikálják az alkoholt.
vagy azt, amikor büszkén verik a mellkasukat olyanért, amihez közük se volt.
nem szeretem, ha valaki közömbös, nem érdekli semmi,
még az sem, ami körülötte történik.
de azt se szeretem, amikor valaki annyira biztos az igazában, hogy meg se hallgat.
vagy ha fölényesen beszél olyan témáról, amiről többet tud, mint én,
és nem tartja tiszteletben a laikus laikusságát.
nem szeretem, amikor valakinek megbotlik a nyelve, és ebből minden egyes alkalommal ügyed csipás.
ügyet csinál.
„nem tudok beszélni”

Amit szeretek az emberekben

szeretem, ha valakivel megbánás nélkül át lehet beszélgetni egy egész éjszakát.
ha az a valaki szégyentelenül őszinte,
és ki meri mondani, amire gondol, vagy elmesélni a legszemélyesebb történeteit.
ha képes megnyílni, megérdemli minden tiszteletem.
szeretem azt is, ha valóban érdeklődnek, miközben beszélsz.
vagy legalább megtisztelnek a figyelmükkel.
ezt persze nehéz eldönteni néha.
figyelni kell.
szeretem, ha megjegyeznek dolgokat, amiket te már elfelejtettél magadról.
vagy ha ráéreznek, amikor valamiről inkább nem beszélnél.
igazán lenyűgöz, hogy a legkomorabb helyzetekben is tudnak nevetni.
szeretem, ha valaki pontosan érkezik és valóban be is tartja, amit ígér.
ha nem csak a szavai mögött bujkál.
ha azok jelentenek is valamit.
jó az is, ha nem szégyell elgondolkodni kicsit, mielőtt megszólal,
vagy akár harmadszor is elmagyarázza azt, amit nem értesz.
fontos, hogy becsapni se hagyja magát.
gyakran történik, hogy olyat állítunk magunkról, ami valójában nem is igaz, vagy nem teljesen.
ezért szeretem azt, ha valaki nem állít magáról semmit, mégis tudjuk, hogy milyen.
és imádom, amikor egyedit alkotnak. monumentálisat.
vagy csak valami egészen aprót, de az világokat mozgat meg.
ha képesek meglepni.
ha képesek újra meglepni.
szeretem, ha valaki több dologhoz is ért, és mindig mindenre talál megoldást.
ha nem fél kísérletezni.
de azt is tisztelem, amikor valaki egy dolognak szenteli az életét, megszállottan, és abban verhetetlen.
ha nem elégszik meg a középszerűvel,
és addig dolgozik, amíg nem sikerül úgy, ahogy ő szeretné.
amikor valaki egyáltalán tudja, hogyan szeretné.
ha nem kell neki sok ahhoz, hogy boldog legyen,
és el tud fogadni egy dicséretet.